Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 17 (131. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
1020 Magyarországot szolgálja, ha ezt nem tesszük. Közben mindjárt hozzá fognak szólni, azt mondják, hogy de legyen adóreform. Így nincs adóreform. De rosszabb a helyzet, így nemhogy adóreform nincs, hanem így adókiigazítás nem tud lenni. Én belátom, hogy az akár még elegáns is, csak annyit mondani, hogy nem veszünk részt a népszavazáson, de ennél több kellett volna, őszintén szólva: sokaknak elmondani és sokaknak elmagyarázni, hogy Magyarország ot nem tudjuk elindítani, nem tud növekvő pályára állni, ha nem tudunk érdemben beavatkozni adózási kérdésekbe. Márpedig, ha érinthetetlennek tekintjük minden kiadását az államnak, és nem merjük újrarendezni az állam és polgárai viszonyát, akkor nem tud le nni adóreform. Ezzel a népszavazással, annak következményeivel jelentősen csökkent annak a lehetősége, hogy érdemi adócsökkenést lehet csinálni. Természetesen ezt nem akarjuk ráfogni csak a népszavazásra, van itt más is. Megemelkedtek a hozamok nemzetközil eg, de kérem szépen, beszéljünk egymással őszintén és világosan, mindig azt ígérik. Az is tudniillik hitelességi kérdés, hogy tudunke annál többet mondani, hogy kellene adóreform, hogy kellene adócsökkenés, csak nem tesszük hozzá, hogy honnan, hogy abban a tévhitben tartjuk az országot, hogy kérem szépen, lehet érdemben csökkenteni az állam kiadásait úgy, hogy közben annak nincsenek kárvallottjai. Nem lehet! Ha kell kijózanodás Magyarországon, akkor ebben kell leginkább. Belátom, ez az álláspont nem népsze rű. Az az álláspont népszerű, ha valaki elmegy lakossági fórumra, és azt mondja, hölgyeim és uraim, drága barátaink, növeljük a nyugdíjat, növeljük a családtámogatást, növeljük az ilyenolyan támogatást, és mellette még csökkentjük az adókat is. Ez népszer ű álláspont. (14.00) Ennek az álláspontnak a hibájába vagy ha úgy tetszik, bűnébe eddig valamennyiünk - többes szám első személyt használok - beleesett. A vita nem ezen van Magyarországon. Azon van, hogy az elmúlt egykét évben a kormányoldal próbá l - hatalmas nehézségek árán - kitörni ebből a csapdából, ha úgy tetszik, a féligazságok csapdájából. Úgy látom, az ellenzéki oldalon ilyenfajta törekvés nincs. Csak az a törekvés van, hogy mondjuk továbbra is a régi módit. Ezzel a népszavazással lezárult nagyjából a kormányzás első két éve; nagyjából úgy, ahogyan korábban is - február 18án - mondtam, politikailag és szimbolikus értelemben. Világos, hogy a reformfolyamat jelentős része az egészségügy egy sor pontjának átalakításával, a felsőoktatás sok pon tjának átalakításával, az igazgatás sok pontjának átalakításával befejeződött, és az is világos, hogy jó néhány fontos elemet nem tudtunk megtenni. Azért nem tudtuk megtenni, mert kibontakozott egy, az ellenzék által vezetett erőteljes politikai oppozíció, ellenállás az átalakítással szemben. Egyetértek Gusztos frakcióvezetőhelyettes úrral, hogy ettől még a polgárosodás politikáját folytatni kell. Nincs más út szerintem, mint a polgári erények előtérbe helyezése. Ebben az értelemben nem a polgári erények m egerősítéséről, hanem annak gyengítéséről szólt az elmúlt hét. Ez független attól, hogy egyébként mit gondolunk egyikmásik politikusról. Mi a tartalma ennek a politikának? Aze a tartalma ennek a politikának, hogy visszamegyünk az állam ölelésébe, vagy az , hogy a munka, tudás, tulajdon politikáját építjük. Nem vagyok annyira liberális, mint amennyire az ellenzék vezére a ’90es évek elején liberális volt, de a mostani állítását, amit itt fel fogok olvasni, nem osztom. Nekem e tekintetben ő akkor túl liberá lis volt. Most úgy látom, hogy túlságosan ódivatú az a politika, amit folytat, de a következőt mondta: “Ennek az országnak a sorsát csak egy polgári középerőkből álló kormány tudja megnyugtatóan rendezni. (Dr. Navracsics Tibor: Így van.) Olyan polgárilibe rális kormány - nem tudom, még mindig azt mondjae Navracsics képviselő úr, hogy így van; az előbb azt mondta, hogy így van; mondom: olyan polgári liberális kormány , amely nem enged sem egy jobb, sem egy baloldali etatista gazdaságpolitikai csábításnak. ” Nem enged etatista gazdaságpolitikai csábításnak, gondolom, olyasminek, mint ami a népszavazáson szerepel. “Csak egy ilyen liberális kormány
