Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 14 (110. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelező egészségbiztosítás természetbeni ellátásai igénybevételének rendjéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - LENGYEL ZOLTÁN (független): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. TITTMANN JÁNOS (MSZP):
3168 egyenlő magával a korrekt all okációval. De ha ezt elfogadjuk, akkor ez azt jelenti, hogy a korrekt allokáció akkor valósulhat meg a rendszerben, ha térségi, népegészségügyi, epidemiológiai adatok alapján állítunk fel prioritásrendet, tehát meghatározzuk térségenként, népegészségügyi b ázison, hogy mi a nagyon fontos, mi a kevésbé fontos, és esetleg mi az, ami nem fontos, és a forrásokat a prioritások mentén osztjuk el. A miniszter asszony utalt arra, hogy ha ez így történik - sajnos a törvénytervezet nem számol ezzel , akkor a rendszer allokációs hatékonysága, kimondta ezt a szókapcsolatot, jó lesz. Tehát mi is azt mondjuk, hogy ha ez így történik, akkor valóban a populációs egészségnyereségre, a maximális népegészségügyi hozadékra törekvő rendszerben a költségvetés egy évre meghatározz a, definiálja a kötelező általános egészségbiztosítás szolgáltatási csomagját. Tehát még egyszer mondom, a csomag maga egyenlő a korrekt allokációval. A baj az, hogy ez a törvénytervezet nem népegészségügyi megalapozással számol, tehát bármikor lehet azt m ondani, hogy nem ez a szolgáltatáscsomag, hanem ez a szolgáltatáscsomag. És hogy ez szűkebb, az tulajdonképpen a nagy tömeg előtt rejtve maradt, és megvalósul az a szerencsétlen helyzet, amire itt léptennyomon többen utaltak, hogy szűkül az egészségbiztos ítás szolgáltatása. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Folytatva a kétperceseket, megadom a szót Lengyel Zoltán képviselő úrnak, független. LENGYEL ZOLTÁN (független) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képvis előtársaim! Engedjék meg, hogy egy kicsit más oldalról közelítsem meg ezt a problémakört, és minekutána a függetleneknek összesen négy perce van, két kétpercesben tegyem ezt. A vitát hallgatva látom, hogy egymásnak feszülnek egészségpolitikusok, de egyvala miről kevés szó esik, mégpedig azokról, akik az egészségügyi szolgáltatást igénybe veszik, illetve erre rá vannak kényszerülve. Beszélünk minimális tőkéről, működési költségek behatárolásáról, és mit tapasztalnak mindeközben az emberek ma az egészségügyben , és mennyivel lesz jobb a helyzetük a többbiztosítós modell bevezetését követően az egészségügyben, ha ezt a törvényt a kormánypártiak akarata szerint a parlament végül is meg fogja szavazni? Jelenleg ott tartunk, hogy van egy olyan háziorvosi rendszer, ami fából vaskarika, mindenki szemet huny fölötte, és mindenki tudja, hogy ha átfogó APEHvizsgálatot kapna egy vállalkozó háziorvos vagy annak a cége, akkor abból nagyon hamarosan nagyon súlyos adóbírságok keletkeznének, mert maga a rendszer működik úgy, hogy belekényszeríti egy szabálytalan adózásba és költségelszámolásba. Most a nagyobb egészségügyi ellátórendszerek reformja címén olyan változtatásokra kerül sor, ahol félő, hogy háttérbe szorul a beteg, és előnybe kerül a profit. Természetesen egy gazdas ági egységet nem lehet profit nélkül működtetni, de nem megengedhető, hogy a biztosítók profitját a betegek ellátása elé engedjük bármilyen szempontból. Márpedig az előttünk fekvő törvényjavaslat ezt sugallja, hogy első a biztosító profitja, ő a fogához fo gja verni a garast, ami természetszerűleg ezt követően a beteg ellátását fogja hátráltatni, úgy, ahogy az ezzel egyre inkább megnövekvő adminisztráció elveszi a betegre fordított időt az ellátó orvostól és nővértől, adminisztrációval fognak foglalkozni, ne m pedig a betegekkel. Köszönöm, elnök úr. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Most megadom a szót Tittmann János képviselő úrnak, MSZP. DR. TITTMANN JÁNOS (MSZP) :
