Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 14 (110. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelező egészségbiztosítás természetbeni ellátásai igénybevételének rendjéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. NAVRACSICS TIBOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
3123 átlagához. Én azt hiszem, hogy ebben egyetérthetünk, a parlament minden oldala egyetért ezzel, ez egy nagyon jó cél, jó lenne, ha tettekkel párosulna. Az elmúlt másfél év éppen ezzel ellentétes tendenciát bontakoztat ki a kormány tevékenysége követ keztében, egyelőre az mutatkozik, hogy sem a gazdasági teljesítmény - tekintve azt, hogy a gazdasági növekedés tekintetében az utolsók között vagyunk Európában , sem pedig az életkörülmények javulása nemhogy nem közelíti az Európai Unió átlagát, de éppens éggel távolodunk tőle, egyre hátrébb vagyunk a rangsorokban. De egy ennél konkrétabb cél is meg van nevezve az általános indokolásban, ez pedig, azt hiszem, az igazi magyarázat erre a törvényjavaslatra, a következőképpen szól: “Az átalakulás következtében - amelyet a törvényjavaslat tartalmaz - az egészségügyi szektor képes lesz arra, hogy hatékonyan, biztonságosan és kiszámíthatóan működjön, és ezáltal a konvergenciaprogramból is fakadó gazdasági elvárásokat teljesíteni tudja.” Szokatlanul őszinte, egyszer ű mondat, elmond mindent erről a törvényjavaslatról. Mi ugyanis a környezete ma ennek a törvényjavaslatnak? Tudjuk a konvergenciaprogramból, hogy a kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy 250 milliárd forintot ki fog venni az egészségügyi ellátórendszer ből, kivesz az egészségügyi szektorból 250 milliárd forintot. Ez egy olyan összeg, amely nem egyszerű racionalizálást jelent, nem egyszerű forrásveszteséget jelent; alapvető szolgáltatások megkurtítását jelenti, alapvetően szembemegy egyébként ezen törvény javaslat az állítólag a kormány általános célkitűzésével, miszerint az életkörülmények tartósan és gyors ütemben közelítsenek az Európai Unió átlagához. Ugyanis - mielőtt még meggyanúsítanának, hogy azonnali és radikális fizetésemelés mellett érvelek - ahh oz, hogy az életkörülmények tartósan és gyorsan közelítsenek az Európai Unió átlagához, mindenekelőtt az egészségügy területén nemhogy rendet kell teremteni, de javítani kell a viszonyokat. 250 milliárd forint kivonása az egészségügyből lehet szükségintézk edés, de nem lehet érve egy átalakulási törvényjavaslatnak. Azt, amit önök reformnak neveznek, és aminek a legfőbb célja az, hogy 250 milliárd forint kivonása után is tudjon működni az egészségügy, az nem reform. Azt lehet nevezni átalakításnak, de az való jában az egészségügyi szolgáltatások drasztikus zsugorítása. És az egészségügyi szolgáltatások nem önmagukban léteznek, az egészségügyi szolgáltatások általában a magyar polgárok - akik állítólag a kormány céljai szerint az életkörülményeikben tartósan és gyorsan javulni fognak majd - életkörülményeire hatnak ki. Ha önök az egészségügyi szolgáltatásokban tartósan elvonnak, akkor ennek a magyar polgárok életkörülményeiben, egészségügyi körülményeiben lesz meg a kára, végső soron pedig a kormány céljaival épp en ellentétes dolgot művelnek. Ezt igazolják a költségvetési adatok is. Tudjuk, hogy a 2007. évben a GDP 4,72 százalékát kívánták egészségügyi kiadásokra költeni - 2008ban 4,39 százalékát kívánják egészségügyi szolgáltatásokra költeni. Csökkentik az egész ségügyi költségvetést, forrást vonnak ki az egészségügyi ellátórendszerből. Önmagában a törvényjavaslat az önök szándékai szerint a túlélésnek akar egy keskeny ösvényt biztosítani, de semmiképpen sem reform, semmiképpen sem pozitív átalakulás, és semmiképp en sem hoz semmi olyan fordulatot, amely jobbá tenné az életkörülményeket, sőt. De hogy hogy jutottunk el ide, arról is érdemes egypár szót megemlíteni. Nem igaz az az állítás, hogy a parlamenti pártok közül akár egy is a status quo fenntartásában lenne ér dekelt, mint ahogyan nem igaz az az állítás sem, hogy a parlamenti pártok közül az ellenzéki pártok soha semmit ne tettek volna az egészségügy átalakításáért. Önök és önök közül a szakpolitikusok nálam is sokkal jobban tudják, hogy az egészségügy átalakítá sa egy 17 éves folyamat, amit annak idején az MDFkormány, az MDFKDNPFKGPkoalíció kezdett meg. 1991 és '93 között volt már ennek egy szakasza, jelentős, nagyon fontos, mondhatjuk azt is, hogy korszakmeghatározó szakasza, amely a magyar egészségügyet pá ratlanul működőképessé tette KözépEurópában, sőt az egész keleteurópai térségben. És volt ennek az egészségügyi reformfolyamatnak egy második szakasza is 1998 és 2002 között. Nem tagadhatják le, hogy a háziorvosi praxis átalakítása, működőképessé tétele, sikeres működtetése
