Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 2 (94. szám) - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz):
996 A mai magyar közéletnek ma már egyik legvitatottabb és talán legzűrösebb, botrányoktól sem mentes területe az európai uniós tagságunk, uniós politizálásunk, uniós érdekérvényesítésünk, és sajnos, az európai uniós források hazai felhasználásában megjelenő érdekes módszerek és szempontok, amelyek többnyire nem a közbizalmat, illetve a kormányzat által felállított elosztó intézményrendszer iránti bizalmat erősítik. Azt gondolná az ember, hogy így utólag, a 2006. év folyamatait elem ezve legalább a zárszámadási törvénytervezetben megjelennek azok a valós adatok és valós körülmények, amelyek ezt a nagyon vitatott területet jellemezni tudják, és legalább itt kapunk egy világos képet arról, hogy vajon mi történt az elmúlt években, és a m agyar társadalom számára oly sok kérdést felvető uniós forrásfelhasználás hogyan elemezhető visszamenőleg, legalább azt a reményt keltve, hogy ebből tanulunk, és a következő időszakban a hibákat nem követjük el. Nos, nem így történik, hiszen az Állami Szám vevőszék által a 2006. évi költségvetés vitájakor felvetett problémák azóta is élnek, léteznek. Bár kommunikációban a kormány igyekszik mindig azt a látszatot kelteni, hogy az uniós források felhasználása tisztán, becsületesen, igazságosan, az esélyegyenlő ség mentén és átlátható módszerekkel történik, azonban már a költségvetésben sem tudja megjeleníteni a valós számadatokat és a valós formációkat az uniós források kapcsán. Az Állami Számvevőszék többször kifogásolja, hogy nem lehet a zárszámadási törvényte rvezet számadataival manipulálni, nem lehet azt a látszatot kelteni, hogy itt valódi fejezeti gazdálkodás zajlik. Hiszen ugyan az európai uniós forrásokat egyes fejezetek alá rendelik, előirányzatok szerint, azt a látszatot keltve, mintha a kormány bármely tagjának köze lenne az uniós források felhasználásához, ez nem így van, hiszen egy koncentrált intézményrendszer, egy közvetlen politikai befolyásoltság és irányítottság alatt működő, közvetlen irányítású, feltételezhetően miniszterelnöki irányítás alatt működő forráselosztásról vagy pénzelköltésről van szó. Ezt támasztja alá az Állami Számvevőszék véleménye is, hiszen ott, ahol papíron a fejezetek kapják meg a számadatok szerint az európai forrásokat, a gyakorlat szerint meg azt tapasztaljuk, hogy tulajdo nképpen egy központosított intézményrendszer büntetlenül és sok esetben következmények nélkül garázdálkodhat ezekkel a forrásokkal, ott nem beszélhetünk sem átláthatóságról, sem pedig tisztességes és követhető forrásfelhasználásról. Az előirányzatok számad atai nem azt a képet mutatják, amire az európai uniós források felhasználása az országban valóban történt, nem a 2006os forrásallokációt mutatják. Az előbb már idéztem egyszer, de szeretném felhívni a figyelmet arra a súlyos hiányosságra, amelyet az egyes tárcák könyveiben fedez fel az Állami Számvevőszék, így például a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium és a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium kohéziós alap előirányzatánál határozottan rögzíti, hogy a pénzügyi és vagyoni helyzetről nem nyújtanak megbíz ható és valós képet. A pénzügyi helyzetről nem nyújtanak valós képet, mert nem a valós folyamatokat tükrözik - ez önmagában már a számviteli fegyelemnek egyfajta nagyon súlyos megsértését jelzi , a vagyoni helyzetről pedig azért nem ad valós képet, mert a legsötétebb foltja ennek a zárszámadásnak európai integrációs vonatkozásban az, hogy vajon mi történt a forrásokkal, hova lettek ezek felhasználva, és az ennek következtében keletkezett vagyonnak mi lett a sorsa vagy mi lesz a sorsa, hiszen a következő id őszak privatizálandó, megszerezhető vagyontárgyai éppen azok a vagyontárgyak, amelyeket most hozunk létre európai uniós és költségvetési forrásokból. Az elmúlt évet uniós pályázatkezelés vonatkozásában jajszó kísérte, hiszen a kifizetések lassúsága - ma má r a kormányzat beismerése szerint is - a kedvezményezettek körében hihetetlen mértékű elszegényedést, sokszor tönkremenetelt jelentett. Ez az intézményi zavar és a kifizetés lassúsága olyan pénzügyi zavart okozott önkormányzatoknál, aminek az eredményét mo st érezzük igazán. Jauernik képviselő úrnak szerettem volna elmondani, hogy az a számadat, amely oly elborzasztó most az önkormányzatok vagyoni helyzetével kapcsolatosan, az emelkedő adósságállománnyal kapcsolatosan, az pont abból ered, hogy az önkormányza tok nem kapták meg időben az európai uniós forrásokat, ezért kénytelenek voltak hitelből finanszírozni, annak
