Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. szeptember 25 (92.szám) - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DOMOKOS LÁSZLÓ, az összesített kisebbségi vélemények ismertetője:
670 vált egyszerűbbé és átláthatóbbá - fogalmaz az önkormányzati bizottság kiseb bségivéleményalkotója. A normatív hozzájárulások elszámolása és annak ellenőrzése a feladatellátásra vonatkozó szakmai jogszabályok egyre szélesebb körének alapos ismeretét igényli, mondhatnánk azt, egyre bonyolultabbá, egyre nyomon követhetetlenebbé, egy re összetettebbé válik. A másik fontos jelenség, amely általában minden központi költségvetési szervnél megjelenő aggályt vet fel, hogy a tartozásállományok, illetve a köztartozások tekintetében az elmúlt évben tapasztalt kedvezőtlen jelenségek, az adósság állomány növekedése, a tartozások összegének emelkedő üteme, az adóssággal érintett intézmények számának növekedése 2006ban is továbbfolytatódott. Nem véletlen az egészségügyi miniszternek az ÁSZjelentéssel kapcsolatos beszámolása, ami a konkrét intézmén yeket illeti, ez is ide sorolható problémakör. Végül is az összes tartozásállomány meghaladta a 23 milliárd forintot, ami az előző évi kétszerese. Ez önmagában is figyelemre méltó, és súlyos hatásokat jelez a költségvetés végrehajtásának anomáliái tekintet ében. Ezért nyilván növekedtek az átütemezések, és csökkent az egyre rövidebb futamidejű tartozásállomány aránya, illetve a szállítói tartozások mellett jelentősen nőtt az intézmények köztartozása is. Ha most továbbsoroljuk a bizottsági véleményeket, itt k ülönösen az európai uniós pénzfelhasználásokról érdemes szólni, hiszen az uniós csatlakozás óta még egyetlen pénzügyi év számviteli lezárására és annak alapján a beszámoló elkészítésére nem került sor, amely az egységes monitoring és információs rendszer s zámviteli alkalmazásának modulját, illetve az irányító hatóságot és a közreműködő szervezeteket érintette volna. Ez jelzi azt, hogy mind a zárási, mind pedig beszámolókészítési feladatokat még 2006ban sem tudták végrehajtani ezen szervezetek. A strukturál is alapok támogatásának kezelését végző intézményrendszer hatékony működését 2006ban már nem annyira a pályázatok lassú feldolgozási üteme befolyásolta kedvezőtlenül, hanem az a tény, hogy a benyújtott számlákra történő kifizetések még nem mindegyik opera tív programnál valósultak meg, értsd a jogszabály által előírt két hónapos határidőn belül, ami egyébként az egész rendszer végrehajtását és bizonytalanságát jelzi, hiszen a számlakifizetések határidejének csökkenése elengedhetetlen a törvényes keretek köz ött. Másrészről az egész átalakulásnak a foglalkoztatási bizottság kisebbségi véleménye más értelmezést ad, mert látni kell, hogy az a félév során végrehajtott korrekciós elképzelés, amit a kormányzat megfogalmazott, bevételnövelésre, adóemelésre, végül is egy gazdasági lassuláshoz és a munkanélküliség növekedéséhez vezetett, ami ellentétes az ország gazdaságának szándékával, akaratával és az ország érdekeivel, hiszen olyan megoldást kellett volna keresni, ami a gazdaság növekedéséhez és a foglalkoztatás nö vekedéséhez vezet. (13.40) Sajnos ezzel ellentétesen a munkanélküliek aránya nőtt; a nők munkanélkülisége egy év alatt 7,5 százalékról 7,8 százalékra, a férfiaké 7 százalékról 7,2 százalékra. Így elmondhatjuk, hogy a munkanélküliség a 2006. évben a háztart ások 8 százalékát érintette, vagyis minden tizenharmadik családot. Ráadásul a régiók közötti különbségek gyakorlatilag nem változtak, márpedig az európai uniós támogatásoknál ez a kormányzat által is vállalt és javasolt megoldás, hogy a regionális különbsé geket enyhíteni fogja. A másik súlyos megállapítás a Munkaerőpiaci Alap forrásait érinti, hiszen mindössze 25 százaléka az, ami aktív eszköz, és a 200 milliárd forint munkavállalói befizetéssel szemben csak 2 milliárd forint került támogatásra, ami azt mu tatja, hogy az alap felhasználásának több vitatott pontja van. Ezen belül - talán most is érdemes megemlíteni - a leghátrányosabb helyzetűek munkavállalói támogatására az egy főre eső 1,3 millió forinttal szemben a kormányzat a Hankooknak 15 millió forint egy főre jutó támogatást, ennek tizenkétszeresét adta. Összegezve tehát, a bizottsági vélemények is folyamatosan a szabálytalanságokhoz és a gazdálkodás rendezetlenségéhez kapcsolódnak. Igaz, sok esetben a kormányzat átszervezésben érintett tárcáira vonatk oznak. Ez egyébként meg azt a kritikát veti fel, hogy átgondolatlan,
