Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. szeptember 24 (91. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
489 Az a probléma, hogy ha elkezdődik ez a fajta politika, akkor sokan azt gondolják, hogy ez így normális, és már lassan fel sem kapjuk a fejünket arra, hogy a szóban forgó párt ifjúsági szervezete talán még sajtótájékoztatót is tart arra vonatkozóan és arról, hogy elmondják, hogy csökkentik a l akhatási és tankönyvtámogatást Magyarországon az oktatásban. (Közbeszólás az MSZP soraiból: A felsőoktatásban!) Igen, a felsőoktatásban. Teljesen világos, hogy ez nem igaz. Teljesen világos, sőt az a helyzet, hogy ugye, tudjá k, hogy az ellenkezője volt igaz. Az elmúlt időszakban a tankönyv- és jegyzettámogatás összegét mintegy 50 százalékkal emeltük fel. Összegszerűen 2006 augusztusa előtt ez kevesebb volt, mint 8 ezer forint, azt követően közelebb van a 12 ezerhez, mint a 11 ezerhez. Egyszerűen képtelen vagyok megérteni, hogy a legkisebb szakmai, emberi, politikusi tisztességet sem vállalva, valaki kiáll, és nyilvánvalóan valótlanságokat állít. Miért? Hogy megijesszük az embereket? Miért? Hogy megvádoljuk a kormányt, ráadásul hazugságokat állítva? Milyen célt szolgál ez? Ez lenne a nemzeti elkötelezettség? Ez lenne a nemzeti felelősség? Hozzáteszem: nagyjából ugyanez a helyzet a lakhatási támogatásokkal is. 2003 óta a lakhatási támogatás közel a duplájára emelkedett. Közel a du plájára emelkedett! Azt gondolom, hogy ez egy szégyenteljes dolog. Magyarországon nem fogunk tudni okos, normális vitát folytatni az országról, hogyha újra és újra hazug, valótlan, téves állítások sokaságával szemben kell védekezni. Örüljünk annak, hogy vé gre itt tartunk, hogy növekszik a jegyzettámogatás, hogy növekszik a lakhatási támogatás! Van elegendő gond, amit meg kell oldanunk. Hát miért kell ilyet csinálni? Miért kell, hogy azt hallják az emberek a hétvégén a politikusaiktól, hogy az egyik állít va lamit, utána jön a szóvivő, és azt mondja, hogy kérem szépen, ez nemcsak hogy nem igaz, ez hazug dolog volt. Azt szeretném mondani, hogy az ország érdekét szolgálná, hogyha frakcióvezető úr, frakcióvezetőhelyettes úr latba vetné teljes súlyát, és azt mond aná a saját frakciójának, hogy nyilván van egy sor dolog, amiben lehet a kormányt kritizálni, ez a dolga az ellenzéknek; de mi lenne, ha a kritika alapja valós és őszinte lenne, nem pedig hazug és tisztességtelen? Talán előrébb menne vele az ország is, és nem rombolnánk a közbizalmat ilyen magatartással. Fair, tisztességes viszonyokat kell teremteni; tiszta versenyt, fair playt, így mondják ezt nagyon sok helyen a világban. Fair playt a közügyekben, a közbeszédben, és hozzáteszem: fair playt a gazdaságba n, az állam működésében, a szürke- és feketegazdaság visszaszorításában. Amikor fair playről beszélek, akkor ennek nincsen fenyegető jelentése. Nem az ellenőrizetlen állami tekintélyt, az uralmat védem, és amikor rendről beszélek, akkor nem is a változatl anság érdekében emelek szót. Amikor fair playről és rendről beszélek, akkor a közös demokratikus normák érvényesítéséről beszélek, azokról a normákról, amelyek védik a polgárt szabadságjogai gyakorlásában, és védik a közösséget, hogy úgy működünk, ahogyan azt közös demokratikus normáink előírják. A fair és tisztességes viszonyok érdekében emelek szót. A fair és tisztességes viszonyok elsősorban is az átlagembernek, ha úgy tetszik, és nem sértő, leginkább a kisembereknek fontosak, mert ők azok, akik a rende tlenségnek és a kiszámíthatatlanságnak leginkább az elszenvedői. A vagyonosak, a kapcsolatokkal rendelkezők megóvják magukat. Ők nyugalmat tudnak maguknak vásárolni, még a rendetlenségben is. Az átlagember számára a legfontosabb kincs a biztonság, a kiszám íthatóság, a fair viszonyok körülményei. Igazuk van, mondhatják azt önök is, meg a tévé előtt vagy a rádió előtt is ülők is, hogy persze, az úgy van rendjén, ha az állam magán kezdi. Egyetértek, ez így van rendjén. Ezek körében különösen fontosnak tartom, hogy a parlament pártjai állapodjanak meg egy új pártfinanszírozási törvényről és ehhez kapcsolódóan a választási kampányok új szabályairól. Az erre vonatkozó törvényjavaslatot a korábban folyt konzultációk alapján és figyelembevételével a kormány még októ berben a parlament elé fogja terjeszteni.
