Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. április 1 (134. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Mandur László): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz):
1294 kormányzása végére a nemzetgazdasági átlagkeresethez képest csak 99 százalék volt a pedagógusok átlagkeresete. 2006ra újra elértük azt, hogy 117 százalékra növekedjék ez az átlagkereset. Tehát a nemzetgazdasági átlagkeresethez képest is jelentősen nőtt a pedagógusok átlagkeresete, hozzáteszem, egy olyan időszakban, amikor az önök kormányzásával ellentétben 30 százalékkal nőtt a bérek reálértéke. Tudom persze, hogy még mindig alacsonyak a pedagóguskeresetek, ebben egyetértek önnel, ezért szeretnénk, és az új tudás programban erre teszünk javaslatot, további olyan bérelemeket bevezetni, amelyek a minőségi munkát, a jó minőségű pe dagógusmunkát ismerik el és támogatják. Hozzákezdtünk a pedagógusképzés átalakításához, ennek keretében úgy, ahogy a képviselő asszony is szorgalmazza, növeltük a gyakorlati képzés jelentőségét, és szigorítottuk azt a bemenetet, ahogy a mesterképzésbe beju thatnak a pedagógusjelöltek. Mindemellett természetesen várjuk képviselő asszony konkrét javaslatait is, az új tudás program vitája erre kiváló alkalmat teremt. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szé pen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtti fölszólalásra jelentkezett TuriKovács Béla frakcióvezetőhelyettes úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. DR. TURIKOVÁCS BÉLA (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Há z! 2007. október 30án itt a Házban elmondtam, szándékom, és mindaddig, amíg lehetőségem van rá, minden hónapban szóvá kívánom tenni a Magyarországon élő mintegy két, két és fél millió szegény ember sorsát, azoknak a sorsát, akikről a politika hosszú időn keresztül megfeledkezett. Elmondtam és szóvá tettem még októberben, hogy tél következik, lehet, hogy nem nagy tél, de elégséges ahhoz, hogy emberek kihűljenek a saját lakásukban, és így korai halálukat leljék. Nem telt el tíz nap, a sajtó meghozta az első halálhírt. Aztán elmondtam, hogy gondoskodni kellene arról, hogy azok, akik még a kistelepülésen dolgozni tudnak és akarnak, azok ne nehézségekbe, ne újabb és újabb akadályokba ütközzenek, hanem segítsék őket, próbáljuk meg lehetővé tenni, hogy az őstermel ő eljusson a piacig, és a piacon el is tudja adni az áruját, hogy a piaclehetőségeket meg kell teremteni. Elmondtam, hogy tragikussá válik a helyzet, ha nem történik valamilyen központi intézkedés annak érdekében, hogy a megállíthatatlannak tűnő élelmiszer árdrágulás ne a legszegényebbeket sújtsa leginkább, és hogy itt kellene - igen, itt kellene - egy olyan áfacsökkentést bevezetni, amely a szegények számára az élelmiszereket elérhetővé tenné. Arról is szóltam, tisztelt Ház, és már most, ma újra kell szól nom, hogy bizony ezeknek az embereknek az egészségügyi ellátása is veszélybe kerül. Mindezekre a fölvetésekre - és engedjék meg, tőlem talán ritkán - személyes természetű nyilatkozatot is hadd tegyek. Az elmúlt hónapokban egyetlen pozitív, egyetlen olyan r eakciót nem kaptam, amely jó szándékot tükrözött volna. Ellenkezőleg, kifejezetten elutasító, sokszor kioktató, hogy ne mondjam, gőgös válaszokat kaptam. Olyan válaszokat kaptam, amelyek szociális érzéketlenségről, arról tanúskodott, hogy nem érzik, még mi ndig sokan nem érzik, hogy mit jelent Magyarországon mélyszegénységben élni. Kioktattak, hogy én, a jómódú ügyvéd hogyan és mi jogon szólok a szegénységről. Elmondom önöknek most egyetlen mondatban, hogy a sorsnak talán kegyelméből olyan ifjúságom és fiata lkorom volt, amelyről Dickens is, azt gondolom, csak rémálmaiban álmodhatott. Olyan mélyszegénységből sikerült elindulnom, amiről a tszpapák, a tszelnök papák, az államigazgatási papák nem tudtak, nem tudhattak. Igen, tisztelt Ház, úgy gondolom, a sors a rra rendelt sokunkat, hogy egy pillanatig ne feledkezzünk meg arról, hogy honnan jöttünk, még akkor is, ha valahová eljutottunk. Nos, az elmúlt hónapok arról szóltak, hogy egy szocialista, de mindenekelőtt liberális ámokfutás a magyar vidéken fölszámolja a zt az egészségügyi alapot, amely az alapellátást jelenti, amely a legszegényebb emberek számára a biztonságot jelentette az egészségügyben. Az a körülmény, hogy ma 300 településen nincs háziorvos, és így mintegy 600 faluban nincs valódi alapellátás, az a
