Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 14 (110. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelező egészségbiztosítás természetbeni ellátásai igénybevételének rendjéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
3129 Miniszter asszony expozéjában úgy foglalta össze azt a célt, amit ez az egész reform szolg ál, hogy minőségileg jobb ellátást, igazságosabb hozzáférhetőséget és fenntartható, stabil, finanszírozható rendszert szeretnénk kialakítani. Tudom, hogy az általános vitában elsősorban arról kellene beszélni, mi változik ebben a rendszerben és hogyan. Ehh ez képest engedjenek meg nekem annyit, hogy elöljáróban arról szóljak bővebben, mi nem változik és miért nem. S teszem ezt azért, mert magam is tapasztalom, hogy a társadalom tele van félelmekkel, tele van aggodalommal, többek között azért, mert ellenzéki oldalról azt hallják, hogy milyen kétségbeejtő változás ígérkezik, hogy itt üzleti alapra akarjuk helyezni azt, ami eddig társadalombiztosítás volt, fel akarjuk adni a társadalombiztosítás szolidaritási elvét. Azt gondolom, hogy ha a mai vitának semmi más eredménye nem lenne, csak az, hogy meg tudnánk érteni egymást a tekintetben, hogy ez a rendszer a társadalombiztosítás elvét nem adja fel, hanem ellenkezőleg, a szolidaritást inkább erősíti, akkor hatalmas előrelépést tennénk. Akkor talán azoknak, akik épp en sztrájkra készülnek, elmenne a kedvük a sztrájktól, és kicsit biztonságban éreznék magukat. Éppen ezért engedjenek meg egy gondolatmenetet arról, hogy mi is a társadalmi szolidaritás, mi az az érték, amit mi magunk is meg akarunk őrizni. Nem túl hosszú a történet, az előzménye alig másfélszáz éves. Először csíra formájában úgynevezett bányászládák jöttek létre a szolidaritás kifejezésére. Egy speciális foglalkoztatási csoporton belül azok a bányászok, akik szolidárisak voltak a bajba jutott társaikkal, l étrehoztak egy ládát, amibe segélyezési célokra rendszeresen beletettek pénzt, hogy ha valakit baj ért, ha beteg lett, akkor abból tudják kisegíteni. Amit konkrétan a mai társadalombiztosítás előzményének tekintünk, az az úgynevezett bismarcki szociálpolit ikában jelent meg, és ezt a csoporton belül létező szolidaritást szélesítette ki, terjesztette ki kötelezően csoportok közötti szolidaritássá, kötelező jelleggel bevonva a munkaadókat is a segélyezési, előre gondolkodó biztosítási konstrukcióba. Mai értele mben társadalombiztosításról kétféle tekintetben beszélünk, egyrészt a nyugdíjbiztosítás, másrészt az egészségbiztosítás együtt jelenti a társadalombiztosítási rendszert, és ezek a rendszerek sok tekintetben nem hasonlóképpen működnek. A nyugdíjbiztosításb an éppen a közelmúltban, tíz éve megalkotott reform során mozdultunk el a tekintetben, hogy kiki maga az öreg napjaira előre gondolva gondoskodjon öregkori megélhetéséről a kötelező nyugdíjbiztosítási rendszerben. Itt az a szemlélet, hogy többet tesz bel e a rendszerbe, és utána többet vehet ki a rendszerből, logikus és következetes. Nem ez jellemzi az egészségbiztosítást. Az egészségbiztosításban nem ugyanazt veszi ki az ember szolgáltatások formájában, mint amit beletett, hiszen nagyon lényeges jellemzőj e ennek a rendszernek, hogy a befizetések jövedelemarányosak, a szolgáltatások igénybevétele pedig szükséglet szerinti. Én például rendszerint szoktam példálózni azzal a felfogásommal, hogy a fizetésemből havonta rendszeresen befizetem azt a járulékot, ami t kötelezően előír nekem a törvény, de egy forintot sem szeretnék kivenni szolgáltatás formájában a rendszerből, mert ez azt jelentené, hogy nem szorulok az egészségügyi ellátórendszerre. Az egészségügyben a szolidaritás pont azt jelenti, hogy mindenki, ak i jövedelemtermelésre képes, hozzájárul a kasszához, és azok használják fel a kasszát, akiknek szükségük van rá. Ez a társadalom szolidaritási elve, a nemzeti kockázatközösség. Azért idéztem fel ezt ilyen részletesen, mert szeretném, ha mindenki pontosan t udná, hogy ez az elv nem sérül. A járulékbefizetés továbbra is jövedelemarányos lesz, a szolgáltatásokhoz pedig kiki annak a csomagnak az erejéig jut hozzá, amit egyébként parlamenti döntéssel a rendszer mindenki számára biztosít. Nincs változás abban, ho gy törvény írja elő a járulékbefizetési kötelezettséget, és nem azok a pénztárak fogják előírni, amelyek majd létrejönnek. Hihetetlenül fontos eleme az új rendszernek a szolidaritás megőrzése szempontjából, hogy a létrejövő pénztárak nem is lesznek tisztáb an a hozzájuk pénztártagnak bejelentkezők jövedelmi viszonyaival. (10.10)
