Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 14 (110. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelező egészségbiztosítás természetbeni ellátásai igénybevételének rendjéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. NYUL ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (Mandur László): - DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP):
3144 forrásokat úgy szerzi meg, hogy adót vet ki, és ebből az adóból szervezi meg az egészségügyi ellátást, és a szolgáltatási oldalát is másképp alakítja ki, mint a társadalombiztosítási oldalát. S neki mondanám, ha itt lenne, hogy nem úgy van, ahogy mondja - nagyon sajnálom , mert ugyan alacsony kö ltségű ennek a rendszernek a fenntartása, de bizony nem igaz az, hogy rövidebb például a várólista. Nem kell ehhez nagyon nagy társadalomtudósnak lenni, csak el kell olvasni a hétköznapi újságokat vagy meg kell nézni a híreket, hogy lássuk, abban a klasszi kusan dicsért szigetországbeli modellben egy Tony Blair nevű miniszterelnökjelölt annak idején többek között annak köszönhette a választási győzelmét, hogy azt mondta, két évről lecsökkenti a várólisták hosszát. Erről beszélünk, amikor az állami egészségü gyi rendszerről beszélünk. A másik oldalon pedig egy, az önkéntes segélyező pénztárak elvi alapjain felépülő társadalombiztosítási modellről beszélünk, ahol alapvető az, hogy kockázatközösséget alakít ki akár egy ország, akár egy tartomány vagy egy szövets ég, ahol a forrásokat jövedelemarányos járulékokból fizetik, és az a szolidaritás, amiről mindenki beszél, de alig beszél a tartalmáról, arról szól, hogy már a kezdetektől szolidárisak voltak az aktívak a munkanélküliekkel. Mert a legnagyobb baj akkor volt , amikor nem volt jövedelem, amiből az orvosi ellátásokat fedezni lehetett. Hogy az aktívak voltak szolidárisak azokkal, akiknek nem volt jövedelmük, hogy a generációk közötti szolidaritásról beszélünk, mert a fiatalok szolidárisak az idősekkel, mert az el őbbieknek talán kisebb az egészségügyi szükségletük a gyógyításra, az utóbbiaknak pedig a természet rendje szerint nagyobb. Hogy szolidárisak a gazdagabbak a szegényebbekkel, mert a jövedelemarányos járulékfizetésben a magasabb jövedelmű akkor is többet fi zet ebben a szolidaritási rendszerben, ha amúgy jövedelménél, társadalmi státusánál fogva valószínűleg nagyobb lehetősége van az egészségben maradásra, tehát még az egészségügyi szükségletei is akár kisebbek lehetnek. És amikor mi 1991ben döntöttünk, akko r arról döntöttünk, hogy ezt a modellt fogjuk választani. Ha itt lenne Herényi Károly képviselő úr - mert ő sincs már itt , akkor neki meg elmondanám, hogy a mostani rendszert is megelőzte egy vizsgálat és egy döntés, és az általa elmondott, véleményem sz erint roppant fontos kérdéseket egyszer már megkíséreltük megválaszolni. Lehet köztünk vita arról, hogy jól vagy rosszul, de megkíséreltük, mégpedig két évvel ezelőtt, amikor újra lehetőségünk volt, hogy megvizsgáljuk, hogy az a rendszer, amit 1991 óta kié pítettünk, és amelyik - megbocsátanak a kifejezésért, de - nem volt se hús, se hal, mert úgy fizettünk, mintha társadalombiztosítási rendszer lenne járulékalapon, de főleg vagy fizetett a kötelezett, vagy nem, és úgy vettünk igénybe szolgáltatásokat, minth a az egy állami egészségügyi rendszer lenne, nos, akkor hoztunk egy döntést. 1995 végén önök is részesei voltak a vitának - ha nem is a döntésnek , és azt mondtuk, hogy abba az irányba fordulunk, hogy a társadalombiztosítást erősítsük meg, mert úgy látjuk , hogy ebben van lehetőség, többletlehetőség, hogy több egészségügyi szolgáltatást nyújtsunk. S arra a kérdésre is válaszolni kell, hogy az átalakulóban lévő társadalombiztosítás akkor, amikor a stratégiát megválasztjuk, megválaszole két nagyon fontos kér déscsoportot. Az egyik, hogy az általunk választott modell képese a jelenlegi egészségügyi ellátórendszer legfontosabb problémáira gyógyírt vagy választ adni: az egyenlőtlenségekre a hozzáférésben, a minőségben, a szolgáltatói rendszer különbségeiben. Ez az egyik kérdés. A másik pedig az, hogy lehete olyan modellt választani, amelyik nem a mai, hanem hosszú távú problémákra is ad valamilyenfajta megoldást: a demográfiai problémákra, az orvostudomány fejlődéséből adódó technológiai robbanás okozta költségp roblémákra, a társadalmi és gazdasági folyamatok változásából adódó társadalompolitikai problémákra. A mai hozzászólásomban már csak egy kérdéskörre koncentrálnék: vajon segítjüke a módosítással az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés egyenlőtlenségein ek a csökkentését, mert ezek az egyenlőtlenségek, akár akarunk róluk tudni, akár nem, vannak, és nagyon nagyok. Sok adatot lehetne mondani, de engedjenek meg nekem kettőt. Az egyik: ez az ábra (Felmutatja.) - nem tudom, ki ismeri - arról szól, hogy az egés zségügyi kiadások 2006ban statisztikai régiónként milyen különbségekkel bírnak. Anélkül, hogy számokat hoznék, amik a beszédben mindig nagyon nehezen
