Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 12 (108. szám) - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - ÉKES JÓZSEF (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár:
2882 ajánlási pontra sem hivatkozott senki. (Béki Gabriella: Én igen! - Közbeszólás a Fidesz soraiból: A professzor úr is! - Dr. Hoffmann Rózsa: Lanczendorfer Erzsébet is! - Bernáth Ildikó: A hármasnégyes ajánlási pontra hivatkoztam!) Béki Gabriella talán igen, ezt készséggel elfogadom, de inkább a témákat hozták elő, ezért aztán azt gondolom, hogy nem ismételném meg ugyanazokat a válaszokat, amiket az általános vita végén , hanem csak a mai részletes vitában elhangzottakra szeretnék reagálni. Az Országgyűlés figyelmét szeretném arra felhívni, hogy a kormány, mielőtt benyújtotta ezt a törvényjavaslatot, egyeztetett a két kormánypárti frakcióval, és a két kormánypárti frakció támogatásával nyújtotta be. Ezért szeretném Béki Gabriellának mondani, hogy nem velem vitatkozik, és nem a kormánnyal vitatkozik, hanem a saját frakciójával vitatkozik, akár a malus esetében, akár a női életkor kisimítása esetében, mert a kormánypárti fra kciók közötti egyeztetéskor a malus kérdése éppen Csillag István - aki mégiscsak az SZDSZ szakértője - számítási módja szerint került a törvényjavaslatba, és éppen az SZDSZ kérésére került ki a törvényjavaslatból a női életkori pálya kisimítása. Úgyhogy az SZDSZfrakcióval tetszik vitatkozni, képviselő asszony, nem a kormánnyal. Azt gondolom, hogy nem baj, ha ezt ismerik a jelen lévő képviselők, hogy tehát a kormány nemcsak úgy magától tette ide az asztalra, hanem maga mögött tudta a kormánypárti képviselők többségének támogatását, a kormánypárti frakció támogatását. Bízom benne, hogy a zárószavazásnál is így fog ez történni. Iván László professzor úr, képviselő úr hozzászólásában két dologra szeretnék reagálni. Az első hozzászólásában a nyugdíjkassza, a köl tségvetés megtakarításairól beszélt. Ön is pontosan tudja, ugyanúgy, mint én, hogy itt nem megtakarításról van szó, hanem hiánycsökkentésről van szó. Ahogy az általános vita végén merészeltem ezt az indítványomat megtenni, most megint megismétlem, hogy az nem egy tisztességes játékszabály, hogy az ellenzék nem felelős a nyugdíjkassza egyensúlyáért, csak a mindenkori kormány felelős a nyugdíjkassza egyensúlyáért. Azt gondolom, hogy minden oldalnak ugyanazt az aktivitást és egységet kellene tanúsítania, amit esetleg a szociális bizottságban különböző indítványok mellett megfogalmazott, a tekintetben is, amikor a nyugdíjkassza egyensúlyának helyreállítására vonatkozó javaslatok hangzanak el, és akkor nem megtakarításról fogunk beszélni, hanem esetleg kisebb hiá nyról fogunk beszélni. A másik, ami a várható élettartam statisztikai számait illeti: természetesen Magyarországnak megvan az a sajátossága, amire professzor úr is utalt, hogy egészen más a születéskor várható élettartam, és más a 60 é ves korban várt élettartam. De azért a nyugdíj szempontjából mégiscsak a 60 éves korban várható élettartam a kritikus kérdés, mert azt kell megszámolni, hogy mennyi ideig fog nyugdíjasként élni, ebből adódóan mennyi nyugdíjat fog kapni. (21.00) Hiszen az - most férfiakról beszélünk , aki 60 éves kora előtt meghal, semmilyen nyugdíjat nem fog igénybe venni, sajnálatos módon, viszont rendkívül sokat befizetett a nyugdíjkasszába, és ő maga nem fog abból semmit kivenni . Tehát nyilvá n a bevételi oldalt is figyelni kell, meg a kiadási oldalt is figyelni kell, a kiadási oldalhoz pedig a 60 éves korban várható élettartam az, ami igazán megmutatja azt, hogy ki mennyi időt tölt nyugdíjban. Nyilván ez alapján számol a biztosításmatematika i s. Lanczendorfer Erzsébet képviselő asszony hozzászólásában továbbra is kiállt a férfiak négy évjárata mellett, és kétségbe vonta a kormány igazságérzetét e tekintetben, hogy micsoda dolog ennél a négy évjáratnál nem hozzájárulni az 59 évre való csökkenésh ez. Képviselő asszony, nem gondolja, hogy az mélyen igazságtalan, hogy a nem ebbe a négy évjáratba tartozók esetében, az előtte is több tucat évjáratnál, és utána is nem tudom, hány évjáratnál viszont ez nem adatik meg? Nem gondolja, hogy épp ez a négy évj árat adja a kivételezettséget? Nem gondolja, hogy vannak olyan nemzedékek, akik még ennél is rosszabb életkörülmények között élték le az aktív életüket, és mégis 60 éves nyugdíjkorhatár volt rájuk jellemző? Azt gondolom, ha nem négy évjáratot nézünk, hanem mondjuk, 30 évjáratot nézünk, vagy egy emberöltőnyi időt nézünk, akkor mindjárt más arányok alakulnak ki,
