Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. február 12 (122. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP):
149 időpontot követően azonban az adóhatóság szükség esetén a KIRt has ználó adózói körben is következetesen élni fog a bírságolás lehetőségével. Tény, hogy a KIRrendszert jogszabálymódosítások, például a Start Plusz, Start Extrakártyák év közben történő bevezetése miatt módosítani kellett. (9.20) A KIR többszöri módosítá sát követően már alkalmas a vele szemben támasztott követelmények teljesítésére. A minden szempontból egységes kezelés elősegítése érdekében szóba jöhet a Kincstárnál olyan számítógépes fejlesztés, ami lehetővé teszi a KIRprogramot használó, de jelenleg a Kincstár számfejtési körébe nem tartozó adózók esetén is, hogy számfejtéseiket és bevallásaikat a Kincstár készítse el és nyújtsa be az adóhatósághoz. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Áder János) : Ugyancsak napirend e lőtti felszólalásra jelentkezett Hoffmann Rózsa frakcióvezetőhelyettes asszony, a Kereszténydemokrata Néppártból. DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! 2008 első heteiben az egész országot megrázták a szaporodó gyermekbűnöz ésről érkező hírek. Az aluljáróban késelő 12 éves kisfiú, az iskolatársát megverő diák, akinek áldozata, mint tudjuk, később belehalt a verésbe, csak a jéghegy csúcsai. Erről a tünetről árulkodnak a mindennapi tapasztalatok városokban, falvakban, utcákon, tereken és iskolákban. Magam az elmúlt időszakban szisztematikusan elkezdtem járni olyan iskolákba, ahol nagymértékben vannak hátrányos helyzetű gyerekek, hogy személyes tapasztalatokat, élményeket is gyűjthessek a hátrányos helyzetű gyerekek neveléséről, oktatásáról, és keressem a megoldás útjait. Bizony a személyes tapasztalataim is arról győztek meg, hogy a helyzet rendkívül súlyos. A problémák hátterében, mint tudjuk tapasztalatból és kutatási eredményekből, azok a leszakadó családok vannak, akik többsé gükben vagy mindegészükben munkanélküliek, akiknek az élete kilátástalan, és akik maholnap a magyar lakosság egyharmadát teszik ki. Emellett napvilágot láttak a sajtóban olyan kutatási beszámolók is, amelyek arra világítanak rá, hogy az ok az integrációs kísérletek, amelyek folynak, lényegében eredménytelenek, és a helyzeten semmit sem szépít az ugyancsak a sajtóban néhány nappal később megjelent híradás, ami azt mondta, hogy no, azért egy kicsi eredménye mégiscsak van ennek az integráció nak. A leszakadó társadalmi rétegek, akik között igen magas arányszámban vannak cigányok, de nem csak ők, mai társadalmunknak az egyik legsúlyosabb gondját jelentik. Azzal kellene foglalkozni, hogy nézzük meg, mit tett, mit tesz és mit mulasztott el a poli tika ennek a súlyos társadalmi betegségnek az orvoslására. Nem vitatom, hogy voltak, vannak jó szándékú programok, amelyek megkísérlik orvosolni a helyzetet, de ezeknek az eredménye lényegében alig mérhető. Inkább arra mutatnék rá, hogy melyek azok a közel múltban hozott kormányzati intézkedések, amelyek kifejezetten az integráció, a leszakadók felemelése ellen hatnak. Először is, semmi nem történt az elmúlt hat évben a munkahelyteremtés érdekében. Mindannyian tudjuk, hogy ha ezek a családok munkanélküliek m aradnak, nem járnak naponta munkába, hosszú életre ők maguk és a gyerekeik is ráállnak arra a pályára, amely a munkanélküliség, a kötelességteljesítésnélküliség, hovatovább a bűnözés útjára vezet. Másodszor, olyan szociál- és családpolitikánk van, amely n em ösztönzi a leszakadó rétegeket arra, hogy munkát vállaljanak, lényegében nem köti semmiféle feltételhez a segélyeket, konszolidálja az életüket, megadja mindennapi megélhetésüket, de a fejlődést, a holtpontról, a mélypontról való kimozdulást egyáltalán nem segíti.
