Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. szeptember 18 (90. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter):
431 idősek napközi otthona, emellett olyan közösség is kialakul, ahol az étkezésen túl eg yfajta mentális gondozása is folyik ezeknek az idős embereknek. Azt gondolom, nagyon gyakran ezek a közösségek a helyi társadalomnak igen aktív magját is képezik. Fontosnak tartom azt a szemléletet is, hogy valóban vé gig kell gondolni, hogy a házi segítségnyújtásba is jóval több embert kell bevonni. Egyetértek azzal, hogy milyen a mai intézményi bentlakás, a mai intézmények állapota - és valljuk be őszintén, ezzel adósak vagyunk, nem a rendszerváltás óta, hanem jóval e lőbbre tekintve , a szociális ellátórendszer nem tudott lépést tartani ezen nagy intézmények felújításával, karbantartásával. Az önkormányzatok mint fenntartók képtelenek kastélyépületeket renoválni, átalakítani a mai, korszerű viszonyoknak megfelelően. S valahogy kicsit divattá is vált egyébként, hogy az a legegyszerűbb, ha betesszük a nénit, a bácsit az otthonba, ott megkap mindenféle ellátást. Valószínű, ha járunk ilyen otthonokban, tudjuk nagyon jól, hogy igaz, hogy mennyire elmagányosodottak ezek az e mberek, s mennyire nem igazán érzik magukat otthon a néha kaszárnyaszerű elhelyezésben. Az a fontos, hogy amíg lehet, a saját lakásában - és a családja felelősségét is bevonva az ellátásba - történjen meg a házi gondozás. Egyetértek azzal, hogy az adott sz emély, illetve a családja anyagi lehetőségeit is figyelembe véve kerüljön sor arra a támogatásra, amelynek differenciáltan kell odakerülnie az önkormányzathoz. Természetesen ez nem jelenti annak akadályát, hogy egyébként akár a legjobb anyagi körülmények k özött lévő ember is igénybe vehesse ezt a szolgáltatást, amennyiben annak a piaci árát vagy az önkormányzat által megállapított árát fizeti. Ugyanakkor azt gondolom, pontosan az a cél, hogy elsősorban azok az emberek, akik önmaguktól nem tudják megfizetni a szükséges ellátást, a szolidaritás elve alapján megkapják az állami költségvetésből a hozzájutás lehetőségét, tehát differenciált támogatást kapjanak. Nem tartom olyan borzalmas dolognak, hogy az önkormányzatok részéről jelzett igények alapján valóban di fferenciált támogatást - a költségvetésen keresztül - oda lehessen juttatni ehhez az intézményrendszerhez. Hiszen teljesen egyértelmű, hogy az önkormányzatok a saját rendeleteik alapján ma is valós tényből, valós számból indulnak ki, és eszerint igényelték meg eddig is a támogatásokat. Azt gondolom, most az önkormányzat a szociális területen nagyobb gondoskodással és odafigyeléssel fogja felmérni, hogy az adott településen valóban milyen jogos igények vannak. (Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Nagy vita van a szakmában és a társadalomban is abból a szempontból, hogyan lehet megállapítani, hogy az ápolási idő milyen módon alakítható. Azt vélem, hogy a hozzáértő szakemberek - egy megfelelő szakmai protokoll megléte mellett - bizton meg tudják mondani és állapítani, mennyi idő szükségeltetik ahhoz, hogy az adott személyt teljes egészében el tudják otthon látni, illetve egy szakértői bizottság - és helyeslem, hogy külső bizottság - állapítja meg, hogy hol van az a pont, ahonna n már otthoni ellátás nem vehető igénybe, hanem szükséges az intézményi ellátás. Pontosan a szűkös intézményi helyek és a nem igazán megfelelő intézményi körülmények miatt ezt nagyon pozitív lépésnek tartom. Természetesen fontos lenne látni hozzá azt a vég rehajtási utasítást és azt a fajta működési módot, ahogyan ezek a bizottságok működni fognak. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Azt gondolom, megkérhetjük erre az államtitkár urat, hogy láthassuk ezt a szakmai részt is, hiszen ni ncs kétségem, hogy szakemberek fogják végezni ezt a feladatot, de óvnék attól, hogy bürokratikussá váljon ez a dolog, vagy nehezítse - mondjuk a határidők tekintetében - az ápolásra szorulónak az intézetbe jutását. (Az elnök ismét csenget.) Tehát, tisztelt képviselőtársaim, maximálisan támogatom azt a fajta szemléletmódot, amelyet tükröz ez a törvénymódosítás. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) (13.20) ELNÖK (Harrach Péter) : A maximális támogatás helyes, csak a határidő betartásán túl m ár nehezen. (Derültség.)
