Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 14 (110. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelező egészségbiztosítás természetbeni ellátásai igénybevételének rendjéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. NAGY KÁLMÁN, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
3133 hogy jó, de hát mindig más orvos jön, mert ennek megfelelő. Akkor o dahívják a pszichológust, a pszichológus újra elkezd beszélgetni vele. A harmadik lépcső az, hogy odahívják a jogászt. Előveszi - önnek milyen szerződése van? Egy, kettő, három, négy, öt pont; amit ön akar, az nincsen benne a szerződésében, ön menjen oda, ahova akar, próbálja jogi útra terelni a dolgot. A beteg egyre inkább a szisztémával áll szemben. Azt mondják, hogy szabad választás van. A szabad választás egy olyan dolog, amit én beteg esetében életemben nem láttam. A betegség önmagában egy korlátozott választás. Tehát én megbetegszem egy daganatos betegségben, abban a pillanatban a lehetőségeim korlátozottá válnak. Elmegyek az orvosomhoz. Az orvos irányt ad nekem, és megpróbál ráállítani arra a helyre, abba a szituációba, amikor lehetőséget ad nekem, ho gy meggyógyuljak. Ugyanakkor hozzá kell tennem, hogy ez a bizonyos választási lehetőség, amelyben valaki dönt arról, hogy melyik orvoshoz megy, egy széles bizalmi elven alapul; se a biztosítónak, de még a körzeti orvosnak sem lehet a privilégiuma. Egy ilye n ember nem döntőképes teljes mértékben. És ezt xszer láttam; xszer láttam, hogy odajött a beteg, és azt mondta, hogy nekem van a hasamban egy daganatom, de azt mondták nekem, hogy akkor jöjjek vissza, ha a tüdőben az áttétemet megoperálják, de nem mondt ák, hogy ki fogja operálni, ki fogja csinálni. Magyarországon világos betegutak kiépítését próbáltuk meg, nem azon az alapon, hogy növeltük ezzel kapcsolatosan az adminisztratív feladatokat, mert ez tovább rontja azt a helyzetet, amiről beszéltem. A beteg a rendszerrel áll szemben. Valamelyik képviselőtársam azzal a felvetéssel élt a bizottsági ülésen, hogy a szabad demokraták és a szocialisták között elsősorban az államról alkotott felfogásban van a különbség, hogy mi a feladata az államnak. Bizony, mi a f eladata az államnak? Mi a feladata annak az államnak, amelyik egyszerre ígér minden jót, ugyanakkor elvesz valamit, éspedig elvesz egy jelentős mennyiségű pénzt abból, amit mi egyébként a gyógyulásunkra megkaphatnánk? Ezt ne tagadjuk! És milyen pénzből ves zi el? Nem állami pénzből, az eddig is meglévő biztosítottaknak a befizetett pénzéből veszi el. Ez egy nagyonnagyon jelentős különbség. Közben mi történik az országban? Nő az össztömege a befizetéseknek? Nem nő, hiszen munkanélküliség van. Növekedik a gaz daság, aminek alapján a befizetések növekednének? Nem növekedik. Közben azt adjuk el - ez egy olyan dolog, ami nem a miénk , azt adja el ez a törvény, ami nem az övé; vagyis hogy én eladok az utcában minden házat, holott egyik sem az enyém, csak én abban az utcában lakom. Ez annál is inkább súlyos helyzet, mert ilyenfajta privatizáció nem volt a rendszerváltozás óta. Ez az első ilyen jelenség, és ez maga a döbbenet. Amikor meghatározzák a 22 egészségbiztosítási pénztárnak a területét, és létrejönnek lényeg ében az eddig meglévő megyei egészségbiztosítási pénztárak alapján a különböző, részben magántulajdonú egészségbiztosítási pénztárak, akkor felmerül a kérdés, hogy mi lesz a szegény megyékkel, mi lesz azokkal a megyékkel, ahol például nincs orvosi egyetem. Mi lesz azokkal a megyékkel és azokkal a kórházakkal, amelyek a határszélhez közel esnek, ahol az ellátó terület szűk? Mi lesz a kazincbarcikai kórházzal? Kik építették fel? Kik építették át? Önök építették át az előző ciklusban, és az Orbánkormány súlyo s hibájának rótták fel. Most pedig nem tudnak mit csinálni vele. Mi lesz ezekkel a megyékkel? Hova fog tűnni az innovatív orvoslás belőlük? A fejkvóta fogja karbantartani ezeket a megyéket? És megint olyan jellegű bizottságok hoznak döntéseket, amelyek ala pvető ismeretekkel az adott élettérről nem rendelkeznek? Ez a döntés egyszer már megszületett, borzalmas hibákat eredményezett. Ma, ha megnézzük, a halálozási mutatók fokozatosan romlanak. Egyre nő körülöttünk a bürokrácia, gyakorló orvosok körül. Csak azt látjuk, hogy egyre dagad, és ez most a biztosítók létrejöttével tovább fog nőni. Létrejön 22 adminisztratív egység, és Magyarországnak abban a hierarchikus értékrendjében, amelyiket éppen a szabad demokratáknak kellene felbontani, ezek az egészségbiztosít ási pénztárak minden egyes orvosnak a főnökei, minden egyes orvostól jelentést kérnek, nem egyet, tízet. Nem egy működési engedélyt - tízszer, húszszor kell megújítani ugyanazt a működési engedélyt. Tízszer kell
