Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 14 (110. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelező egészségbiztosítás természetbeni ellátásai igénybevételének rendjéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz):
3163 A jelenlegi szisztémában, és abban egyetértés volt közöttünk, ha jól érzékeltem, a jelenlegi helyzetet fenntartani nem tudjuk. Ha ebb en egyetértés van, akkor azt gondolom, hogy a változás irányára mi ezt a javaslatot tesszük. Ezt a javaslatot tesszük, és ezt a javaslatot akarjuk javítva, lényegében javítva elfogadásra ajánlani a magyar parlamentnek. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárto k soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Gógl Árpád, a Fidesz képviselője. Öné a szó, képviselő úr, parancsoljon! (13.00) DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Má r hallottuk a miniszteri expozét, a vezérszónoki kört és egyéb hozzászólásokat is. Béki Gabriella azt mondta, hogy az átalakításnak nincs alternatívája. Nem, kérem, a megoldáskeresésnek nincs alternatívája. Az előttünk lévő törvény - amely az egészségbizto sítási pénztárakról és az egészségbiztosítás természetbeni szolgáltatásairól szól - úgy írja le az egészségbiztosítási pénztárat, hogy zártkörűen működő részvénytársaság. Ezt Tukacs úr figyelmébe ajánlom. Az egészségbiztosítást mint olyat pedig szolgáltatá sként írja le az 1. § 5. pontjában. Itt hallunk egy vitát, hogy biztosítóról vane szó vagy pénztárról. Ez engem Szathmári Kazohiniájára emlékeztet; aki olvasta, az tudja, hogy a hinek és a behinek miről vitatkoznak, csak szomorú lesz a vége, mint egy utóp isztikus képnek. Mi is a mai magyar valóság, ami az alternatívakeresést számomra valóban fontossá teszi? A rendszerváltás óta nincs egyensúlyban a jóléti és a szociális igény és annak kielégíthetősége. Ennek az egyensúlytalanságnak sorozatos társadalmi és fiskális válság lett a következménye, és nyilván egy összehangolásnak kell megtörténnie: össze kell hangolni a társadalmi igényeket és a jóléti lehetőségeket. Ilyen fázisban pedig az állam szerepvállalása nemhogy csökkenthető, hanem éppen hogy fokozni kell ene, különösen akkor, ha ezt még terheli egy konvergenciaprogram miatti forráskivonás is a legnagyobb rendszerből. Magam így látom ezt, és azt gondolom, hogy az előttünk lévő törvény keresi a forrásbevonás lehetőségét - nyilván befektetőket keresve - és me gkísérli rendezetté tenni az ellátási rendszert. Magyarul: egy kicsit az irányított betegellátási modell tapasztalatait vagy hasznát próbálja ötvözni. A gond csak az, hogy az egyik fél a többbiztosítós modell előkészítésére használja, míg a másik fél - Tu kacs úrtól nagyon határozottan hallottuk - pénzkezelő, pénztárformációban gondolkodik. Ez a biztosítás és a pénztár kérdésének a hibridje, és mint tudjuk, vannak életképtelen hibridek, és vannak egygenerációs hibridek, mint az öszvér. Ez egy öszvér megold ás. Ha így tekintjük, miért mondjuk azt, hogy ez nem megoldás, és még egy egygenerációs öszvérhibrid feltételeit sem teljesíti? Azért nem, mert ennek a törvénynek az kellene legyen a célja, hogy a rendszerváltás óta meglévő diszkrepanciát a jóléti szolgál tatások lehetősége és a valóság között valahogy rendezze. Nem megoldás, mert ahhoz, ami a mindennapjainkban megjelenik, az egészség problémáinak a feloldására és a testlélek szociális kiegyensúlyozottsága panasztünet rendszerének feloldására úgy kellene összehozni egy törvényt, hogy optimalizálja a döntési lehetőségeket, de nemcsak hogy optimalizálja - hiszen az az adott forrásrendszerhez való alkalmazkodást tesz lehetővé , hanem még a hatásfokát is javítsa. Az előkészítő intézkedések, amiket ez a kormán yzat megtett most és korábban is, nem ezt szolgálták. Mert végül is egy problémafeloldási rendszernek az a célja, hogy mielőbb derüljön ki, mi az a kérdéskör, amit meg kell oldani. De egy vizitdíjjal károsított rendszerben a mielőbbi kiderülés biztos, hogy torzul. Hogy mihamarabb korrekcióra kerüljön egy föltárt probléma, annak pedig az mond ellent, amikor egy szakmailag nem kiegyensúlyozott kapacitáscsökkentést hozunk létre, és annak következményeként már a várólistákat látjuk is. Ezeken ez a törvény bizto san nem javít. (Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
