Országgyűlési napló - 2007. évi téli rendkívüli ülés
2007. december 17 (120. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról szóló lisszaboni szerződés kihirdetéséről szóló törvényja... - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök, a napirendi pont előadója:
112 Idén ünnepeltük a római szerződés aláírásának 50. évfordulóját, de tudjuk jól, hogy az a szén- és acélszerződés, amely a második világháborút követően a formálódó németfrancia meg- és kiegyezés nyomán született meg, és amely együttműködés kiterjesztésével és bővülésével mára a történelemben példa nélkül álló politikai, gazdasági és kulturális egy üttműködés valósul meg Európában, ennél nagyobb múltra tekint vissza. Soha a történelemben a világnak ezen a fertályán nemzetek és népek önként vállalva, összesítve nemzeti önállóságuk egy részét, nem tudtak létrehozni olyan együttműködést, amely évtizedek en keresztül, mára már nem egyszerűen a béke, hanem az európai prosperitás és Európa népei hétköznapi együttműködésének keretévé válhatott volna. (20.30) Szeretném elmondani, hogy miközben a magyar parlamentet, a magyar parlament pártjait időnként olyan in dulatos viták is megosztják, mint amelyet az előző napirend tárgyalásánál hallottunk, abban a kérdésben, hogy Magyarországnak ebben az európai integrációban és együttműködésben van a helye, és hogy a magyar külpolitika, a magyar Európapolitika egyik célja , hogy ezt az integrációt bővítse és elmélyítse, alapvető nézetazonosság van a parlament pártjai között. Szeretném megköszönni az európai parlamenti képviselőknek, szeretném megköszönni azoknak a szakértőknek, a magyar parlament képviselőinek és a magyar i gazgatásban, államigazgatásban, önkormányzati világban, civil szférában működő, dolgozó sokaságnak, akik az elmúlt több mint másfél évtizedben a magyar rendszerváltozást követően mindvégig lényegét és fő irányát tekintve ugyanazt képviselték és segítették. Magyarország a sikeres európai együttműködés tagállamaként képzeli el jövőjét. A végső politikai szándékok világosak. A megvalósítás sokkal nehezebb. Keletközépeurópai magyar politikusként hadd mondjak még valamit! A történelem során Európának ez a régi ója számtalanszor volt hangos, nemegyszer véres azáltal, hogy az itt élő népek, nemzetek, nép- vagy nemzetcsoportok helyenként radikális eszközökkel megoldani vágyott konfliktusokban kerültek egymással szembe. Az az igazság, hogy Európa ezen felének évszáz adokon keresztül hiányzó demokratikus tapasztalata vagy éppen a nemzeti önrendelkezés súlyos hiánya nem tanított meg bennünket arra, hogy a sokszínűségben, a vallások, kultúrák, a különböző népekhez való tartozásban lehetőséget, erőt, ne pedig fenyegető ve szélyt lássunk. Magyarországon sokan vannak, akik őrzik a számunkra sokszor rendkívül tragikus XX. század sebeinek máig ható nyomát. Nekik is és másoknak is ebben a régióban csak azt tudom mondani: történelmi sérelmekre csak új történelmi meg- és kiegyezés lehet a válasz, annak az el- és megfogadása, hogy ebben a régióban élő népek és nemzetek nekünk nem ellenfeleink, hanem partnereink; hogy magyaroknak, románoknak, szerbeknek, horvátoknak vagy szlovákoknak nemcsak kell, de lehet is együtt élni, hogy a vilá gnak ezen a táján, ahol lényegében színtiszta nemzeti vér, mint olyan nem létezik, nemcsak hogy el lehet fogadni, de tisztelni és örülni lehet annak a világnak, amelyben nagyon sokan egyszerre érzik magukat többidentitásúnak, mert ez a régió, ez a világ ez t tanította meg. A magyar kormány, és azt gondolom, hogy a magyar parlament messze túlnyomó többségének az a meggyőződése, hogy az Európai Unió működésének keretei között a történelmi sérelmek alapvetően feloldódhatnak, még akkor is, ha természetesen ettől még az egyéni vagy személyes keserűség, a megsebzettség érzése nem biztos, hogy el fog múlni. De nem vissza, hanem előre kell nézni. A múlt héten aláírt, úgynevezett lisszaboni szerződés egy közel egy évtizedes vita végére kísérelt meg pontot tenni. Azért használom ezt a kicsikét sejtelmes és bizonytalan megfogalmazást, hogy kísérelt pontot tenni, hiszen lényegében másodszor veselkedünk neki annak, hogy átalakítsuk az európai együttműködés intézményrendszerét, javítsuk azt. Önök is emlékezhetnek rá, hogy p ár évvel ezelőtt az akkori tagállamok vezetői akkor éppen Rómában írták alá az alkotmányos szerződést. Az alkotmányos szerződés ratifikálásában Magyarország jeleskedett. Az Unió tagországai között
