Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 14 (110. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelező egészségbiztosítás természetbeni ellátásai igénybevételének rendjéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
3140 azt mondta, hogy a tö rvény nem teszi lehetővé, hisz nem jutnak olyan adatokhoz, amelyek alapján szelektálni tudnának. Most is bólogat a miniszter asszony, amit én nem értek, megmondom őszintén - lehet, hogy nem olvasta a törvényjavaslatot? , hisz azt tudjuk már, hogy a tárca az adatvédelmi biztos aggályait nem olvasta és nem tette magáévá, de mondjuk, ha a 27. §t nézzük, ahol taxatíve felsorolja, hogy az egészségbiztosítási pénztárak, tehát ezek a hibrid alakzatok a honlapjukra mit kell hogy föltegyenek, ott azt olvassuk közö tte, hogy a pénztártag által a tárgyévben igénybe vett egészségügyi szolgáltatásokat. Hát akkor most hozzájut egészségügyi adatokhoz, vagy nem jut hozzá? A miniszteri expozéban is elhangzott az, hogy az egészségügy hatékonyabb működését várják a magánbefek tetők belépésétől a betegút szervezése kapcsán. Betegutat úgy szervezni, hogy én nem tudom, hogy az adott állampolgárnak milyen szükségletei vannak, nehezen lehet. Vagy manipulálás az is, amit most is az expozéjában a miniszter asszony mondott, hogy az áta lakulás nem jár járulékemeléssel. Önmagában igaz, nyilvánvaló, lényegében túl vagyunk már a jövő évi adó- és járuléktörvény tárgyalásán, nincs betervezve, de három vagy négy nappal ezelőtt a miniszter asszony teljesen jogosan - és ez a rendszertől függetle nül van így - előrevetítette, hogy 2009től lehet, hogy járulékemelést kell bevezetni, hisz a demográfiai viszonyok változnak, méghozzá negatív trendben változnak, az ezzel kapcsolatos egészségügyi szükségletek évről évre nőnek, erre valamilyen megoldást k ell találni. Az egyik megoldás lehet az, hogy járuléknövelés, a másik megoldás lehet az, hogy átgondoljuk az egész rendszert, ezt a bismarcki, beveridgei rendszert, és mondjuk, inkább a beveridgei irányába megyünk, és az adózásból próbáljuk megoldani. De ezeket a vitákat le kellett volna folytatni. Ezek a viták nem zajlottak le, hanem egy minoritás, tényleg egy minoritás, hisz ha az elmúlt egy év megszólalásait figyelembe vesszük, akkor tulajdonképpen nemcsak a politikai élet, hanem a közélet elenyésző ki sebbsége az, amelyik azt mondja, hogy igenis kell ez a többbiztosítós, többpénztáras rendszer - mert ez is itt van mindig, hogy ez nem biztosító, ez pénztár , hogy beengedjük tulajdonképpen a magánbefektetőket az egészségügy finanszírozásába. De a hatalo m nagy úr, és úgy tűnik, és ez a nagy felelőssége a Szocialista Pártnak, hogy megint hagyja magát megzsarolni, megint hagyja magát, mint ahogy a gyógyszertörvény kapcsán, mint ahogy az eddigi, úgynevezett egészségügyi reformátalakítások kapcsán folyamatosa n hátrált meg, de itt azt kell hogy mondjuk, hogy állj. Ezt ne hagyják. Ne hagyják! Nem ér annyit a hatalom, mint ennek a nemzetnek az egészségügyi ellátása. (Dr. Mikola István: Így van!) Ugyanis az pozitívan értékelhető, hogy miután mérhetetlen információ s aszimmetria van a társadalom és a döntéshozók között, mérhetetlen információs aszimmetria van az egészségügyi ellátórendszer és az azt igénybe vevők között, ami az alapja lenne annak, hogy tisztességesen tudjon működni egyegy rendszer, mindezek ellenére úgy tűnik, ösztönösen a társadalom tiltakozik ez ellen. Megmondom őszintén, engem is meglepett, hogy vasutasok, mozdonyvezetők - miért, hogy jön ide az egész? És egyreegyre terebélyesedik az a kör, amelyik ösztönösen mondja azt, hogy köszönjük, ebből nem kérünk. Valahol érzik azokat a buktatókat, amelyek benne vannak ebben a rendszerben. Egyrészt érzik ezt, másrészt tapasztalják a hátunk mögött hagyott másfélkét év áldásos szabad demokrata egészségügyi politikának a hatásait. Érzik azt, hogy egyre többe kerül számukra az egészségügyi ellátás. Tegnap hozta a KSH nyilvánosságra az ezzel kapcsolatos adatait: egy év alatt markánsan, több mint 25 százalékkal nőtt az egyéni hozzájárulás mértéke az egészségügyi szolgáltatásokhoz. Érzik azt, tapasztalják nap mint nap, hogy nem jutnak hozzá, nem tudnak eljutni az egészségügyi szolgáltatásokhoz, és azt tapasztalják, hogy ez egy liberális egészségpolitika következménye, és erre ösztönösen azt mondják, hogy na, eddig, ne tovább, köszönjük szépen, ebből nem kérünk. Mer t hamis a kiindulás. Hamisak azok az érvek, amelyek miatt rá akarják a társadalomra erőltetni ezeket a dolgokat.
