Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. április 14 (137. szám) - Új bizottsági tagok megválasztása - A tűzoltó-egyesületekről szóló törvényjavaslat általános vitája - TÓTH GYULA (MSZP):
1568 véleményem szerint a törvényjavaslat igazi tétje. Persze - mert nem feledhetjük, Magyarországon élünk - vannak, akik úgy gondolják, a tét az, hogy ki kapjon az állami költségvetés tűzoltóságnak szánt tortájából nagyobb szeletet. Ugye, nem arról szól a vita, hogy a hivatásos önkormányzati tűzoltók a köztestületi tűzoltóságoktól féltik pozíciójukat, a köztestületiek pedig az önkéntes tűzoltóegyesületektől? Mert ha netán igen, akkor bár lovas nemzetnek hisszük magunkat, már megint fordítva ültünk fel a lóra. Én azt mondom, hogy az önkéntes tűzoltóegyesületeknek minden társadalmilag indokolt mértékű jogi, pénzügyi, morális, szakmai segítséget meg kell adni, éspedig nem az ő hasznukra, hanem a társadalom, ha úgy tetszik, valamennyiün k érdekeinek üdvére. Azért, tisztelt képviselőtársaim, hogy valamennyien egyenlő bánásmódban részesüljünk, akkor is, ha valamelyikünk gazdag övezetben, és akkor is, ha halmozottan hátrányos helyzetű térségben él. Adjuk meg tehát az esélyt, nevüket is vissz aadva, hogy helyből jöhessenek segítségünkre a szükségnek megfelelően kiképzett, a kezdeti beavatkozásokra felszerelt, intézkedésekre felhatalmazott, felelősséggel tartozó önkéntes tűzoltók, akik szakszerű beavatkozásukkal elolthatják majd a kis tüzeket is . Életeket menthetnek, illetve minden olyat megtehetnek, amellyel segíthetik a helyszínre érkező, a szakmai rendszerben magasabban kvalifikált, hatékonyabb felszereléssel bíró tűzoltóságok riasztott rajait. Ennyi a törvényjavaslat tétje, ennyire nyilvánval ó, és ha így gondolkodunk, kevesebb lesz a Lötosz meg a Hötosz körül keringő mítosz. Csak Tolna megyei példával konkretizálom mondandóm. Ha Mucsiban élt volna valaha jól működő önkéntes tűzoltóegyesület, akkor bizonyosan nem ég le öt hektár erdő, Simontor nyán talán életben maradt volna az a személy, akire rászakadt a födém, ha nem kellett volna megvárni Sárbogárdról a segítséget. Egyetlenegy magyarországi településnek sem ártana, ha ebben a túlságosan anyagiasult, elvadult világban lenne egy veszélyben is összetartó, önzetlen csapata. A törvénytervezet szakmai vitáiban többször felmerült, hogy felesleges és megkülönböztető külön törvényt alkotni az önkénteseknek, mert akkor a létesítményi és egyéb szervezetek is élhetnek hasonló igénnyel. Ők meg azt mondják , hogy hasonlóan például a polgárőrökhöz - a rájuk vonatkozó külön törvényt 2005 végén alkotta meg az Országgyűlés , az önkéntes tűzoltókat is meg kell különböztetni szakmai feladatuk végzése közben. Nem gondolom, hogy a törvényhozás Házában lenne olyan o rszággyűlési képviselő, aki ne értene egyet azzal, hogy erkölcsi szempontból is fontos a társadalom számára önként, ellenszolgáltatás nélkül közfeladatot ellátó civilek munkáját külön törvényben elismerni. Miért nem javaslom a meglévő törvénybe illeszteni az önkéntes tűzoltóegyesületek szabályozását? Egyrészt azért, mert közülük nem kevesen egy tucat éve harcolnak azért, hogy kapják vissza az önkéntes elnevezést. Teljesülhetne végre a legfőbb ügyész, az igazságügyminiszter, a belügyminiszter és az országo s katasztrófavédelmi főigazgató ígérete. Másrészt szűnjön meg az a nagy ellenzés, csupán csak az elosztható pénz miatt. Azért az úgy nem megy, hogy a segítség is jól jönne, csak ne kerüljön pénzbe. Az önkéntes tűzoltóegyesületek egyetértenek abban, hogy a z általuk végzett beavatkozások színvonalának mind a személyek képzettségében, mind a felszerelések és a vállalt feladatok tekintetében egyenértékűnek kell lenni, meg kell felelnie az 1996. évi módosított törvény rendelkezéseinek. Figyelembe kell venni azo nban azt is, hogy eddig az önkéntes egyesületek java részében csak a hivatásos tűzoltók által már használt felszereléseket tudják beszerezni feladataik ellátásához. Ha ma a jól működő egyesületeknek a meglévő minimális felszereléseit be kell vizsgáltatniuk , az minimum 100150 ezer forintba kerül. Azonban ha a meglévő felszerelés nem felel meg a mai elvárásoknak, akkor jelentős anyagi ráfordítással újakat kell vásárolni, de erre a jelenlegi pályázati lehetőségek nem adnak elegendő forrást, azokkal legfeljebb a szinten tartást lehet elérni. Szükséges tehát az egyesületeknek rugalmasan időt biztosítani a felszerelések pótlására és az egyéb
