Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. december 3 (116. szám) - Az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelező egészségbiztosítás természetbeni ellátásai igénybevételének rendjéről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP):
3896 ELNÖK (dr. Áder János) : Kökény Mihály képviselő úr következik, az MSZPfrakcióból. DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök ú r. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Hozzászólásomban a részletes vita szabályait igyekszem követni, ezért mellőzöm, hogy az előző két kétperces, az általános vitába illő hozzászólásra reagáljak. Az ajánlás 1. pontjában a törvényjavaslat címé nek megváltoztatására tettünk indítványt, és ez látszólag egy technikai módosításnak tűnik, mégis ennek kapcsán szeretnék szólni a szocialista képviselők számos indítványáról. A cím megváltoztatásának azért van jelentősége, mert addig, ameddig ez a törvény javaslat szól az egészségfinanszírozás új szereplőiről, az egészségbiztosítási pénztárakról, megítélésünk szerint nem kell, nem szabad hogy szóljon a természetbeni szolgáltatások igénybevételi rendjének a módosításáról. Hiszen borzasztó fontos az, hogy min denki érzékelhesse, tudja, hogy a szolgáltatások igénybevételi rendje alapvetően, jellemzően nem változik, hiszen korábban már törvényben szabályoztuk azt, hogy mi jár a magyar állampolgároknak állampolgári jogon, mi jár járulékfizetés ellenében, biztosítá si jogon, és mi az, amiért kiegészítő biztosítást kell vagy lehet kötniük. E tekintetben és a szolgáltatási csomag meghatározásának általános szabályai tekintetében semmiféle változás nincs. Ellenkezőleg: azt gondoljuk, hogy például olyan módosító indítván yt nyújtanak be szocialista képviselők a fejkvótaszabályozásnál, amely egyértelműen tartalmazza azt, hogy a legsúlyosabb, legrászorultabb betegek sem szorulhatnak ki az ellátási rendszerből, mert hiszen ezt nem a pénztáraknál tervezzük finanszírozni, hane m az országos kockázatkezelési alapból. Ezek a részletek borzasztóan fontosak meggyőződésem szerint, tehát hogy a nemzeti kockázatközösség, a szolidaritás továbbra is a magyar társadalombiztosítási rendszer jellemzője, és ilyen irányú, látszólag technikai indítványaink is vannak, amelyek ezt újra és újra kiemelik. Merthogy nem igazak azok az érvelések, hogy itt privatizáljuk a társadalombiztosítást, nem igazak azok az érvelések, hogy itt holland modell vagy pláne amerikai modell készül, és ugyan ez még csak az első lépés, de repül a nehéz kő, ki tudja, hol áll meg. (21.40) Tisztelt Képviselőtársaim! Arról van szó, hogy az egységes társadalombiztosítási rendszerben az Országos Egészségbiztosítási Pénztár utódszerve - amit mi nemzeti egészségbiztosítási közpon tnak javaslunk nevezni - több pénztárral, vegyes tulajdonú szervezettel osztja meg az egészségfinanszírozási felelősségét annak érdekében, hogy világos és számon kérhető letéteményese legyen a mai egészségügyi rendszerből annyira hiányzó szolgáltatásszerve zőnek, a betegutak menedzselőjének, a betegérdekek markáns képviselőjének, a szolgáltatók minőségi munkája számonkérésének. Ez a törvényjavaslat jellemzően erről szól. S miután tizenhét éven keresztül az állami rendszerben nem tudtuk ezeket a funkciókat ha tékonyan gyakoroltatni, hatékony biztosításának a feltételeit megteremteni, ezért van most arra szükség, hogy pénztári szinten bevonjuk a magántőkét, a magánszereplőt, szigorú állami garanciákkal övezve természetesen, amit a módosító indítványok részleteib en is tartalmaznak, azért, hogy a menedzselési, szolgáltatásszervezési tapasztalataikra számíthassunk. Módosító indítványainkban átalakítottuk az egyes egészségpénztárak vezetésének a rendjét a benyújtott javaslathoz képest. A kisebbségi tulajdonos adhatja az egyszemélyi felelős vezető személyét, de a döntéshozatal pontjain - legyen szó igazgatóságról, de jellemzően a közgyűlésről - erősítjük, erősítettük az állami felelősséget és az állami többség szerepét. Ugyancsak nagyon fontos, hogy ha ebben az új rend szerben számítunk a befektetők közreműködésére - márpedig számítunk , akkor világos, számszerűsíthető legyen az, hogy mennyi pénz folyhat be a rendszerbe a tőkebefektetésekből, ezért a kisebbségi részvényértékesítésnél egy induló licitárat szabtunk meg - ez 12 ezer forint lenne pénztártagonként , ami azt jelenti, hogy
