Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 12 (108. szám) - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - ÉKES JÓZSEF (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár:
2883 és nem gondolom, hogy újabb és újabb igazságtalanságokat kellene teremtenünk azzal, hogy különböző évjáratokra más és más nyugdíjbameneteli szabályo k, más és más nyugdíjszámítási szabályok érvényesülnek. Amikor a kormány beterjesztette a nyugdíjkompenzációs programját, és az Országgyűlés elfogadta, akkor pont azokat az igazságtalanságokat akartuk és akarjuk mind a mai napig kivezetni a nyugdíjrendsze rből, amiket a korábbi években sikerült beletenni azzal, hogy különböző évjáratok különböző elbírálás alá kerültek, így aztán előnyök és hátrányok alakultak ki. Pontosan azért nem szeretnénk, hogy csak négy évjáratra lehessen az 59. év az életkor, mert soh a előtte nem volt 59 év a férfiak nyugdíjbameneteli korhatára, és utána sem lesz. Ezért ez az egyetlen érvünk, de azt gondolom, hogy ez egy eléggé fontos érv ahhoz, hogy legalábbis mérlegre kerüljön. Mernék abban is biztos lenni, hogy a Fidesz képviselői nem a 94 százalék 100 százalékra javítása felé szeretnék elvinni a nyugdíjrendszert, vagyis nem azt szeretnék, hogy a most 100ból 94 helyett 100ból 100 menjen korhatár előtt nyugdíjba. Hiszen, ha ilyen elgondolása lett volna a Fidesznek, akkor valószínűl eg az alatt a négy év alatt, amikor kormányzott, számtalan ilyen javaslatot tett volna az asztalra, hogy mindenki menjen el korhatár előtt nyugdíjba, sőt biztosan benyújtotta volna a nyugdíjkorhatár csökkentésére vonatkozó javaslatát is. Volt rá négy éve, aztán meg mégse tette meg. Nem elgondolkodtató ez, hogy volt négy évük, hogy ilyen rendszertani javaslatokat tegyenek, aztán nem használták ki, és most jóval utána, öt évvel később pedig azt hányják a kormány szemére, hogy miért csinál ilyeneket, meg micso da igazságtalanság, meg hogy a 94 százalék helyett miért nem 100 százalék megy korábban nyugdíjba? Azt gondolom, hogy ez nem tisztességes érvelés. Ne haragudjanak, de ez elfogadható, jó kampánybeszédnek, propagandabeszédnek, de igazán szakmai érveléssel ne m támasztható alá. Bernáth Ildikó asszonynak én is szeretném felhívni a figyelmét, ha elfelejtette volna, hogy a bizottsági ülésen a minisztérium legmagasabb szakmai rangú képviselője volt jelen, úgyhogy visszautasítom, hogy nem mondott volna véleményt. Eg yébiránt minden bizottságban következetesen ugyanazt az álláspontot képviselte a kormány. (Bernáth Ildikó közbeszól.) Ékes József képviselő úr hozzászólásában az üvegfúvókról, az üvegcsiszolókról szólt. Én is azt gondolom, hogy nem az általános társadalomb iztosítási nyugdíjrendszer keretében, hanem a korkedvezményes nyugdíjrendszer keretében kell ezt a dolgot megoldani. (Ékes József: De akkor se tettük meg, államtitkár úr.) Ez közös bűnünk, képviselő úr, pontosan 1997 óta megoldatlan, ez kerek 10 év, négy d arab kormány közös felelőssége, merthogy 1997ben is volt egy kormány, 19982002 között, 20022006 között és most 2006 óta. Negyedik kormány ideje alatt nincs megoldva. Tehát nyugodtan lehet a mostaninak a szemére vetni, de azért még van három, amelyik egy ébként ebben az ügyben rendelkezett idővel, mandátummal, szakmai tehetséggel, és valamilyen rejtélyes oknál fogva mégsem oldotta meg. Mi elkezdtük ennek a megoldását. Nem vagyunk még a végén. Elkezdtük azzal, hogy érdekeltté tesszük a munkáltatót, hogy min dazokat a munkakörülményeket, amelyek okot adnak arra, hogy azon munkakörökben kedvezménnyel menjenek nyugdíjba, mert egészségkárosító, számolja föl a munkáltató. Bevezettük azt a rendszert, hogy négy év alatt fokozatosan kivonul az állam ennek a támogatás ából, a munkáltatónak kell fizetni azt a plusz társadalombiztosítási járadékot - 13 százalékot , amit azért fizet, mert olyan munkakört tart fönn, ahol korkedvezményre jogosultság van. Ezt eddig lényegében ingyen csinálhatta, mert az állam kifizette helye tte, tehát semmilyen érdekeltsége nem volt, hogy fölszámolja azokat a munkakörülményeket, amelyek miatt korkedvezményes nyugdíjazásban kellett részesíteni a munkavállalót. Mi azt mondjuk, hogy évente fokozatosan kivonul az állam, s azt mondja, hogy idén 10 0 százalékkal, 2008ban 75, 2009ben 50, 2010ben 25, 2011ben pedig már nulla támogatással egyre inkább a munkáltató érdeke lesz, hogy vagy fizeti a járadékot, vagy olyan munkakörülményeket teremt, hogy ne legyen ok korkedvezményes nyugdíjazásra. Az ok tő le függetlenül méretik meg,
