Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 2 (94. szám) - A gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról és az ezzel összefüggésben a 2005. évben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentés; a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról és az ezzel össz... - DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
891 Tegnap a miniszter asszony napirend előtt pont a családtámogatási rendszerrel kapcsolatban mintegy pozitívumként próbálta az ország elé tárni azt, hogy a családtámogatási rendszerben a rászorultság elve erősödik, és az inflációval mindenféleképp en lépést fog tartani a támogatások mértéke. Jóllehet, természetesen a Magyar Demokrata Fórum a rászorultság elvét mindenféleképpen elfogadja, csak mára már megint visszacsúsztunk abba a helyzetbe, hogy a családtámogatásokkal kapcsolatosan nem nemzetstraté giai célként fogalmazzuk meg a gyereket, hanem - nem sértésként mondom, nem tudom másképp kifejezni - szegénységpolitikaként foglalkozunk ezzel a kérdéskörrel. A Magyar Demokrata Fórumnak mindenkor az volt a véleménye, hogy minden gyermek egyformán értékes , ennek valamilyen módon a mindenkori kormányzati tevékenységben, financiális, pénzügyi politikában meg kell jelennie - ezt nevezik nemzetstratégiai kérdésnek , és ehhez kell rendelni, erre kell ráépíteni azt a szükségletalapú plusz családtámogatási rends zert, amely valóban a rászorultakat támogatja, hogy ne legyen az, mint ami tény ezekből az adatokból is kiderül, hogy ma Magyarországon különösen több gyermeket vállalni egyenlő a szegénység vállalásával. Ezért ehhez a témakörhöz tartozik az, hogy nem felt étlenül jelent jó üzenetet a társadalom irányába, ha a mai magyar parlament például fontosabbnak tartja azzal foglalkozni, hogy a homoszexuálisok házasságot köthessenek és gyermeket fogadhassanak örökbe, mint azzal foglalkozni, hogy akik gyermeket szeretné nek vállalni, meg tudják tenni. Hisz azok a statisztikai adatok, amelyek csökkenő tendenciát mutatnak, de lényegében igazolják azt, hogy a fertilis korba lépő nemzedékben igenis megvan a gyermekszeretet, nagyon szeretne gyermeket vállalni, de mire odajutna , hogy ezt a lépését megtegye, addigra rájön, hogy nem tudja vállalni a több gyermeket. S az is közismert, és ezért van jelentősége, hogy házastársi kapcsolatban vagy élettársi kapcsolatban élneke az emberek, mert statisztikai adatok mutatják ki, nagyon s zignifikáns különbség van: a házasságban élők egészségi állapota, életkilátásai sokkal kedvezőbbek, mint a közös háztartásban élőké; a házasságban élők esetében a másodikharmadik gyermek vállalása, az arra való hajlandóság sokkal stabilabb, mint a sima pá rkapcsolatban élőké. Ez nem egy elutasítása a párkapcsolatoknak, ez azt mutatja, hogy a mindenkori hatalomnak a mintamutatás irányába kell szerintem haladnia. Számomra csalódást jelentett - de elfogadom, hogy terjedelmi okok miatt ilyen - az egészségügyi r ész. Hisz egyre inkább foglalkozik a szakma azzal, hogy azok a népbetegségek, mint a cukorbetegség, a magasvérnyomásbetegség egyre fiatalabb korban jelentkeznek, sőt a legújabb tudományos kutatások azt mondják, hogy bizony már gyermek- és fiatalkorban jel entkezik az érelmeszesedés problémája. Erre az anyag nem tér ki, egy ifjúsági jelentés erre nyilvánvalóan nem térhet ki. De maga az egészségügyi fejezet is, mint ahogy a többi fejezet is, akcióprogramokra alapul. Nem lehet akcióprogramokkal áttörést elérni . Nem lehet akcióprogramokkal, mondjuk, a népegészségügyi nevelés kérdéskörét az oktatásba beilleszteni. Ha ez nem integráns része az alaptantervnek, ha erre nem biztosítunk megfelelő órakeretet, ha a mindennapi testnevelés biztosításához nem biztosítjuk a zt, hogy az iskolák alkalmasak legyenek arra, hogy a gyerekeket nap mint nap megmozgassák, akkor tíz év múlva is lesz itt előttünk egy ilyen jelentés, és tíz év múlva is szomorúan fogjuk megállapítani, hogy baj van az egészségi állapottal, de nem fogunk se mmit előrelépni. A különböző statisztikai adatok szerint a környező országokban tapasztalható jövedelmi viszonyokhoz képest Magyarországon a bruttó bérek magasnak mondhatók. Ez egy meglehetősen beszédes információ, főleg annak ismeretében, hogy a 015 éves korosztály körében a szegénységi kockázat egy 2006ban publikált KSHjelentés szerint 2003ban csaknem 42 százalékkal haladta meg az országos átlagot. Mindez azt jelenti, hogy 2003ban kiemelkedően nagy volt a két felnőttből és a három vagy több eltartott gyermekből álló háztartások szegénységi kockázata, és a mögöttünk hagyott időszak alapján - habár a statisztika erre nem terjed ki , azt hiszem, nem állunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy ezen a téren romlott a helyzet az elmúlt évben. Ennek t ükrében nem meglepő, hogy a fiatalok vagyoni helyzete a családi segítség hiányának köszönhetően elég sötét képet mutat. A vagyoni helyzet mérésére szolgáló objektív mutatókat a tartós fogyasztási javakkal
