Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. április 7 (135. szám) - Czomba Sándor (Fidesz) - a szociális és munkaügyi miniszterhez - “Milyen eszközökkel kívánja segíteni a pályakezdők elhelyezkedését?” címmel - ELNÖK (Harrach Péter): - CZOMBA SÁNDOR (Fidesz):
1376 akkor e cselekménysorozat után készek vagyunk a miniszter úr legközelebbi interpellációra adott válaszát elfogadni. Jelen pillanatban azonban ezt kevésnek tartom, ezért nem fogadjuk el a választ. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzé ki padsorokban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Kérdezem az Országgyűlés, hogy elfogadjae a miniszteri választ. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Az Országgyűlés 159 igen szavazattal, 110 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett a választ elfogadta. Czomba Sándor (Fidesz) - a szociális és munkaügyi miniszterhez - “Milyen eszközökkel kívánja segíteni a pályakezdők elhelyezkedését?” címmel ELNÖK (Harrach Péter) : Mivel jól gazdálkodtunk az idővel, még egy interpelláció belefér. Czomba Sánd or interpellációt nyújtott be a szociális és munkaügyi miniszterhez: “Milyen eszközökkel kívánja segíteni a pályakezdők elhelyezkedését?” címmel. Képviselő úré a szó. CZOMBA SÁNDOR (Fidesz) : Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtit kár Úr! Nem könnyű ma Magyarországon munkát találni, hiszen a gazdaság gyakorlatilag vegetál, a munkáltatók többsége munkahelyteremtés helyett a meglévő létszámát próbálja, nem kis erőfeszítéssel megtartani. A munkanélküliség réme korra és nemre való tekin tet nélkül mindenkit fenyeget, de talán senkire sincs akkora hatással, mint a pályakezdő fiatalokra. Elkeserítő látni, hogy fél év, egy év reménytelen munkahelykeresés után hogyan válik egy ambiciózus, életvidám fiatalember csalódott, reményvesztett munkan élkülivé. De miért is állhatott elő ez a helyzet? A számos ok közül biztosan meghatározó szerepet játszik a munkahelyek hiánya, a mobilitási problémák, illetve a nem megfelelő szakképzettség. Az első kettőre a legkézenfekvőbb megoldás, ha új munkahelyek lé tesülnek, méghozzá ott, ahol a munkaerő is rendelkezésre áll. Ezzel persze nemcsak a pályakezdő fiatalok elhelyezkedési esélyei javulnak, de az ő szerepük azért meghatározó, mert az a térség, amelyik a fiatalokat nem képes megtartani, hosszú távon halálra van ítélve. Ami pedig a mobilitási gondokat illeti, ha van munkahely, ha van hová bejárni, lesz elég utas a vonatokon, buszokon, és a reform nem vonalbezárásokat, járatkimaradásokat jelent majd, hanem valódi reformokat. A másik nagy problémakör a szakképze ttség köré csoportosítható. Akár a középfokú, akár a felsőfokú oktatást nézzük, világosan látszik, hogy az intézmények jelentős része nem a piacnak, hanem a divatnak képez. Figyelemre méltó az a jelzés, miszerint a szakmunkásképző és szakiskolai végzettség gel rendelkezők 65 százaléka várhatóan regisztrált munkanélkülivé válik. Ahelyett tehát, hogy azon álvitázunk, vajon sok vagy kevés a diplomás Magyarországon, inkább azzal kellene foglalkozni, miért oktatnak az iskolákban a munkaerőpiaci szempontból semmi t nem érő szakmákat, vagy mennyire hasznavehető a munkahelyeken az a tudás, amivel főként a gyakorlat terén a végzősök manapság rendelkeznek. Aztán, ha mégis sikerül a fiatalnak az állásinterjúig eljutnia, jön a következő nagy akadály, a munkatapasztalat h iánya vagy nők esetében a családalapítás iránti élénk érdeklődés. A korábbi években a munkaügyi szervezetnél eredményesen működött az úgynevezett munkatapasztalatszerzési támogatás, amikor is a munkáltató a pályakezdő bérének 80100
