Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. szeptember 10 (87. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP):
33 Barankovicsféle Kereszténydemokrata Pártba léptek be, nem is a Kisgazdapártba, hanem a Kommunista Pártba. Akkor a baloldal nem volt finnyás nyilas tekint etben. És nem mi államosítottuk a zsidó vagyont, hanem az önök valahányadik elődje, a Kommunista Párt. A jobboldal adta vissza a zsidó vagyont, az Antallkormány hozta meg azt az ingatlanrendezési törvényt, ami erre a jogi lehetőséget megnyitotta (Horn Gáb or: A jobboldal hozta a zsidótörvényeket!), és az Orbánkormány volt az, amelyik a legtöbb ingatlant adta vissza, és az Orbánkormány idején kötöttünk három olyan szerződést a magyar zsidósággal, ami csak a vatikáni szerződéshez hasonlítható. (15.10) És el lentétben a Magyar Szocialista Munkáspárttal, mi soha nem voltunk Izraelellenesek. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Izraelellenesek vagyunk?) Az SZDSZhez is hadd szóljak egykét gondolat erejéig! A köztünk lévő legélesebb ellentét a drogliberali záció, a melegházasság kérdése, az extrém szekták problémája, az eutanázia kérdése. Ezeknek a kérdéseknek, amelyek megkülönböztetik az SZDSZt az MSZPtől, semmi köze nincs a zsidósághoz, és velejéig aljas dolog mindezeket kapcsolatba hozni a zsidósággal. Sőt hadd emlékeztessek arra, hogy mindezek - drogliberalizáció, egyneműek házassága, extrém szekták, eutanázia - szöges ellentétei a mózesi törvénynek, a Tórának, az autentikus rabbinikus hagyománynak. (Horn Gábor: Miről beszél?) Mózes mindezekért egyébkén t megkövezést írt elő. (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban. - A Fidesz- és a KDNPfrakció képviselői folyamatosan érkeznek vissza az ülésterembe.) Tisztelt Ház! Van egy régi történet, amelyet nem árt manapság emlékezetünkbe idézni. A történet Scheiber S ándor főrabbi úrról szól, aki nagy tudós volt, igaz ember és jó magyar. Ő azt mondotta, hogy az Örökkévaló mentse meg a magyar zsidóságot attól a mentalitástól, amelyet az jellemez, hogy ha van konjunktúra, akkor van pajesz, ha pedig nincs konjunktúra, akk or nincs pajesz. Mindennek a megfontolását kérem izraelita honfitársainktól és minden jó szándékú magyar embertől. Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Tisztelt Képviselőtársaim! A napirend előtti felszólalás elé g szabad műfaj. Kérdezem a tisztelt… (Horn Gábor: Nem szabad műfaj, szerencsére a magyar parlamentben bármit el lehet mondani.) Államtitkár úr! Kérdezem, a frakcióvezetők részéről ki kíván még felszólalni - nem kíván senki. (Jelzésre:) Lendvai Ildikó frakc ióvezető asszonyt illeti a szó, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából, ugyancsak 8 perces időkeretben. LENDVAI ILDIKÓ (MSZP) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt negyed Ház, ott szemközt! Ha az előbbi hozzászólást nem hallottam voln a, akkor voltaképpen egy rossz humorú javaslattal akartam volna kezdeni. Azt akartam volna javasolni a tisztelt ellenzéki frakcióvezető kollégáknak, hogy hozzászólásaikat ezentúl kezdjék egy rövidítéssel: mindig mondják el, hogy MHKÜ - értsd: a miniszterel nök hazudik, a kormány ütődött , és akkor végre rátérhetnének a lényegre, hogy vane bármi javaslatuk vagy véleményük az ország sorsáról. De most még ezt a gyenge humort sem engedem meg magamnak, mert azért itt valami egészen szokatlan dolog történt: a po litikai pince legmélyebb bugyraiba mentünk frakcióvezető úr - feltételezem, végig nem gondolt - szavaival. Azért az nagyon rossz korszakot idéz, hogy valaki az ország minden problémáját a zsidónem zsidó kérdésre szűkítse le! Nagyon rossz korszakot idéz az , hogy valaki Weiss bácsizzon és Schwarcz nénizzen a parlamentben, még ha nem is úgy gondolja, mint abban a rossz korszakban gondolták. Az azért egészen példátlan, hogy valaki egy parlamenti párton Mózes hitének betartását kérje számon - értsd: lezsidózzon egy pártot, mert ezt másképp azért nem nagyon lehet érteni. Szóval, sokszor gondoltam már a magyar parlamentben, hogy ilyet még
