Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. április 7 (135. szám) - Pánczél Károly (Fidesz) - az oktatási és kulturális miniszterhez - “Mit kíván tenni a kormány annak érdekében, hogy a pedagógusok fizikai fenyegetettség nélkül végezhessék munkájukat?” címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter:
1372 későbbi munkavállalásra, a családi életre. E zt tekintjük az oly sok nehézséggel küzdő szakképzés kulcskérdésének is. Enélkül nem várhatunk az oktatástól a nemzetközi mérésekben sem elfogadható teljesítményt. 2002 után azonban a kormány ismét családi magánügynek tekintette a nevelés kérdését, és gyan akvással nézett a pedagógusokra, akik keze alatt a gyerekek napjuk jelentős részét töltik. Nemcsak a tekintélyüket kezdte ki, hanem az eszközöket is sorra vette ki a kezükből. A polgári kormány igen nagy hangsúlyt fektetett a drogozás, a dohányzás megelőzé sére, az iskolai reklám korlátozására. (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) Kidolgozta az etikaoktatás tantervét. Ezzel szemben a baloldali kormányzás nem tulajdonított jelentőséget a nevelésnek. A Fidesznek kellett az ellen felemelnie a szavát, hogy a tö rvény elnézőbb a drogterjesztőkkel és fogyasztókkal szemben az iskolában, mint azon kívül. A Fidesz az ellen tiltakozott, hogy a pedagógusnak titkolóznia kelljen a szülő előtt, és hogy a liberális miniszter olyan füzeteket küldött ki az iskolákba, amelyek a drogozás felelőssége alóli kibújás lehetőségéről tájékoztatta a diákokat. (14.30) Mára az egészségvédő iskolai programok alig kapnak állami támogatást. A nevelőközösségek csökkenő reménnyel küzdenek. Vannak települések, városrészek, ahol a pedagógusokat tettlegességgel fenyegetik a diákok arra az esetre, ha büntetnek, ha rossz jegyet kapnak, netán a nem tanulásért az évismétlés mellett döntenek. Félelemben tartott pedagógusok nem tudnak nevelési és oktatási követelményeket támasztani. A Fideszkormány al att bekerült az oktatási törvénybe, hogy a nevelő, a nevelőközösség a gyerek érdekében köteles együttműködni a szülőkkel, a szülők közösségeivel. Az együttműködés csak akkor lehet sikeres, ha a nevelőtestületek egységes nevelési követelményeket alakítanak ki, ennek megnyerik a szülőket is, és együttes erővel, következetesen betartják. Tisztelt Miniszter Úr! Hosszú évek bűnös tétlensége után mit kíván ön tenni annak érdekében, hogy a nevelőtestületek egységes nevelési követelményeket alakítsanak ki, és annak érvényt tudjanak szerezni? Mit kíván tenni annak érdekében, hogy a pedagógusok fizikai fenyegetettség nélkül végezhessék munkájukat? Tisztelettel várom válaszát. (Taps a Fidesz padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. A képviselő úr inter pellációjára Hiller István oktatási és kulturális miniszter úr válaszol. Miniszter úr! DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter : Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) Annak a meggyőződé snek vagyok híve, amely az iskolát nem egyszerűen csak a tudásátadás és tudásátvétel helyszínének, hanem a szó eredeti és legnemesebb értelmében a nevelés helyszínének is tekinti. Nem gondolom, hogy ezt a két funkciót törvényhozásban akár el kellene válasz tani - ezzel sem , másik oldalról, hogy törvényben bármilyen arányt kellene megállapítani. Elég az, hogyha a törvényhozó mind a két fejezetre, mind a két részre figyelmet fordít. És éppen egy fenntartó, legfőképpen pedig az iskola, a nevelőtestület az, a valóságban pedig leginkább az a pedagógus, aki ott áll a gyermekek előtt, az osztályteremben, tudja azt az arányt, azt a mértéket helyesen meglátni, amiben nevelés és tudásátadás, tudásátvétel a legmegfelelőbb arányban a gyermekek érdekeit szolgálja. Ebben tehát, úgy érzem, különbség nincs közöttünk. Mindazon törvényi helyek, amelyeket fölsorolt, 2002től, aztán 2006tól folytatódtak. Tisztelettel kérem, tekintse át a Nemzeti alaptanterv 2006ban történt módosítását, amelyet 2007ben a köztársaság kormánya is elfogadott, és ott az iskola nevelési programjáról szóló részeket - úgy a személyiségfejlesztéssel kapcsolatos, mint a gyermek- és ifjúságvédelemmel, a szociális hátrányok enyhítésével kapcsolatos vagy éppen a szülő, a tanuló és az intézmény együttműköd ésének formáiról szóló nagyon fontos részeket. Ez az együttműködés egyébként, amiről ön beszél, ez ölt testet abban a
