Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 28 (115. szám) - A bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - GUSZTOS PÉTER (SZDSZ):
3754 Melegházasságról vane szó ebben a törvényjavaslatban? N em melegházasságról van szó egyrészt, azért nem, mert nem csak az azonos neműeket érinti, sőt számszerűleg elsöprő többségében olyan embereket érint, akik heteroszexuális kapcsolatban élnek, de nem akarnak összeházasodni. És azért sem melegházasság, mert n em házasság, mert néhány komoly különbséget lehet felmutatni például az örökbefogadás területén. Gyengítie - elhangzott ez a vitában , hogy a nemzeti élet erejét gyengíti egy ilyen törvényjavaslat? Tisztelettel megkérdezném, hogy tagjaie a nemzetnek azo k a magyar állampolgárok, akik azzal a hajlammal születtek, hogy a saját nemükhöz vonzódnak. Mi, a heteroszexuális többség, parlamenti képviselők vesszük magunknak a bátorságot, hogy azt mondjuk, hogy ők nem tagjai a nemzetnek? Hogyan kell ezt érteni? Az, hogy ezek az emberek jogegyenlőségben, stabil kapcsolatban azzal az alapvető jogukkal élhessenek, hogy méltósággal és boldogan éljék le az életüket ebben az országban, ez szerintem egy fontos nemzeti kérdés. És az gyengíti a nemzet erejét, ha minden huszad ik magyar állampolgárt elküldünk valahova a sarokba, mert nem tudjuk elfogadni azt, hogy ők olyanok, amilyenek. A kérdésfelvetést sem értem. Mint ahogy azt sem értem, hogy milyen típusú szövegek azok, hogy a jogalkotás nem generálhatja ezeket, nem erősíthe ti ezeket a folyamatokat. Nem erősít semmit ez a jogalkotás. Nem azért lesz több olyan fiatal, aki élettársi kapcsolatban akar élni, mert mi most ilyen törvényt alkotunk. Nem azért lesz több vagy kevesebb saját neméhez vonzódó ember Magyarországon, mert a parlament ilyen vagy olyan jogszabályokat alkot. Amikor ezt a törvényt beterjesztjük, megvitatjuk és elfogadjuk, akkor társadalmi tényekre reagálunk. Azt látjuk, hogy ma a fiatalabb korosztályokban minden harmadik stabil, hosszú távú párkapcsolatot élettár si közösségben akarnak leélni ezek az emberek. És nem gondolom, hogy nekünk jogunk lenne pálcát törni felettük, és jogunk lenne elvárni tőlük törvényhozóként, hogy a mi elképzeléseink - konzervatív, szocialista vagy liberális elképzeléseink - szerint alakí tsák ki a saját elképzeléseiket arról, hogy szerintük hogyan kell boldogan élni ebben az országban. A társadalmi megegyezés kérdéséről. Egy későbbi, azt hiszem, talán az utolsó felszólalásomban - még egy hosszabb idejű felszólalásra készülök - szeretnék eg y történelmi példát mondani önöknek arra, hogy milyen eséllyel tud kialakulni társadalmi megegyezés ebben a kérdésben, úgyhogy erre majd még később visszatérnék. De azt jelezném, hogy én azért nagyon örültem volna a társadalmi konszenzusnak néhány hónappal ezelőtt, csak akkor nem hallottam azok hangját, akik itt most társadalmi konszenzust és társadalmi megegyezést kérnek számon a törvényjavaslat benyújtóitól. Nem hallottam ezeket a hangokat a parlament jobboldali ellenzékéből akkor, amikor Magyarországon p ogromhangulat volt az utcákon, és embereket vélt vagy valós szexuális orientációjuk miatt fizikailag bántalmaztak a magyar fővárosban. Amikor a melegekre vadásztak a melegfelvonulás napján szélsőjobboldali emberek, csoportok Budapesten, akkor még a felszól ításunkra sem volt hajlandó egyetlenegy jobboldali párt sem érdemben elítélni azt, ami ott történt. Tehát a társadalmi konszenzusnak és a társadalmi megegyezésnek lett volna - azt gondolom - ott helye. Nem tudok elképzelni olyan európai országot, ahol haso nló megtörténik úgy, hogy mondjuk, a parlamenti pártok nem egységesen ítélik el azt, hogy valakit Párizsban, Berlinben, bárhol az utcán azért vernek össze szkinhedek meg szkinhedekkel együttérző, de éppen nem úgy kinéző és velük együtt gondolkodó emberek, mert éppen cigányok vagy arabok, vagy zsidók, vagy melegek, vagy azt gondolják róluk ezek az őrültek, hogy ezekbe a csoportokba tartoznak. Végül néhány elképzeléssel szerintem érdemes foglalkozni, ami a konzervatív érvrendszerben megjelenik, és lehet, hogy az előbb nem mondtam igazat, és nem lesz elég még egy felszólalás erre a dologra, de ezek fontos érvek. Elhangzott itt, hogy a közjót kell a szemünk előtt tartani, és hogy az emberi kapcsolatok stabilitása mennyire fontos, és hogy az a törvényhozó szeme e lőtt kell hogy lebegjen. Egyetértek! És ha csak házasodni lehet Magyarországon, azzal tudjuk garantálni, hogy a
