Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. április 8 (136. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - TÖRÖK ZSOLT (MSZP):
1442 Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (Harrach Péter) : Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Török Zsolt frakció vezetőhelyettes úr, MSZP: “Út a munkához, hogy jobban megérje dolgozni” címmel. Öné a szó. TÖRÖK ZSOLT (MSZP) : Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Út a munkához, hogy jobban megérje dolgozni - szól napirend e lőtti felszólalásom címe, mert valóban Magyarországon ma talán sok esetben jobban megéri segélyen otthon maradni, mintsem dolgozni, vagy sokan kénytelenségből maradnak otthon, és élnek segélyből, szociális támogatásból, mert nem tudnak hol elhelyezkedni. D e valóban tegyünk különbséget, mi az alapvető probléma, lássuk, hogy ma Magyarországon a foglalkoztatottság, ami az egyik legnagyobb kihívás, milyen problémákat okoz. Párbeszédet kezdeményezett a kormány ez ügyben civil szervezetekkel, önkormányzatokkal, a gazdasági élet szereplőivel, olyan emberekkel, akik egyébként maguk is hátrányos helyzetűek, és azokkal, akik az ő helyzetükön tudnak javítani. Párbeszéd - ez az első és legfontosabb eleme ennek az új politikának, amely azt szolgálja, hogy egyre többen do lgozhassanak, hogy egyre több munkahely legyen majd Magyarországon. Önmagától a vágytól, a vágy kifejezésétől nem lesz több munkahely, ehhez konkrét eszközökre van szükség. Ha látjuk, hogy Magyarországon milyen a foglalkoztatottsági szint, akkor tudjuk, ho gyan lehet segíteni ezen. Az uniós és a hazai adatokat összehasonlítva nem lehetünk nagyon büszkék. Ha az iskolai végzettséget tekintjük, akkor már rögtön adódik egy következtetés, minél alacsonyabb valakinek az iskolai végzettsége, annál kisebb a lehetősé ge, hogy elhelyezkedjék. A leghátrányosabb helyzetben a maximum nyolc általánossal rendelkezők vannak ezen a területen. De Magyarországon belül nem feltétlenül keletnyugat, északdél alapján van földrajzi különbség is a foglalkoztatottsági lehetőségekben, hanem a 47 leghátrányosabb helyzetű kistérségben a legrosszabb a foglalkoztatottsági mutató. Az ő esetükben ezekben a kistérségekben a legnehezebb az elhelyezkedés. Célunk, hogy segély helyett esélyt adjunk, hogy munkához vezessük az embereket, hogy jobba n megérje dolgozni, semmint segélyen élni. Bizonyára sokan tudják, hogy ma Magyarországon a minimálbér nettó összege, kézhez kapott összege majdnem egyenlő lehet a maximális segély összegével. Ez sokakat felháborít, sokakat elkeserít, nagyon sok embert ped ig arra késztet, vagy abban tesz érdekeltté, hogy esetleg maradjon otthon, és ne a munkát válassza, hanem sokkal inkább a segélyt. De vannak, akik szeretnének dolgozni, tudnak és akarnak is dolgozni, de az ő esetükben nincs közvetlen közelükben lehetőség e hhez. Nekik támogatás, ösztönzés, segítség, esélyteremtés kell ahhoz, hogy el tudjanak helyezkedni. Támogatás, ösztönzés, segítség például abban, hogy tudásszintjüket javítjuk képzésekkel, átképzéssel és a szakképzés reformjával, a mobilizációban segítsége t nyújtunk nekik, hogy eljussanak a legközelebbi munkahelyekhez, vagy éppen azzal, hogy a helyi vagy a térségbeli mikro, kis- és közepes vállalkozásoknak olyan járulékkedvezményeket nyújtunk, amelyek eredményeképpen több embert foglalkoztathatnak legálisa n. Külön problémát jelent a foglalkoztatottság alacsony szintje a fiatalok esetében, hiszen itt egy demoralizáló hatással is számolhatunk. Arra is oda kell figyelnünk, hogy ma a 25 év alattiak 15 százaléka rendszeres szociális segélyen él. Az ő esetükben a rról van szó, hogy már nem volt előttük igazából példa sem arra, hogy hogyan kellene reggel felkelni, felöltözni, elindulni, munkába állni, vagy ha éppen tevékenykednek, dolgoznak, akkor nem biztos, hogy ezt a legális szférában teszik. Az ő esetükben is se gítségre, támogatásra, ösztönzésre van szükség. De ha ez nem megy, nem vezet eredményre, mert van, aki tud és akar dolgozni, van, aki akar dolgozni, de nem tud, viszont vannak
