Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 14 (110. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelező egészségbiztosítás természetbeni ellátásai igénybevételének rendjéről szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi miniszter, a napirendi pont előadója:
3109 Ez azért lényeges, mert a pénztárak kötelesek szerződni minden egyes magyar állampolgárral, magyar biz tosítottal, aki hozzájuk fordul, azaz a kockázatszelekció, a biztosítottak közötti válogatás mindenféle formája tiltott számukra. A biztosítottak érdekében lehetővé teszi a törvényjavaslat, hogy évente két alkalommal történjék pénztárváltás. Ennek köszönhe tően valódi verseny tud kialakulni a pénztárak között, hiszen a pénztártagok a lábukkal tudnak szavazni, ki tudják fejezni választásukkal elégedetlenségüket vagy akár elégedettségüket. A törvény lehetővé teszi azt is, hogy lakhelyváltoztatás esetén indokol t esetben az átlépési időszakon kívül is lehessen pénztárat választani. Az egészségbiztosítási pénztárak feladata lesz az egészségbiztosítási szolgáltatások nyújtása, azaz a pénztártagok által igénybe vehető különböző ellátások - legyen az kórházi ellátás, szakellátás, háziorvosi ellátás vagy akár művesekezelés , szolgáltatások szervezése és ezek finanszírozásában való részvétel. A pénztárak felhatalmazást kapnak arra, hogy betegutakat szervezzenek, azaz orvosszakmai és gazdaságossági alapon betegeket irán yítsanak, betegutat határozzanak meg, és ösztönözzenek ezek betartására a törvény keretein belül. A pénztárak alapvető szolgáltatásszervező funkciója a betegellátás ésszerű megszervezését eredményezi, nő az ügyfélszolgálati kultúra, ezáltal csökken és csök kenni fog a beteg kiszolgáltatottsága, a beteg tehát nem a rendszer objektumaként fog megjelenni, hanem valódi ügyfélként, valódi jogokkal és valódi elvárásokkal. A pénztárak ezen feladatokon túl kizárólag biztosítási ügynöki vagy többesügynöki tevékenység et végezhetnek, kizárólag a javaslatban meghatározott biztosítási ágak tekintetében. Fontos alapelvünk a szolidaritás és a szolidaritás megerősítése a jelenlegihez képest. Éppen ezért az új egészségbiztosítási rendszerben az egészségügyi szolgáltatások fin anszírozása fejkvótaalapú forrásleosztás alapján történik. Valamennyi biztosított, tehát aki pénztárat választ, nem az őáltala befizetett járulékot, hanem a reá jutó fejkvótát viszi tovább a rendszerben. A fejkvóta fedezetét a járulékbevételek és a jogosul tak utáni állami befizetések biztosítják. A fejkvóta az egészségügyi igénybevételi adatokra épül. A különböző korú és nemű biztosítottak esetében a fejkvóta különböző értékű, amely statisztikailag elismeri az adott korú és nemű személy ellátási költségigén yét. Általánosságban elmondható, hogy egy idős ember fejkvótája lényegesen magasabb, mint egy fiatalé. E két tényezőn kívül, azaz a koron és a nemen kívül nagyon sok más tényezőt is figyelembe kell venni a fejkvóta meghatározásakor. Ismert, hogy az ország különböző részein eltérő összegeket fordítunk egyegy ugyanolyan korú, nemű beteg ellátására. Célunk, hogy a rendszerben ezt a fennálló igazságtalanságot megszüntessük, hogy az egészségügyi ellátórendszerünkben fennálló területi különbségeket mérsékeljük. Ennek egyik útja a fejlesztések állami kézben tartása, azaz a célzott fejlesztéspolitika, másik eszköze pedig a fejkvóta. Az örökölt szerkezeti és igénybevételi igazságtalanságokat többéves ütemezett átmenettel lehet felszámolni, ennek során a fejkvótáknál a területi kiegyenlítést meg kell oldani. Olyan rendszer jön tehát létre, amikor a fejkvótánál az egyéb faktorok, így például a halálozási adatok, megbetegedési adatok, szocioökonómiai adatok vagy akár közegészségügyi adatok figyelembevételével valódi all okációs hatékonyságot lehet javítani a rendszerben. Nagyon fontos tudni, hogy a fejkvótaként érkező pénz nem válik a pénztárak tulajdonává. A törvény nagyon világosan fogalmaz: a fejkvótabevételükből a pénztárak működésre maximum 3,5 százalékot fordíthatna k, és három év múlva vehetnek ki legkorábban nyereséget, ez pedig maximum az éves fejkvótabevételük 2 százaléka, azaz a bevételeket nagyon nagy részben a betegek ellátására, egy kisebb részben működésre, illetve nyereségre fordíthatják, amennyiben jelentke zik nyereség. Az új rendszerben a szolidaritást biztosítja, hogy fenntartjuk a kötelező biztosítás elvét, így senki sem marad ellátás nélkül. A pénztárak nem szelektálhatnak, nem válogathatnak a betegek között. Aki nem választ magának pénztárat, az a lakóh elye szerint területileg illetékes pénztár tagjává válik. Az Egészségbiztosítási Felügyelet szigorúan ellenőrzi, hogy mindenki megkapjae a szükséges ellátást.