Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. február 12 (122. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár:
150 De nézzük, hogy az oktatáspolitika területén miket vehetünk számba; csak egyetkettőt említek az idő rövidségére való tekintettel. Mint tudjuk, megemelkedtek az osztálylétszámok, csökkent a tanulók heti óraszáma és növekedett a pedagógusok heti óraszáma. Ez a három adat egyszerű matematikai képlettel azt mutatja, hogy radikálisan csökkent az egy pedagógus egy gyerekre fordítható ideje. Olyan körülmények között, amikor ezek a gyerekek - tízezer számra, ha nem százezer számra vannak ilyenek az ors zágban - egyedül a pedagógusok szerető törődésétől várhatnák a fejlődést. A kilátásba helyezett felsőoktatási tandíj egyáltalán nem ösztönzi továbbtanulásra ezeket az elszegényedő családokat. Az oktatási kormányzat csak az integrációt ismeri el járható útn ak, eszköznek tekinti azt, ami voltaképpen cél lenne. Az egyik legsúlyosabb probléma az őszinte beszéd hiánya. Hogy rasszizmust kiáltanak ott is, ahol szó sincs ilyenről. Hogy az MSZP európai parlamenti képviselője azt nyilatkozza, hogy a magyar társadalom zsigerből intoleráns, előítéletes és kirekesztő. Mintha nem tudná, hogy az ilyen bélyegek pont ellenkező hatást szülnek. Tehát a legnagyobb probléma az őszinte beszéd, a nyílt beszéd hiánya, ez a félelem. A Kereszténydemokrata Néppárt ezért azt kezdeménye zi, hogy egy nyílt napon kezdődjék meg az őszinte párbeszéd társadalmunk egyik legsúlyosabb problémájának orvoslására. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (dr. Áder János) : A kormány nevében Arató Gergely államtitkár úr kíván válaszolni az elhangzottakra. ARATÓ GERGEL Y oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Biztosan van olyan dolog - és talán ez a legfontosabb , amiben egyetértünk. Ez pedig az, hátrányos helyzetű gyermekeknek több lehetőségre, több támogatásra, több segítségre van szükségük az oktatásban. Ugyanakkor nem titkolhatom azt, hogy képviselő asszony számos nézetével, elképzelésével vitatkoznom kell. Vitatkoznom kell elsősorban azért, amit képviselő asszony is számon kér, mert azt gondolom, hogy tiszta beszédre, tényeken alapuló, érdemi párbeszédre van szükség. Képviselő asszony azt említi, hogy mennyire hatástalan például a kormánypolitika a munkahelyteremtés területén - csak egy példát ragadok ki , de nem vesz arról tudo mást, hogy ma 55 ezerrel többen dolgoznak, mint 2002ben. Képviselő asszony azt mondja, hogy nem működnek az integrációs programok; mert csak azt a kutatást olvassa el, amelyik egyébként nem az integrációs programok hatékonyságát mérte, hanem azt, hogy mil yen attitűd, milyen mentalitás volt a program kezdetén 2003ban az integrációs programokkal kapcsolatban - erre majd a végén visszatérek. Ugyanakkor képviselő asszony nem vesz tudomást azokról a kutatásokról, amelyek valóban a hatékonyságát mutatják ezekne k az integrációs programoknak, és amelyeknek az a tapasztalata, hogy azokban az osztályokban, azokban az iskolákban - azonos helyzetű intézményekkel összehasonlítva természetesen, mert így érdemes vizsgálni , ahol bevezették ezt a programot, javult nemcsa k a hátrányos helyzetű tanulók teljesítménye, de javult a nem hátrányos helyzetű tanulók teljesítménye is, vélhetően azért, mert korszerűbb, jobb pedagógiai eszközöket kaptak a pedagógusok a kezükbe. S természetesen az a tapasztalat, ami szintén nem mellék es - éppen azok miatt a példák miatt, amelyeket képviselő asszony is említett , hogy növekedett a diákok egymás közötti és a pedagógusok és a diákok közötti bizalom, csökkentek az előítéletek. Ezek fontos eredmények. Lehet azt mondani, hogy lehet ezeket a z integrációs programokat jobban csinálni. Biztos lehet, hiszen ezt a programot 2003ban kezdtük el, és képviselő asszony is jól tudja, hogy egy pedagógiai módszer esetében bizony hosszú idő az, mire kiépül, felépül egy ilyen típusú pedagógiai módszer. De azt el kell mondanom, hogy az integrációnak nincs alternatívája. Mert mi is az az alternatíva, amit azok kínálnak, akik az integrációs módszereket kritizálják? Az, hogy rakjuk külön a hátrányos
