Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. szeptember 25 (92.szám) - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DOMOKOS LÁSZLÓ, az összesített kisebbségi vélemények ismertetője:
669 meghozot t döntéseitől is elszakadt a kormány. Gyakorlatilag megszűnt a parlamenti kontroll, a kormány azt csinál a költségvetés keretei, fejezetei között, amit akar, és utána ennek felelősségét még a parlamentre kívánja áthárítani. Ez pedig a cinizmus megfelelő me gjelenítése, hiszen a kormány azt tesz, amit akar, utána pedig a politikára, a parlamentre hárítja az általános költségvetési, gazdasági bajok terheit. Ezt most, itt szeretném az ellenzék nevében visszautasítani, hiszen az, hogy a gazdasági folyamatok a kö ltségvetésben ilyen mértékben romlottak, az előző évekhez képest is, az nem a parlament, hanem egyértelműen az MSZPSZDSZ koalíció, illetve a kormány felelőssége. Nézzük most meg azokat a szabályossági kérdéseket, amelyek részeként joggal vetették fel a bi zottságokban, az Állami Számvevőszék jelentése alapján azokat az ellenőrzési megállapításokat és az azokból adódó következtetéseket, amelyek ma azt a jelzőt teszik a költségvetés végrehajtásához, hogy egy káoszköltségvetést bonyolított le a kormányzat a mú lt évben. Hiszen önmagában a 700 milliárdos túlköltés is kellően felveti a felelősség kérdését, túl azon, hogy rémisztőleg hat, főleg, ha ehhez hozzávesszük azokat a megállapításokat - és engedjék meg, hogy itt az Állami Számvevőszék és munkatársai munkájá t köszönjük meg, hiszen a parlament érdemi véleményt az ellenőrzéssel kapcsolatban nehezen tudna kialakítani, ha ezek a jelentések nem állnának rendelkezésre , amelyek szinte fejezetről fejezetre visszatérnek. Például: a kifizetések összegszerűségének a h elyessége nem állapítható meg, és sorolnék még néhány számvevőszéki megállapítást szó szerint: “az analitika több számviteli alapelvnek nem felel meg”, “nem megfelelő az elszámolások analitikával való alátámasztottsága”, “az utalványok sem tartalmilag, sem formailag nem felelnek meg az államháztartási módszertani rendszernek”, és sorolhatnánk még ezeket a megállapításokat. Még egy külön tételről kell szólni, ami azt mutatja, hogy nemcsak a politikai ellenőrzéssel van baj, hanem a gazdasági szakmai ellenőrzé ssel is, amiről a többség most hallgat. Pedig azt gondolom, közös érdekünk lenne, hogy keretek között tartsuk az államháztartás és a kormányzat fejezeti költéseit: “A fejezeti belső kontrollrendszer oly mértékben leépült 2006ban, hogy nincs meg a feltétel rendszere a közpénzekkel való gazdálkodás sem törvényességi, sem hatékonysági kontrolljának.” Ehhez kapcsolódik, amiről már az Állami Számvevőszék elnöke is szólt, hogy mind a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, mind pedig a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium igazgatási fejezeti címének beszámolóját elutasító véleménnyel látta el, illetve az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium és az EUintegrációs fejezetek által készített fejezeti beszámolók összességükben nem felelnek meg a megbízhat óság és a valódiság követelményének. Magyarul: nem tudnak elszámolni a rájuk bízott sokmilliárdnyi közpénzzel. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az említett tárcavezetők közül még ma is két miniszter a kormány tagja, akkor, azt gondolom, joggal vetődik fel a hit elesség kérdése. Hiszen lehete ilyenkor áldozatokat kérni az emberektől? Lehete ilyenkor azt hirdetni, hogy megújulunk, megreformáljuk magunkat, miközben nincs meg a szavak hitele? Ugyanis az előző évek megállapításai visszaköszöntek a 2006os ÁSZészrev ételekben, ajánlásokban; az elnök úr nagyon elegánsan úgy fogalmazott: az anomáliák kiküszöbölésére tett ajánlásokban és javaslatokban. Azt gondolom, itt azért ennél szigorúbban kell fogalmazni, itt törvénysértő, szabálytalan, nem szabályozott, a személyes felelősséget tömegesen felvető kérdésekben a kormány legfeljebb megint ígéretet tett a pénzügyminiszter úr szavai alapján, de valójában a cselekvés hibás, a tényleges eredmény évről évre visszamenően következményeket von maga után. Ezért el kell utasítanu nk, még egyszer aláhúzva, a parlament és a politika általános felelősségét ebben a kérdésben, amit oly gyakran szeretnek kormánypárti képviselők hangoztatni, hiszen most itt lenne az alkalom, hogy a kormányzat felé olyan felelősségre vonási következményeke t fogalmazzanak meg, amely egyrészről megteremthetné a bizalmat a költségvetés végrehajtásával szemben, másfelől a parlament döntéshozói tekintélyét is helyreállítaná. A következőkben javaslom, hogy tekintsük át a különböző fejezetekhez, illetve a szakbizo ttságokhoz kapcsolódó véleményeket. Talán érdemes az önkormányzatokkal kezdeni, hiszen valóban nagyon nagy alrendszer. A normatív hozzájárulásra vonatkozó szabályozás 2006ban sem
