Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 12 (108. szám) - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP):
2880 férfi volt. Az ember felteszi magában a kérdést, hogy miért csak 3 férfi. A statisztika ott hibázik, hogy nem számolja azokat be, akik már 60 éves koruk előtt haltak meg. Innentől fogva ez tényleg csalóka, és talán pontosan azt kellene vizsgálni, hog y milyen élet- és munkakörülmények között fáradt meg az a szervezet, és lehet, hogy meg sem érte a nyugdíjas korhatárt. És ha meg is érte a nyugdíjas korhatárt, éppen amit ön is elmondott az előbb, éppen arra a rétegre gondolva, amelyik kizsigerelte magát az adott munkahelyen, mert a munkakörülményei olyanok voltak, az lehet, hogy maximum csak 12 évet fog tudni élvezni a nyugdíjából. Ezek a statisztikák nincsenek meg sajnos. Ezeket nem tudjuk példaként felhasználni, mert azt mondjuk, hogy igenis Magyarorsz ágon is emelkedik a nyugdíjas korfa. A nőknél ennyivel, a férfiaknál ennyivel. De arról nem beszélünk, aki 4550 éves korában itt hagy bennünket, mert sajnos a szervezete lefáradt, nem bírta azt a gyűrődést, elnézést, hogy így fejezem meg ki magam, és idej ekorán elment. Azok már a statisztikában kevésbé vannak bent. Azért is örültem annak, amit képviselő asszony elmondott, nagyon helyesen, hogy nem kellett volna ezt megnyitni. Nem kellett volna most a kedélyeket borzolni. Azt mondom, le kellett volna egy ki csikét csillapodni a társadalomnak is, és talán annak a korosztálynak, amelynek esélye van talán, egy picikét egészséggel elmenni nyugdíjba 59 éves korában, 40 éves, megfáradt munkaviszony után, annak adjuk meg a lehetőséget. Ők abban a nehéz korszakban él tek, és ezt tiszteljük mindannyian. Ezt szeretném csak kérni. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, Ékes képviselő úr. Két percre Iván László képviselő urat illeti a szó. DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtá rsak! Azt hiszem, hogy nagyon fontos kérdés, hogy azok a statisztikai módszerek, amelyekkel vizsgáljuk a hátralévő, előttünk lévő éveket, és vizsgáljuk az átlagéletkort a születéskor vagy 60 éves kortól vagy a nyugdíjkorhatár után, ezek nagyon be tudnak be nnünket csapni. Régóta tudjuk azt, hogy Magyarországnak sajnálatos módon a férfiak és nők közötti születéskor várható élettartama olyan, hogy rendkívül korán halnak meg, és amit megélnek is, azon belül az Európai Unióhoz viszonyítottan például legalább 68 évvel kevesebb, úgynevezett kielégítően fenntartható, önmagát ellátni képes állapotot jelent. Ez már eleve egy deficit. (20.50) A másik pedig az, hogy az úgynevezett 60 éves korban várható élettartamhoz kevesen jutnak már el. Amik addig történnek, azok fo gják befolyásolni azt, hogy egyáltalán nyugdíjba hogy megy, és az idősödése révén hogy csonkul meg az életútja. Ezért azt hiszem, hogy ezek az érvek, amelyeket a statisztika mereven alkalmazása jelent, mégpedig a 60 éves korban várható, hátralévő életévek száma - a 21 év a nőknél és a férfiaknál pedig lényegesen kevesebb , ez nem ad nekünk támaszt arra, hogy milyen legyen a mi nyugdíjszabályozásunk, és főleg nem szabad abba a hiú reménybe esnünk, hogy ezzel meg is oldjuk ezt a kérdést. Nem is nagyon fogadj uk el ezt igazából a gerontológia, geriátria területén sem, de a szociálgerontológia területén sem. Köszönöm szépen. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, Iván képviselő úr. Két percre Vojnik Mária képviselő asszonyt illeti a szó. DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP) : Köszönöm, elnök úr. Ékes József képviselőtársam hozzászólására kell hogy reagáljak. Attól tartok, képviselő úr, hogy a hozzászólása nem igazán a most tárgyalandó módosító indítványról szól, mert az ön által elmondottak nem a társadalombiztosítási nyugdíj hoz kötődnek. A probléma, ami létezik, az az, hogy ma elsősorban a férfiakat nem az időskori krónikus megbetegedések sújtják, hanem olyan szív, érrendszeri, életmódhoz kötődő, nagyon súlyos
