Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 14 (110. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelező egészségbiztosítás természetbeni ellátásai igénybevételének rendjéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP):
3189 minőségű szolgáltatások finanszírozhatók legyenek, amit az emberek megkapnak. Mert azok az egészségpénztárak és az abban megjelenő piaci szereplők, ugyan korlátozott a tevékenységük ebben a rendszerben, de mégis behoznak ebbe a rendszerbe egy piacról hozott, egy piacon megmért szakmai tudást, behoznak olyan technológiákat, olyan eszközöket, amivel - és ennek biztosan sokan nem fognak örülni - nagyon keményen és nagyon szigorúan fogja ellenőrizni mindazokat a jelentéseket, mind azokat az elszámolásokat, amiket az ellátóktól kapnak. Számomra egyébként nagyon érdekes volt nem szakemberként a protokollokról zajlott vita, ami szintén jelezte azt, hogy itt mintha lenne egy szféra, amelyik azt szeretné, hogy az ő kártyáiba ne lássanak bele, mert lehet persze kifelé azt mondani, hogy a mostani rendszer nagyon jó, de nekem személy szerint, aki ebben az elemében élek és dolgozom, megfelelő, ne tessék hozzányúlni. Értelemszerű, hogy itt nem többbiztosítós rendszerről és több biztosítóról v an szó, ellátásszervező pénztárakat hozunk létre, amelyek legfőbb feladata, hogy megkeressék a beteg ellátásának elsősorban szakmailag és másodsorban költségszempontból leghatékonyabb módját. Azt gondolom, megvan ma a világpiacon az a szakmai tudás, ami ez zel a megoldással Magyarországon is elindulhat. Azt mondom, hogy a piaci szereplő nemcsak a versenyszemléletet hozza, mert önmagában a verseny mindenre nem hoz megoldást. De megtanultuk már a gazdaságban, hiszen láttuk, gondoljanak bele, képviselőtársaim, a '90es évek elején óriási változás történt a magyar gazdaságban, és ha ez akkor nem történt volna meg, ami nagyon sok ember életében nagyon sok nehézséget, gondot, problémát, munkahelyének elvesztését jelentette, akkor ma nem tartana itt ez az ország, ha ez akkor nem történik meg a közszférában. Ilyen minőségű és ilyen jelentőségű változás megvalósításával a mai napig adósak vagyunk. És nem nagyon lenne nekünk itt miről beszélnünk, ha az akkori változás és az akkori változással alkalmassá tett gazdaság ne m finanszírozza ezt az országot a mai napig. Ebből a törvényből kiolvasható, és itt visszakanyarodnék az önkormányzatokhoz, hogy az önkormányzatok korábban is meglévő intézményfenntartó szerepe és kötelezettsége fennmarad, és ebből következik, hogy fennmar ad a fenntartói kötelezettségből a fejlesztési és beruházási kötelezettsége is. És itt minden fenntartó figyelmét szeretném felhívni, hogy hosszú távra dől el intézményének a sorsa a mostani időszakban, amikor meg kell találni a helyi ellátás igazi jövőkép ét, azt projektbe foglalni, és európai uniós forrásra pályázni ennek érdekében. Mert aki ezt nem teszi meg, csak azon panaszkodik, hogy milyen kevés pénzt kap az államtól az intézmény fenntartására, működési hiányok fedezetére európai uniós támogatásra pál yázni nem lehet. De ugye említettem azt a gondolatot, hogy mivel fennmarad a fejlesztési és beruházási kötelezettség, azt gondolom, szükség van az önkormányzatok és az ellátásszervezők közötti intézményes kapcsolatra, folyamatos egyeztetésre, ahogy ezt már Gy. Németh Erzsébet képviselőtársam is megfogalmazta hozzászólásában. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Most kétperces felszólalás következik. Megadom a szót Nagy Kálmán képviselő úrnak, KDNP- DR . NAGY KÁLMÁN (KDNP) : Tisztelt Papp Képviselő Úr! Voltam a csornai kórházban. Nos, azt kell mondanom önnek, hogy e miatt a szemlélet miatt nehéz a helyzetük azoknak, akik az önkormányzatok által vezetett kórházakban dolgoznak. Önök nem úgy tekintik az ott dolgozó orvosokat és az ezzel kapcsolatos rendszert mint felelős gazdákat, hanem úgy gondolják, hogy pazarlók, akik arra ösztönöznek mindenkit, hogy minél több pénzt lehessen kivinni a rendszerből. Továbbá azt kell mondanom, az úgynevezett kreatív elszámol ást, amit magam soha nem csináltam, úgy hívják, hogy csalás. Tehát úgy hívják, hogy csalás! Ezt nem lehet a mindennapi gyakorlatként megjeleníteni. A másik pedig, mondanék egy példát: mi a saját osztályunkat öt év alatt, vagy az elmúlt hét é v alatt háromszor építettük át önkormányzati segítség nélkül. Minden mama ott fekszik a gyerekével
