Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 2 (94. szám) - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz):
997 adósságterheit, kamatterheit vállalva, és nagyon sok esetben az intézmények fenntarthatóságát is kockáztatva. Jelentős részben emiatt van az eladó sodás. A vállalkozásoknak pedig óriási tömege ment tönkre az európai uniós források megszerzése következtében, hiszen a késedelmes fizetés pénzügyi zavart okozott, nem beszélve arról, hogy a magyar kormány a szerződésszegő magatartásának következtében egy olyan körbetartozási folyamatot indított el az egész országban, amelyet ma is nagyon sokan nyögnek, és ezáltal rettenetesen bizalmatlanok az uniós forráselosztással kapcsolatosan. Az agrárkifizetésekről Ángyán képviselő úr már beszélt, de itt meg kell jegy ezni azt, hogy továbbra is hiányzik az egyéves európai uniós agrárkifizetések tervezettsége a költségvetésből. Ezzel az egyéves adóssággal kell tovább terhelni a következő időszak költségvetését is, az agrártámogatások kifizetésében alkalmazott banki módsz erek pedig minden évben több milliárd forintnyi kamatkiesést és banki költségterhet jelentenek a költségvetésnek. Ha most ki akarnám számolni, hogy azt a 4 milliárd forintot, amibe most a 2006os időszakban került az agrárkifizetések banki hitelezése, az e lőre történő meghitelezése, elszomorító képet kapnánk, hogy mire lehetne egyébként elkölteni a 4 milliárd forintot. Hasznos gazdasági és társadalompolitikai célokra, nem pedig azokra a célokra, amelyeket banki profitgyarapodásként tudunk értelmezni. 217 mi lliárd forintnyi éves tagdíjbefizetési kötelezettségünk volt az elmúlt évben az Európai Unió felé, ezzel szemben az éves keretösszeghez képest a pénzek lehívottsága 53 százalékos kifizetési teljesülést mutat, ami azt jelenti, hogy az elhúzódó éves kifizet ések miatt és a jelentősen emelkedő uniós tagdíjbefizetési kötelezettségünk miatt mindig éppen azon a határon vagyunk, hogy vajon mi ebből a haszna az országnak. Hiszen ha a 217 milliárd forintos tagdíjbefizetést vesszük, az általunk létrehozott kevésbé h atékony és nagyon drágán működtetett hatalmas intézményrendszer költségvetését vesszük, és ezzel szemben a kifizetések lassúsága miatt okozott gazdasági károkat és társadalmi károkat vesszük, a megszűnő vállalkozásokat, a körbetartozásokat, a bankok profit ját gyarapító egyéb állami kiadásokat, akkor, ha mérleget vonunk, bizony a 2006. év sem az az év, amelyre azt mondhatnánk, hogy hej, de nagyon bővelkedtünk az Európai Unió hasznaiból, vagy legalábbis megfelelő módon tudtuk ezeket hasznosítani. Az az informatikai rendszer, amely az uniós források elosztását hivatott ellenőrizni és regisztrálni, még ma sincs kész. 2004ben már közbeszerzési botrány volt ennek az informatikai rendszernek a kiépítése miatt. Még Kulcsár Attila is belekeveredett az eu rópai uniós forrásfelhasználással kapcsolatos informatikai rendszer kiépítésébe, olyannyira mélységes szakmai indokok alapozták meg ennek a vállalkozókra történő kitelepítését - már a rendszer létrehozásával kapcsolatosan , és még mindig, 2007ben, a 2006os zárszámadás vitájában arra kell hivatkoznunk, hogy sajnos, ez a rendszer még mindig nem működik, és még mindig nem tud valós és egyértelmű képet adni arról, hogy kik a pályázók, kik a kedvezményezettek, és milyen formában, hogyan jutnak hozzá az uniós forrásokhoz. Az uniós források intézményrendszerével kapcsolatosan egy nagyon rövid idézetet szeretnék felolvasni, a Világgazdaságban jelent meg ez 2007 januárjában, a 2006os viszonyokat elemezve. “Hülyét csinál az intézményrendszer saját magából és a pál yázókból is. Egyszerre jelentkezik a dilettantizmus és a reális helyzet ismeretének hiánya” - summázta a véleményét egy pályázati tanácsadó cég, amely a tanácsadók megfelelő szervezeteinek az érdekképviseletét is ellátja. Tehát dilettantizmus, a helyzet ne m reális felismerése, és az intézményrendszer hülyét csinál magából, és hülyét csinál a pályázókból is. Azt hiszem, hogy ennél direktebb kritika, ennél direktebb vélemény nem kell arról, hogy milyen az az intézményrendszer, amelyet kézi vezérléssel, politi kai befolyásolással, centralizáltan, központosítottan működtetnek, miközben megpróbálják elhitetni az országgal, hogy itt valami esélyegyenlőséget biztosító, reális értékelési rendszer mentén lehet hozzájutni az uniós forrásokhoz. A most létrehozott jogsza bályokban érdekes módon eltérünk az európai gyakorlattól. Mindenhol az Európai Unió tagállamaiban vagy legalábbis jelentős részükben ügyelnek arra, hogy olyan
