Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 14 (110. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelező egészségbiztosítás természetbeni ellátásai igénybevételének rendjéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. NAGY KÁLMÁN, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
3132 Tisztelt Képviselő társaim! Valóban az a célunk ezzel a törvénnyel, hogy éljünk minél többen minél tovább és minél jobb egészségben. Reményeink szerint ez a törvény ezt szolgálja. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, B éki Gabriella képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! A Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának álláspontját két vezérszónok ismerteti. Elsőként megadom a szót Nagy Kálmán képviselő úrnak. DR. NAGY KÁLMÁN , a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szabadság és szolidaritás - mondták ki azokat a kulcsszavakat, amelyek ezt a törvényt meghatározzák. Én emlékszem, amikor ebben a parlamentben elhangzott az a mondat, hogy: vízlépcsőt és demokráciát. A szabadság és a szolidaritás olyan fogalmak, amelyek csak akkor létezhetnek egymás mellett, hogyha valaki valamelyikről bizonyos mértékben lemond. Csak akkor tudok szolidáris lenni, ha valamivel csökkentem azt a szabadságfokot, amit én az életben gyakorolok általában. Ez a törvény nem a Magyar Szocialista Párt törvénye, ez egy liberális törvény. Liberális törvény teljes egészében. Szemben azokkal, akik azt mondják, hogy kiváló módosító javaslatokkal ez majd megváltoztatható, ez a törvény nem javítható. Ez a törvény csak visszavonható, de nem javítható. A törvény alapját az képezi, hogy a gyógyítási rendszert korszerűsíteni kell. És hogyha az ember egy ilyen törvényt elolvas, és életében valamilyen tudományos munkát elbírált, akkor annak van egy kritériumrendszere. A tudo mányos munka bírálatának a kritériumrendszere, hogy az, aki írja, meghatározza azt, hogy hol tartunk most, és ehhez a mosthoz képest mit változtatunk. Ennek a meghatározásával már önmagában problémák vannak. A törvény megkérdőjelezi az elmúlt évek orvoslás ának hatékonyságát. Én, aki végigéltem ezeket az éveket, és gyakorló orvosként benne dolgoztam, el kell mondanom, hogy ez a rendszer Magyarországon rendkívül hatékony volt. És azt is el kell mondanom, hogy mérhetetlenül igazságos volt a nagyon beteg embere k számára. Magyarországon az 1960as években veseátültetést végeztek. Az 1970es évek közepén megcsinálták az első csontvelőátültetést. Romániában, idegen segítséggel, 2000ben volt meg az első csontvelőátültetés. Ez az új változat azt mondja, hogy ez tá rsadalombiztosítás, amely nem jövedelemarányos, kockázatarányos; senkinek nem jár több a közösből, szükségletalapú a részvétel. Vagyis amit kapok, az a szükségleteimnek megfelelő. A tudományos munkákban az is benne van, hogy meg kell határozni a célt, és h ozzá kell tenni a megfelelő módszert. Szégyellném magam, ha populistának tartanának, de egyértelmű, hogyha lecsupaszítom a célt, az a tudományos szocializmus tankönyvéből van kivéve; ha meghatározom a módszert, az meg Marxnak A tőkéjéből. Az a probléma, ho gy a két rendszer házasítása ezen a fokon, ebben a szisztémában megítélésem szerint lehetetlen. Olyan öszvér törvény született, amelyik felbontja a nemzeti kockázatközösséget. Ha pedig módosítjuk ezt a törvényt olyan alapelvében, mint ahogy ezt itt megfoga lmazták, például itt a menedzsmentre célzok, annak pedig az lesz az eredménye, hogy nem az a törvény lesz, ami eredetileg volt. Az elmúlt években olyan jellegű változás volt a kórházakban és a gyógyító intézményekben, hogy ami történt, az önmagában egy tra gikus jövőképet vet fel. Miről van szó? Arról van szó, amit a nagy amerikai intézményekben is tapasztaltam, és itt még inkább érvényes, hogy a beteg nem az orvosával, hanem a szisztémával, a rendszerrel áll szemben. Ez egy borzasztó kemény dolog. (10.30) B orzasztó kemény dolog, szerződésen alapul. A beteg nyugtalan, igazságtalan; odahívják hozzá az orvost, azt mondja, hogy ezt az orvost én egyszer láttam vagy kétszer életemben. Azt mondják,
