Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 17 (131. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
1019 “A minősítés felülvizsgálata szerint egyre kevésbé valószínű a magyar államháztartás tartós konszolidációja. A költségvetési reformoknak a közel gő választások előtti felvizezésére irányuló, fokozódó politikai ösztönzés és nyomás, valamint a külföldi hitelfelvétel növekvő költsége 2009től várhatóan meg fogja szakítani a hiány mérséklésének folyamatát, az adósságterhet pedig tovább fogja emelni.” * Angol nyelvű szöveg Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda Zrt. által hitelesített magyar fordítása. * Ez az első fele az idézetnek. Aztán a március 9ével kezdődő második mondattal folytatom. “Political opposition to budgetary reform is building. O n March 9 th , the government’s mandate was weakened further by its defeat in a national referendum, in which a solid majority of voters rejected aspects of the package. The defeat will not meaningfully increase this year’s budget deficit, but it nevertheles s confirms fading appetite among Hungarians to continue with the consolidation.” “A költségvetési reformmal szemben egyre nagyobb a politikai ellenállás. A kormány helyzetét csak tovább gyengítette a 2008. március 9i országos népszavazáson elszenvedett ve resége, amikor is a szavazók komoly többsége utasította el a csomag több elemét. A vereség nem fogja jelentősen növelni az idei év költségvetési hiányát, azt azonban megerősíti, hogy a magyarok egyre kevésbé kívánják a konszolidáció folytatását.”* Bizonyár a van ennél sokkal szebb angol kiejtés (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Az biztos!) , de ami rendkívül fontos, legalább pontos. (Derültség az MSZP soraiból.) A lényeget illetően, ami azért nem elhanyagolható, úgy látom, ebben a vitában, van itt egy elvi ké rdés, és nem baj, ha az elvi kérdésekhez ragaszkodunk. Március 7e estéjén úgy hallottuk, az volt a fő érv, hogy nincsen költségvetési hatása a népszavazásnak. Így van, vagy nincs így? Így van, bizony. Így van! Na most, hogy nincsen, arra módosítani, hogy bocsánat, van, csak nem nagy, hát, lássuk be, ez szerintem nem ugyanaz a két állítás. Ez az állítás, kérem szépen, nyilvánvalóan eltér attól, mint amit a választóknak mondtunk. De van itt még valami: mit kívánnak? Adócsökkentést. Az adócsökkentéshez költsé gvetési kiadáscsökkentés kell. Közben azt a politikai játszmát játsszák, hogy amikor a kiadásokról beszélünk, ott mindig amellett érvelnek, hogy növeljük a kiadásokat, hiszen nem lehet a magyar emberek terheit növelni, most is ezt teszik - hát csak 1 ezrel ék. Amikor az adózáshoz érünk, akkor meg azt mondják, hogy radikális adócsökkentés lesz. Való igaz, ez becsapása az embereknek. Nincsen ilyen gazdaságpolitika. Ebből ugyanaz lesz, mint ami volt ’98ban. Talán emlékeznek rá, annak a kormánynak az imént fels zólaló ellenzéki politikusok közül volt, aki tagja volt, egyszeri, nagyarányú adócsökkentést és adóreformot ígértek. Ugye így történt? (Közbeszólások az MSZP soraiból: Igen.) Nagyon gyorsan rájöttek kormányon, hogy ehhez, kérem szépen, jelentős kiadáscsökk entés kellene. Nem tudták megtenni. Nem egykulcsos adót nem vezettek be, hanem semmilyen adóreformot nem vezettek be. 1998 óta kormányok jönnekmennek, mindenki nekibuzdult, mi is, aztán amikor mindenki eljut odáig, hogy hozzá kellene nyúlni a kiadási olda lhoz - nem kicsit, nagyon (Derültség a kormánypárti padsorokban.) , akkor valamennyi kormány meghátrál, nemcsak az elődök, hanem mi is, tegyük hozzá, mondom ezt kormánypárti kollégáknak. De kérdezem: ma Magyarországon 300 forintról beszéltünk le embereket , nem jelentősen átrendeztük a közterheket, frakcióvezető asszony, frakcióvezető urak, nem jelentősen. Nem az történt, hogy a közkiadások, a jóléti kiadások mély reformját végrehajtottuk. Mondanám, egy egészen kis hozzájárulásban valóban azt javasoltuk, ho gy rendezzük át, legyen kisebb terhe a költségvetésnek. Ráadásul úgy, hogy ne a központi költségvetésé legyen, hanem a gyógyító intézményeké, 20 milliárdot behoz a rendszerbe, ráadásul visszafog valamennyi keresletet, másik 40 milliárdot, és a felsőoktatás i intézményeké másik 2030 milliárd. Elhitetjük az emberekkel, hogy
