Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 14 (110. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelező egészségbiztosítás természetbeni ellátásai igénybevételének rendjéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
3130 A befizetés központilag történik, pont úgy, ahogy eddig, technikailag is ugyanolyan módon, az APEHen keresztül gyűlik össze az egészségbiztosítási járulék, a pénztárhoz pedig a pénz újraelosztás formájában, a már sokat emlegetett fejkvótás megoldással lesz visszaosztva. Következésképp azok a félelmek, hogy itt a magasabb jövedelműek levadászása a célja a pénztárnak, és az alacsonyabb kockázatú emberek levadászása a célja a pénztárakn ak, sok tekintetben alaptalanok, hiszen a fejkvóta differenciált lesz: minél magasabb egészségügyi kockázati paraméterekkel rendelkezik a pénztártag, annál nagyobb összeg a kiszámítható fejkvótája, és fordítva, az alacsony kockázatú emberek után lényegesen kevesebbet fog kapni a pénztár, ezért helyből nem lesz érdekelt abban, hogy ilyen módon megpróbáljon szelektálni a tagok gyűjtése során. Tisztelt Képviselőtársaim! Ma itt esett szó arról, hogy Európában nincsen egy üdvözítő megoldás. A különböző megoldáso knak tehát felfogásom szerint van előnye, van hátránya, vannak követhető, figyelemre méltó elemei, és vannak olyanok, amelyek időben figyelmeztethetnek bennünket arra, hogy abba az irányba ne menjünk. Nagyon sokszor elhangzik sajtónyilatkozatban, újságcikk ben lehet olvasni, hogy azzal is ijesztgetik a lakosságot, hogy itt amerikai típusú üzleti biztosítás alakul. Erre is szeretnék kitérni, hogy ez mennyire nem így van. Amerikában nincs olyan egységes kötelező társadalombiztosítás, mint amiről az imént beszé ltem. Amerikában a magas jövedelműek tudnak maguknak előnyös, jó biztosítást kötni, a legszegényebbek kapnak valamilyen nagyon alacsony színvonalú állami ellátást, és közte egy nagyon széles rétegnek - a középosztálynak, amelyik a magas biztosítást megfize tni nem képes, viszont annyira nem szegény, hogy az ingyenes ellátást igénybe tudja venni - nagyon súlyos probléma hozzájutni az egészségügyi ellátáshoz. Ezt is csak azért idéztem fel, azért tértem ki rá, mert szeretném eloszlatni azokat a kétségeket, hogy ilyen rendszert akarunk csinálni. Hogyan is jött létre ez a kompromisszum, ami most itt törvényjavaslat formájában olvasható? Erről a megegyezés folyamatában nagyonnagyon sokat tudósított a sajtó, a média, érzékelhető volt még nyár elején is, hogy elég t ávol állnak egymástól a Szocialista Pártnak és a Szabad Demokraták Szövetségének az elképzelései. A Szabad Demokraták Szövetsége egy valóban többbiztosítós rendszert akart, amelyben a versenyelemek és a választás szabadsága sokkal nagyobb hangsúlyt kapott , mint abban, ami itt most a törvényjavaslatban megvalósul. Én személy szerint nem tartozom azok közé, akik a verseny mindenhatóságát nagyon komolyan hiszik az egészségügyben, azt gondolom, hogy az egészségügy sok tekintetben speciális a piac egészéhez kép est. Lehet, hogy a telefonpiacon a szabad verseny nagyon is a szolgáltatást igénybe vevők érdekeit szolgálta, azonban az egészségügyben a verseny sok tekintetben korlátozott, hiszen ha végigtekintjük azokat a pilléreket, amelyekről az imént beszéltem mint a szolgáltatás alappilléreiről, akkor a verseny a lakosság jelentős része számára az alapellátásban, a háziorvos megválasztása tekintetében korlátozott. Aki városban él, ráadásul nagyvárosban, ott van valamekkora választási lehetőség, mint ahogy volt eddig is, de aki vidéken él, mondjuk, egy kis faluban él, az örül, ha van a falunak egy darab körzeti orvosa, egy háziorvosa, és korlátozott az ő választási lehetősége. Sok tekintetben korlátozott a járóbetegszakellátás igénybevételi lehetősége is, hiszen ilye n szakellátó intézmények korlátozott számban vannak vidéken. Nyilvánvalóan mindenki abban érdekelt, hogy a reálisan megközelíthető járóbetegszakellátásba jusson el. Ahol a verseny kinyílhat, az éppen a fekvőbetegellátás területe, amiről az előbb említett em, hogy a legdrágább, legköltségesebb része az ellátórendszernek, és talán sok tekintetben a legfontosabb vagy annyiban biztosan a legfontosabb, hogy ide akkor kerül az ember, amikor valami súlyosabb egészségügyi problémája van. Az MSZP - szemben azzal, a mit az SZDSZ szeretett volna megvalósítani - a területi elvet helyezte az elképzelése középpontjába. Azok a szempontok, hogy az ellátásszervezés legyen hatékonyabb, hogy azok a területi egyenlőtlenségek, amelyek megvannak a rendszerben sajnálatos módon, cs ökkenjenek, hogy fejlesztési, működési forrásokat lehessen bevonni a rendszer megreformálása során, természetesen az SZDSZnek is fontosak voltak. Végül is nagyon hosszú
