Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 2 (94. szám) - A gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról és az ezzel összefüggésben a 2005. évben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentés; a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról és az ezzel össz... - DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
890 Köszönöm, Soltész képviselő úr. Megadom a szót Csáky képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr. DR. CSÁKY ANDRÁS , az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Geberle képviselő asszony a jelentéssel kapcs olatban orvosi példát hozott, azt mondta, hogy a jó terápia alapja a jó diagnózis, és az ő véleménye az volt, hogy maga ez a jelentés megfelel egy jó diagnózisnak. Én úgy gondolom, hogy a diagnózis megállapítása is több szakaszból áll. Azt elfogadom, és ez mindenféleképpen a tárca munkatársainak a dicséretét kiérdemli, hogy egy nagyon jó státust, állapotot kaptunk 2005öt illetően a magyar ifjúság helyzetéről, a diagnózishoz azonban az okok, az odáig vezető okok, a kórokok feltárása is szükséges, ami - elöl járóban - a Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint hiányzik az anyagból. Nem vitatom, lehet, hogy ennek terjedelmi okai vannak, de amikor az okok komplett feltárásra kerültek, akkor lehet terápiát alkalmazni, azonban időnként vannak félrekezelések az egé szségügy területén is, és nem kizárt, hogy az ifjúságpolitika területén is. Abban, gondolom, egyetértünk, hogy ez a jelentés, amiről ma itt a tisztelt Ház tárgyal, ez a nemzet jövőjét meghatározó csoportok helyzetéről szól. Hisz miben rejlik egy nemzet jöv ője? A fiataljaiban, azokban az ifjakban, akik lelkükben és gondolkodásukban nemcsak magyarok, hanem európai polgárok is. Az előttünk fekvő jelentés, bár a benne feltüntetett statisztikai adatok mára jelentősen veszítettek aktualitásukból, számos társadalm i problémára, tendenciára világítanak rá; problémára, melyek jelentősége nem kisebb, mint az ország jövője. Ma Magyarországon mármár közhelynek számít, hogy a demográfiai adatok drámai jövőképet vetítenek a magyar társadalom elé. Ez a népességcsökkenés rá adásul a fiatalabb generációkban jelentős mértéket mutat. Az előttünk fekvő jelentés és a korábban megjelent statisztikák egyértelműek, az ország népessége fogyóban, a gyermekvállalási hajlandóság a fiatalok körében egyre csökkenő tendenciát mutat. 2000be n a lakosság létszáma még 10 millió 350 ezer főt tett ki, ez a szám 2005re 10 millió 97 ezerre csökkent. A 029 éves korosztályban a fiatalabbak felé haladva egyre csökken az egyes korhosszok létszáma. Amíg a 29 éves korosztályba több mint 175 ezer fő tar tozik, addig a legfiatalabbak létszáma nem éri el a 100 ezret. Ehhez a tényhez hozzájárul az a szomorú jelenség, hogy az újszülöttek jelentős része nem házassággal megpecsételt, hanem élettársi kapcsolatban élő szülők gyermekeként látja meg a napvilágot. ( 11.50) Megdöbbentő és elszomorító, hogy a 2000 és 2004 közötti intervallumban a tartós kapcsolatban élők összetétele lényegesen megváltozott: 5 százalékponttal csökkent a házastársi kapcsolatot felvállalók, ezzel párhuzamosan mintegy 7 százalékponttal nőtt az élettársi viszonyban élők aránya. Az ország népességének fogyása régóta tartó, szomorú folyamat. Ez egy olyan fundamentális probléma, amely túlmutat a hagyományos értelemben vett ifjúságpolitika keretein. Megoldásához nem elegendő hangzatos, látványos programokat indítani, amelyek ideigóráig tompítják a kialakult helyzet keltette feszültségeket. És itt egy pillanatig hadd reagáljak az előttem szólók által elmondottakra. Én úgy gondolom, Török képviselő úr, hogy ha a demográfiai helyzetről tárgyalunk, é s a jövőt illetően nem feltétlenül optimistán nyilatkozunk, az nem sopánkodás - ön azt mondta, hogy lehet sopánkodni. Ez nem sopánkodás, ez valós tény. Az sem lehet mentség, mert adatokkal lehet alátámasztani, hogy nem magyarországi jelenségről, hanem álta lános európai jelenségről van szó, hisz ha az adatokat összehasonlítjuk, a 100 potenciális édesanyára jutó szülések száma Magyarországon 132, az Európai Unió átlaga pedig 152. Ha csak ezt a két adatot összehasonlítom, azért ez 100 potenciális édesanya eset ében 20 gyermek, és ha az egész lakosságra kivetítjük, ezres létszámról beszélhetünk. De ha finomítjuk az adatokat, vannak arra példák, hogy nemzeti összefogással, kifejezetten aktív családpolitikával lehet jobb eredményeket elérni - erre Franciaország kiv áló példa.
