Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. szeptember 18 (90. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP):
430 Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Köszönöm. Most megadom a szót Juhászné Lévai Katalin képviselő asszonynak, MSZP, tízperces időkeretben. DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP) : Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy a vita végül is mégi scsak abba az irányba mutatott, hogy helyes a szakmának az az elvárása, ami a törvényben is mint szellemiség végig megjelenik, hogy elsősorban az otthoni ellátás és a szakellátás között hol található meg az a szakmai mezsgye, ahol minél inkább elsősorban a z otthon történő ellátást biztosítsuk a rászoruló ember számára. (13.10) Hiszen amit elmondtak az előttem szóló képviselőtársaim, teljesen egyetértek azzal, hogy az idős, rászoruló embert - ameddig lehet, és a környezete, a helyi társadalom ezt lehetővé tu dja tenni számára - a saját otthonában, a megszokott környezetében kell a szükséges ellátásban részesíteni. Ennek mértéke természetesen mindig függ attól a személytől, akinek személyre szólóan ezt az ellátást biztosítjuk. Azt gondolom, valóban differenciál t ellátás szükséges azon idős vagy beteg emberek számára, akiknek a szakmai javaslatok alapján másmás igényük jelentkezik. Van, akinek elegendő az, hogy 1520 percre betekint hozzá valaki, és megkérdezi, kelle bevásárolni, és van, aki ettől jóval több se gítségre szorul, de még az otthoni lakókörnyezetében, a saját otthonában ellátható. Ezért egyetértek ennek a törvénynek a módosításával, hogy egyértelműen a házi segítségnyújtás és az étkeztetés megerősítésére hívja fel az önkormányzatokat. Hiszen - vallju k be őszintén - ez a két terület ma is kötelező feladata az önkormányzatoknak, de ismerve az ellátásban részesülők számát, az időskorúak számával összevetve bizony az mondható, hogy nagyon sokan - akik egyébként igénybe vehetnék ezeket a szolgáltatásokat - vagy nem tudnak róla, vagy nem férnek hozzá, mert az adott önkormányzat csak korlátozott számban biztosítja ezeket a lehetőségeket. Ezért nagyon indokoltnak tartom, hogy pluszforrások kerüljenek bevonásra, és ösztönözzük az önkormányzatokat arra, hogy bőv ítsék a szolgáltatásra jelentkezők arányát, akár úgy is, hogy a törvény elfogadását követően ők maguk is tekintsék végre át, hogy valóban utolértéke minden egyes állampolgárukat, akiket esetleg ott a településen akár étkeztetésben, akár házi segítségnyújt ásban részesíteni kellene. Tudjuk nagyon jól, hogy a népességen belül a 65 éven felüliek száma meghaladja a 15 százalékot, és ahogyan említettem, ez közel másfél millió ember. Ezzel szemben, ha az adatokat nézzük, hogy kik vesznek részt ezekben az alapellá tásokban, bizony jócskán van teendő. Nem aze a társadalom feladata, hogy gondoskodjon ezekről az emberekről, és amennyiben lehetőséget teremt rá a költségvetés - márpedig itt a pluszforrásokat biztosítja a két alapellátásra , akkor a helyi társadalom élj en a lehetőséggel? Számomra ez annál inkább fontos, mert azt gondolom, hogy pontosan a házi segítségnyújtás és az étkeztetés területén új munkahelyek teremtésére is alkalom nyílik egy adott önkormányzatban. Hiszen valljuk be, a 4550 év körüli nők, akik a kistelepülésen ma munka nélkül vannak, néhány hónap alatt megszerezhető képzésen át bevonhatók a házi segítségnyújtásba, szolgáltatásba, és azt gondolom, mennyivel jobb az, ha a szomszédasszony kérdezi meg az idős nénit, hogy miben tud segíteni, aki persze egyébként is átjár, és bízzunk benne, hogy segít neki. De ha ez még foglalkoztatásnak is számít a 4550 éves nő esetében, mert a szakképesítés megszerezhető a házi gondozásra, akkor azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat több szempontból is nagyon fontos társadalmi problémára ad választ. Fontosnak tartom azt, hogy az étkeztetés keretében valóban biztosítsuk annak a lehetőségét, hogy ne elsősorban a kihordáson legyen a hangsúly - tehát hogy házhoz szállítjuk; ez azoknak az esetében indokolt, akik mozgásukb an esetleg akadályoztatva vannak , mert fontos az is, hogy ez mindig egy közösségi, találkozási lehetőség is. Mindannyian ismerjük, hogy ha egy adott településen működik
