Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. szeptember 24 (91. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
488 költségvetéspolitika hitelességének visszaállítására, a költségvetés hosszú távú egyensúlyát fenntartó intézményes garanciák megteremtéséről szólva pedig lényegében olyan állításokat tesz, amelyek alapvetően megegyeznek azzal, amelyet független elemzők, megfigyelők, szakértők is mondanak, hozzáteszem, a kormány maga is. Sok tekintetben meglepő módon, az előző évek retorikájától eltérve, adókérdésekről azt állítja az elnök úr, hogy radikális adócsökkentésnek nincsen helye, ezzel szemben a középvállalkozók rétegeit folyamatosan csökkenteni kell. (Sic!) Egyetértünk ebben. Ezek a helyes irányok. Egyetértünk azzal is, hogy példának okáért az euró céldátumát újra ki kell majd tűzni. Többször elmondtam itt, a Házban is, hogy a jegybankkal elkezdődött egy közös m unka a középtávú gazdaságpolitikai program összeállítására, és annak része lesz, gondolom, a következő év végéig el is készülünk, hogy arról legyen közös nyilatkozata a kormánynak és jegybanknak, hogy mikorra is várható az euró bevezetése. De hogy ne csak olyanról beszéljek, olyannak a nyilatkozatáról, aki nincs itt, a Házban, nyugodtan mondhatom, hogy például a “Jövőnk” vitairat, hogy ha jól emlékszem, amelyet állítólag a frakcióvezető úr, Navracsics úr istápolt, jegyzett az előkészítés során, az egészségü gy átalakításában nagyon kiegyensúlyozott, nyugodt mondatokat mond a piac és a verseny korlátozott jelenlétéről, a magán- és közfinanszírozás fontosságáról, azaz lehet érzékelni egyfajta felelősséget a közbeszédben. Ez jó. Ugyanakkor látok mérhetetlen fele lőtlenséget is, és látok olyan nyilatkozatokat, vagy hallok, amelyek nem egyszerűen a kormánynak ártanak, hanem ártanak Magyarországnak. Nagyon szívesen mondanám a legnagyobb ellenzéki párt elnökének szemébe, hogy ha nem óvna meg bennünket attól a lehetősé gtől, hogy mi itt nyilvánosan váltsunk ilyen kérdésekről szót, ezért azt kell hogy kérjem a frakcióvezető úrtól, hogy tolmácsolja majd szavaimat elnökének, bár tartózkodnék attól, hogy bármilyenfajta postás szerepbe kényszerítsem, csak hát nincsen nagyon m ás választásom. A legnagyobb ellenzéki párt elnöke az elmúlt napokban egy kérdésre azt válaszolta, hogy “a Magyarországra érkező európai uniós pénzek nagy részét ellopják”. Ez egy tényállításként hangzó mondat. Nem véleményt fogalmaz meg, nem aggódik, nem kérdéseket tesz fel. Azt állítja az ellenzéki párt elnöke, hogy az európai uniós pénzek “nagy részét ellopják”. Kérdem én, kit vádol itt lopással. Azt gondolnánk, hogy csak a kormányt? A miniszterét? No de hát az európai uniós forrásoknak túlnyomó része ön kormányzatok százaihoz és ezreihez megy, civil szervezetek százaihoz és ezreihez megy, vállalkozások százaihoz és ezreihez megy. Ha jól értem, ha a nagy részét ellopták, akkor nyilván azok lopják el, akihez a nagy része megy: magyarországi önkormányzatok, civil szervezetek és vállalkozások. Azt mondaná az ellenzéki párt elnöke, hogy Magyarország egy tolvajbanda? Na de kérem szépen, ez nyilvánvalóan lehetetlen! Hát nyilvánvalóan nem lehet odáig elmenni a kormány kritizálásában, hogy valaki mértéket téveszt i lyen módon! Én nagyon ritkán használom azt a kifejezést, amelyet a nagyobbik ellenzéki párt, illetve pártszövetség mára politikai beszédének mindennapi részévé tett, boldogot és boldogtalant állandóan hazugsággal vádolva. Meg kell válogatni, hogy mikor has ználjuk ezt. Elkopik ez a szó is. Azt tudom mondani, hölgyeim és uraim, hogy bár lehet, hogy eddig igaz volt, hogy a szóban forgó pártelnök soha életében nem hazudott, ezt ő maga állította, én készséggel elismerem azt, hogy ez eddig így volt. Ha ő ezt mond ja, hát nyilván - őszinte ember. De határozottan azt állítom, hogy ebben a kérdésben a szóban forgó elnök hazudott. Hazudott, megrágalmazta Magyarország jelentős részét, becsmérli ezrek tisztességét, olyasvalamit mond, nyilvánvalóan rövidlátó módon, amit M agyarországnak és nem egyszerűen a kormánynak ki kell magának kérnie. Szerintem nagy megnyugvás lenne mindegyikünknek, ha az, aki ezt a nyilatkozatot tette, azt mondaná, hogy tévedtem, ha azt mondaná, hogy nem állt szándékomban megsérteni az országot, nem pedig esetleg szótlanul vagy gyáván itthagyni ezt a mondatot mindegyikünk sérelmére. (13.10) Ez a mondat bántja Magyarország tisztességét, ellentétes érdekeivel, ezt a mondatot Magyarországnak ki kell önmagának kérnie.
