Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 14 (110. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelező egészségbiztosítás természetbeni ellátásai igénybevételének rendjéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. NAVRACSICS TIBOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
3122 közösség felé, a politikai közösség számára a lehető l egtöbb jót tartalmazza. Különösen így van ez nagyon fontos, nagy jelentőségű törvényjavaslatok esetében. Én azt hiszem, hogy a mostani törvényjavaslat a jelenlegi ciklus eddigi történetében az egyik legfontosabb törvényjavaslat, egy olyan törvényjavaslat, amely nagyon sokat elmond Magyarország jövőjéről, nagyon sokat elmond arról, hogy hogyan képzeljük el ennek a politikai közösségnek az életét, milyen felelősséget kívánunk vállalni a politikai közösség tagjaiért, egymásért, mit kívánunk nyújtani, mit akaru nk, hogy az állam nyújtson a politikai közösség tagjainak, és mit várunk el a politikai közösség tagjaitól. Két olyan kérdés van tehát, amelyről mindenképpen kell beszélni, amikor egy törvényjavaslat célját meghatározzák. Egyrészt: milyen legyen az állam é s polgár viszonya az adott területen? Másrészt pedig: milyen legyen a jövő Magyarországa? Az elmúlt 17 évben kialakulóban volt, életben volt, életben van egy olyan, jobbára a viták mögött meghúzódó konvenció, amely mégis nagyjából azonos nevezőre hozta a v itában lévő feleket: mit várunk el az államtól, milyen közösségnek tartjuk Magyarországot, milyen közösséggé szeretnénk fejleszteni Magyarországot, mégis milyen szintű és szélességű állami szerepvállalást képzelünk el a Magyar Köztársaságnak és a Magyar Kö ztársaság polgárainak viszonylatában? Azt mondhatjuk, hogy amikor erről vitatkozunk, legyen szó akár adótörvényekről, akár az egyes állami tevékenységek működéséről, akkor így vagy úgy, de nagyjából mindannyian elismertük, hogy valamilyen állami szerepváll alási modellben kell gondolkoznunk. Vagy egy alacsony adózási szintű, viszonylag korlátozott állami szolgáltatásokat nyújtó, leegyszerűsítve angolszász modellnek nevezett állami szerepvállalásról beszélhetünk, ahol valóban azt mondják az embereknek, hogy g ondoskodjatok magatokról, lássátok el saját magatokat, az állam ehhez képest csak kiegészítő szolgáltatásokat fog nyújtani, hiszen a legfontosabb az, hogy mindenki a saját képességei szerint és a saját elképzelései mentén tudja megvalósítani a saját életét , és a saját sorsát tudja alakítani. De ehhez alacsony adózási szinttel ott is hagyják a pénzt a polgároknál. Vagy a másik modell - nevezzük most kontinentális európai modellnek , ahol viszonylag magas az adóztatási szint, de ezért cserébe az állam széles ebb körű ellátást biztosít. Szélesebb körű szociális elkötelezettséget vállal, és azt mondja, hogy amikor az állam és polgár közötti viszonyt határozzuk meg, akkor ugyan több adót szedek be, viszont a hétköznapi életben is több segítséget nyújtok a rászoru lóknak, definíciótól függően, azoknak, akik számítanak az állam segítségére. (9.30) Az elmúlt öt évben és különösen az elmúlt másfél évben kezdünk egy sajátos magyar vegyes modell felé haladni, miszerint meglehetősen magas adóztatási szint mellett az állam egyre többször mondja azt az embereknek, hogy gondoskodjatok magatokról, mi innen most kivonulunk, mi ezzel most nem foglalkozunk, gondoskodjatok magatokról. Egyre gyakrabban feszegeti az állam a 17 éve kialakult társadalmi közmegegyezés határait, egyre g yakrabban mondja az embereknek azt, hogy amit eddig a hétköznapi életetek részének tekintettetek - és itt nem arról van szó, hogy tökéletes rendszereket működtettünk, de legalábbis megszokták, és ez alapján be tudták rendezni az életüket , az mostantól ne m érvényes; amire eddig garanciát vállaltunk, arra holnaptól nem vállalunk garanciát, úgy, hogy a kötelezettségeket ugyanúgy vagy még inkább számon kérjük rajtatok. Ma, jelen pillanatban úgy néz ki a dolog, hogy miközben az állam sorra mondja föl a korábbi megállapodás pontjait a polgárokkal szemben, a polgártól ugyanúgy elvárja, hogy teljesítsen. Felszámolja a vasútvonalakat, ha éppen úgy van kedve, a költséghaszon számításra hivatkozással - kizárva minden más tényezőt, akár időtényezőt, akár éppen az egé szségügyi tényezőket - olyan metszéseket hajt végre az állami szolgáltatások területén, amelyekkel a polgárok kötelezettségei nem lesznek kevesebbek, a polgárok kötelezettségei megmaradnak, az állam pedig szabadul a kötelezettségeitől. Itt van előttünk mos t egy törvényjavaslat, amelynek az általános indokolása egyrészt meghatároz egy rendkívül dicséretes általános célt, miszerint a kormány legfontosabb célja, hogy a gazdasági teljesítmény és az életkörülmények tartósan és gyors ütemben közelítsenek az Európ ai Unió
