Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 14 (110. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelező egészségbiztosítás természetbeni ellátásai igénybevételének rendjéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. NYUL ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (Mandur László): - DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP):
3143 ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra következik Nyul István, az MSZP képvise lője. Parancsoljon! DR. NYUL ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Egy előbbi felszólalással kapcsolatosan szeretnék egy pontosítást mondani. A tény az, hogy az utóbbi tíz évben Magyarországon három évvel nőtt az átlagéletkor. Tény az is, hogy a női átlagéletkor 76 év Magyarországon, és a férfi átlagéletkor 68 év, tehát 72 évet mondhatunk. Ez persze nem azt jelenti, hogy olyan kiváló statisztikai adat ez nemzetközi összehasonlításban, hiszen tudjuk azt, hogy Norvégiában például 83 év az át lagéletkor. Tehát van bőven tennivalónk még. Csak azért mondom ezen adatokat el, nehogy megtévessze az embereket az az adat, ami itt az előbb elhangzott, ezek a reális, valós adatok. Senki nem vitatja, hogy ma Magyarországon vannak régióbeli különbségek, v áros és város közt is van különbség halálozásban, ez az egészségügyi ellátás minőségéből adódik. Ha azt mondjuk, hogy ennek a javítását kell kitűzni célul, mindannyian egyetértünk ebben. Még egy megjegyzés. Úgy gondolom, hogy amikor ezt a törvényt tárgyalj uk, nem szakadhatunk el attól, hogy orvosok vagyunk, de nem ez a legfontosabb. Nem szabad, úgy gondolom, csak szubjektív példákból kiindulni, ennél sokkal nagyobb horderejű kérdésről van szó, és ennek mentén kell tárgyalni ezt az egész törvényt. Köszönöm s zépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót. Sorban első Vojnik Mária, az MSZP képviselő asszonya. Parancsoljon, öné a szó, képviselő asszony . DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP) : Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Akik bennünket néznek most a televízió képernyője előtt, vagy követik a társadalombiztosítás rendszerének átalakításáról folyó parlamenti vitát, bizonyára kicsit elcsodálkoznak, hogy a parlamentben már akkor is mentegeti egy képviselőtársa egy ellenzéki képviselőt, ha úgy találja, hogy a kérdéseivel vagy azok fontosságával egy kormánypárti képviselő egyetért. Milyen világot élünk ? Hogy ez egyáltalán problémaként felvetődhet egy olyan politikai, társadalmi kérdés vitájában, amikor közös érdek, hogy az alapvető jóléti rendszer korszerűsítésében mi közös álláspontra jussunk, ha az lehetséges. Én magam ebben a mai hozzászólásban szere tném elmondani, hogy nem vagyok kétely nélkül. Indokolt is, hogy mindenkinek legyenek kérdései, és mindenki nagyon alaposan és még egyszer vizsgálja meg a saját érveit, és figyeljen a másik érvelésére is. Mert amikor 1991ben a Magyar Országgyűlés arról dö ntött, hogy az addigi állami egészségügyi ellátórendszert megváltoztatja, és a társadalombiztosítás működési elvei szerint nyújtja a jövőben az egészségügyi és nyugdíjszolgáltatásokat, akkor azoknak a parlamenti vitáknak a jegyzőkönyveit érdemes talán viss zalapozni, mert bizony elődeink méltóságteljesen, ha heves vitákban is, de azt az egy célt szem előtt tartva vitatkoztak, hogy megnézték, melyik rendszer az, amelyik az adott korban előnyösebb. Összehasonlították, és igazán sajnálom, hogy nincs itt Navracs ics képviselő úr, mert neki mondanám, hogy nem kontinentális és szigetországbeli rendszert hasonlítottak össze, hanem egy Beveridge nevű angol közgazdász által alapított állami egészségügyi szolgálatot egy, a Bismarck által létrehozott társadalombiztosítás i modellel. (11.30) Amikor mi ennek a modellnek az előnyeit és a hátrányait vizsgáljuk meg, akkor tudnunk kell, hogy miről beszélünk, mert az első azt mondja, az állam úgy teljesíti a kötelezettségeit, hogy ehhez a
