Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 14 (110. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelező egészségbiztosítás természetbeni ellátásai igénybevételének rendjéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. KUPPER ANDRÁS (Fidesz): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - PAPP JÓZSEF (MSZP):
3188 önkormányzatok irányából, tizenkét éves tapasztalattal, amiben kórházfenntartói tapasztalat is van. Az önkormányzatok eleve gyakorlatilag mindenért felelősek, hiszen azok a jelenlegi vagy leendő betegek , akikről elsősorban ez a törvény szól, az önkormányzatok területén élnek, az önkormányzatok feladatellátók, minden önkormányzat feladatellátó a kötelező alapellátásban, de nagyon sok önkormányzat intézményfenntartó akár járóbeteg, akár fekvőbetegintézmé ny esetében. Az állampolgárok szemszögéből mindig az a legfontosabb, hogy jó minőségű ellátást kapjanak, az a közszolgáltatás, amit kapnak, elérje a célját. Abban volt a legkevesebb vita itt eddig, hogy az a közszolgáltatás és mindaz, ami ezt a közszolgált atást körülveszi, ami ma van, nem jó. Nem jó a betegnek, mert nem kapja meg a lehető legjobb megoldást, illetve területileg rendkívül aránytalan, hogy milyen minőségű ellátást kap, de nem jó a gyógyítóknak sem, akik nagyon sokszor méltánytalan körülmények között dolgoznak. S ha már arról beszéltem, hogy az önkormányzat szerepe minden elemében ennek a jogszabálynak tetten érhető, a gyógyítók pedig általában az önkormányzat alkalmazottai, ha intézményekről beszélünk. Nem jó az intézményfenntartóknak sem, hisz en nagyon sok bajról, problémáról olvasunk a sajtóban, illetve ismerünk magunk is, hogy milyen nehezen küzdenek az önkormányzatok az intézmények fenntartásával. Mi is az alapvető probléma? Mi is az ellentmondás ebben a kérdéskörben? Az egyik probléma az, h ogy az orvostudomány valami hihetetlen mértékben és ütemben fejlődik. Azoknak az eszközöknek, azoknak a technológiáknak az ára, amelyekkel a gyógyítás zajlik, óriási ütemben nő, egyre drágábbak ezek, és felvetődik a kérdés, hogy hány helyen lehet ezeket a technikákat beszerezni. Nagy Kálmán képviselőtársam említette itt a vita egy korábbi szakaszában, hogy bizony hányszor adtak le eszközigénylést, amiből aztán eszköz nem lett. Mi ezt a fenntartó oldaláról úgy látjuk, hogy azt lehet megvenni, amire van forrá s, de amikor meg arról vitatkozunk, hogy egyébként hány helyen és hol szerezzünk be drága eszközöket, akkor szintén nem tudunk egyetérteni. Mi az emberek érdeke? Az, hogy minél több rosszul felszerelt kórház legyen minél közelebb, vagy kicsit távolabb egy jól felszerelt? Miért mondom el én ezeket? Azért, mert ha visszagondolunk az elmúlt tizenhét évre, az egészségügy finanszírozása úgy kezdődött, hogy gyakorlatilag az intézményt finanszírozta a költségvetés, az intézmény léte volt az, amire a pénzt kapták. De aztán kiderült, hogy arra nincs forrás, hogy minden intézményt továbbra is fenntartsanak, így jött ezután a teljesítményfinanszírozás. (15.00) A teljesítményfinanszírozás következménye pedig az lett, hogy elkezdtek kreatív teljesítményjelentések menni a finanszírozóhoz. Ha jól megnéznénk, hogy milyen mennyiségű és milyen minőségű teljesítményeket jelentettek le a kórházak a hbcsben, ebben bizony nagyon sok probléma volt. És mivel itt állami szereplő volt, az állami adminisztrációnak kellett volna ezeket ellenőrizni, az állami adminisztráció azt a választ adta, amit a saját logikája szerint adhat, bevezette ezt a bizonyos tvkt, a teljesítményvolumenkorlátot. Azt mondta, hogy ameddig a forrás engedi, addig korlátozom a finanszírozott teljesítményt. Ebben az időszakban zajlott egy érdekes és tanulságos kísérlet, az irányított betegellátási rendszer, aminek a csornai kórház, ahol én polgármester voltam, az ellátásszervezője volt. Nagyon sok tapasztalattal szolgált ez. Az egyik tapasztalata az volt, hogy beb izonyította, hogy van még ebben a mindenki által szegénynek mondott rendszerben is nagyon sok tartalék, csak oda kell ezekre figyelni. Van tartalék, ha követik a beteg útját, van tartalék, ha együttműködnek egymással az ellátók, és kapcsolatuk van. Az egyi k legnagyobb értéke ennek a rendszernek az volt, hogy a háziorvosok és a kórház együttműködésén minőségileg javított. Pedig az egyik szereplő szervezte a beteg útját és a beteg ellátását. Az Egészségbiztosítási Pénztárról szóló törvény arról szól, hogy pro fesszionális ellátásszervezőket hozunk létre, vonunk be ebbe a folyamatba. Valamikor, néhány órával ezelőtt Mikola úr kérdezte azt, hogy miért van ez, miért csináljuk mi ezt, mi nem oldható meg szabályozással. Az alapvető emberi igény nem oldható meg kizár ólag szabályozással, hogy a jó
