Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 14 (110. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelező egészségbiztosítás természetbeni ellátásai igénybevételének rendjéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz):
3164 Valaki szóba hozta - azt hiszem, Vojnik Mária , hogy amikor a kilencvenes évek elején elindult a modellkeresés, az angol minta és az angol előkészítés hasznait pró báltuk beilleszteni. Ha jól emlékszem vissza arra a vitára, akkor mi egy visszatérést kíséreltünk meg oda, ahonnan 1951ben kisiklatták a magyar rendszert, mert hiszen a magyar rendszer valamikor egy több biztosítóra épülő, de államilag garantált rendszerb en gondolkodott. A társadalombiztosításunknak volt egy hatalmas előnye, mégpedig az, hogy a teljes magyar társadalmat egy egységnek, egységes rendszernek kezelte. Számomra a legszomorúbb mondatot miniszter asszony mondta ki, amikor azt mondta - megpróbálom pontosan idézni , hogy az államilag garantált alapszolgáltatás emberi jogon jár. Kérem, nem emberi jogon, hanem állampolgári jogon; a kettő között lényeges különbség van. Látom, hogy miniszter asszony ingatja a fejét. Azt hiszem, itt van kettőnk között, valamint a társadalom és önök között a különbség. A magyar kormányzat a Magyarországon élők egészéért felelős, és az egészének kell megteremteni azt, hogy hozzáférjen a rendszerhez. Nyilván a rendszer hozzáférésének az egyéb feltételrendszereit és azok tel jesülését, ha kell, szankciókkal is teljesíteni kell. Azt mondják, hogy parttalan a vita. Nem parttalan a vita. Azért parttalan a vita, mert a konszenzuskereső nemzeti kerekasztalon kezdetétől fogva nem vesz részt a kormányzat, és nem vesz részt a koalíció két pártja. Az a nemzeti kerekasztal azt a célt szolgálta évek óta - és valahol összegezett is egy javaslatot , hogy legyen társadalmi konszenzus, mert amikor a magyarországi helyzetképet leírtam és azt, hogy húsz éve küszködünk ezzel a válsággal, akkor az új társadalmi közmegegyezés fóruma lehetett volna. Végül is azt hiszem, hogy nem oldja fel az egészségügy problémakörét ez a törvény, nem is alkalmas rá, pedig egy jó politikaitársadalmi konszenzusra épülő jogi és szabályrendszerre szükség lehet. A jog i rendszer nyilván parlamenti törvényalkotással indul. A szakmai szabályok, szakmai szerkezet, szakmai rendszer kialakításának megvannak a szereplői. Ezek közül a szereplők közül néhányat diszkreditált ez a koalíció. S az is igaz, amit a törvény bevezetője mond, hogy az egészségügyi ellátórendszer szereplőinek felelősségét és szabadságának kiterjesztését szolgálja. Igen, de ha új szereplő jön egy rendszerbe, akkor a régi szereplők szabadságát, felelősségét módosítja, korlátozza; de nem oly módon, hogy diszk reditálja a hivatásrendi köztestületeket. A szakmai szerkezet előkészítésének van egy infrastrukturális eleme. Erre történt egy előkészítés, a kapacitás mennyiségi és minőségi szabályozásával, egy egészen más filozófiára, mert egy regionalitásra épülő szab ályozás történt meg, most pedig egy más szerkezetű pénztári vagy biztosítói - válassza ki az SZDSZ a saját nómenklatúráját, az MSZP a sajátját - rendszerre épülő törvény előkészítése van előttünk. (13.10) Nyilván egy finanszírozható rendszernek kell lennie , és itt valahol keresnünk kell egy másik megoldást, hiszen a finanszírozásnak két nagy eleme van: az egyik a közfinanszírozás, amely a járulékadóalapból és annak a jó gazdálkodással, jó hatásfokkal való felhasználásáról szól. És van a magánfinanszírozás, az egyéni finanszírozás, ami eddig is létezett, és ennek van egy közvetlen vagy egy közvetett módja. A közvetlen is létezett, hiszen csak az elmúlt évben több mint 20 milliárddal megnövelték ezt, hogy a gyógyszerhozzáfizetés annyival növekedjen. És van e gy közvetett lehetőség, amire már ma is van mód, hiszen létrejöttek a különböző kiegészítő pénztárak, a patikapénztárak, amelyek a közvetett hozzáfizetést megkísérlik már rendszerszerűen megoldani. Itt valóban van szerepe a több féle termék ajánlásának, de nem a társadalmilag garantált, kormányzatilag biztosított, közfinanszírozott ellátási rendszerben. Úgy gondolom, hogy ez a törvény annak a célnak a megoldására, aminek meg kellene hogy feleljen, azaz hogy optimalizálja a magyar egészségügyi ellátást, a lehetséges forrásokat pedig a legjobb hatásfokkal felhasználja, nem alkalmas. Ez a törvény nem alkalmas arra sem, hogy érdemi forrásbevonás történjék, és jelen formájában még az irányított betegellátási formák előnyeit sem tudja bi ztosítani.
