Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. november 7 (107. szám) - Egyes vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségekről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - HOCK ZOLTÁN (MDF):
2671 megfontolásból kerülnek be, és nem egy átgondolt, ténylegesen a problémára és annak megoldá sára koncentráló javaslatsor, amire egyébként lehetne hagyni megfelelően hosszú időt, hogy ezek kiérlelődjenek. Ebben az esetben lehetne jogszabályban szabályozni ténylegesen azokat az eljárási módokat - azért nyilván keretek között , amelyeket majd helyb en, a különféle szervezetek a saját rendszerükre, a saját körülményeikre tudnak egy kicsit igazítani, amelyek ténylegesen nyomon követhetők, és biztonságot jelentenek ténylegesen azoknak az embereknek, akik tisztességgel akarják végezni a dolgukat, és egyé bként reális fenyegetettséget jelentenek azoknak az embereknek, akik valami disznóságon törik a fejüket. Köszönöm szépen. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, Borsos képviselő úr. Kettő percre szót kért Gusztos Péter képviselő úr, SZDSZ. GUSZTOS PÉTER ( SZDSZ) : Köszönöm szépen. A reális, valós és a nem reális fenyegetettség kapcsán szeretnék hozzászólni ehhez a kérdéshez. Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy ez a szabályozás valóban jelentsen elrettentő erőt azok számára, akiknek a fejé ben megfordul, hogy a döntéshozói pozíciójukat, a döntésekhez való közelségüket, befolyásukat a saját anyagi gyarapodásukra próbálják meg fordítani. Nagyon fontos, hogy olyan szabályozást alkossunk, amely az ő számukra valóban elrettentő fenyegetést jelent . De amiről a vezérszónoklatban is beszéltem, az legalább ennyire fontos, hogy ezzel együtt semmiképp ne teremtsünk olyan szabályozást, amely megteremti annak csak az esélyét is, hogy egy hierarchikus belső hivatali rendben egy munkáltató vissza tudjon éln i ezzel a törvénnyel. Képzeljünk el egy belső pályázatot, amire több, a törvény személyi hatálya által érintett beosztott pályázik, akik közül az egyiket mindenképpen szeretné nem a befutottak között látni, mondjuk, a rosszindulatú munkáltató, és kreál egy ilyen történetet, hiszen a mostani normaszöveg alapján ad absurdum erre lehetősége van. Tehát ezek a garanciális szabályok, hogy például ki őrizze, biztos, hogy a munkáltatóe, vagy találjunk valami mást, ez lehet a közigazgatási hivatal vagy bármi más, e zek azok a dolgok, amiket nagyon erőteljesen végig kell gondolni. Hiszen gyarapodni sokféleképpen lehet; lehet úgy is, hogy valaki pályázatok közelében van, és visszaél ezzel a helyzetével, meg gyarapodhat úgy is, mondjuk, egy fiatal köztisztviselő pár, ak ik érintettek a törvény által, hogy mindkettejüknek vállalkozó szüleik vannak, akiknek jól menő vállalkozásuk van, és megtehetik azt, hogy autót vásárolnak, házat építenek a gyerekeknek. Ezeket az embereket semmiképpen nem kell kiszolgáltatni annak, hogy e gy rosszindulatú munkáltató velük szemben gyakorlatilag koncepciós eljárásokat tudjon indítani. Köszönöm szépen. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, Gusztos képviselő úr. Megadom a szót Hock Zoltán képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum. HOCK ZOLTÁN ( MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Az előző törvény kritikájával kell folytatni, és lehet áttérni erre a kérdésre. Akkor megemlítettem, hogy az állami vezetők tekintetében sokkal elnézőbb a jogalkotó szándéka, hiszen velük szemben semmiféle következményt, retorziót nem fogalmaz meg. Itt most már több felszólalásban elhangzott, hogy reális veszélyben, reális fenyegetettségben kell élniük a köztisztviselőknek, és én azt gondolom, ez teljesen hibás és rossz út. Nem gondo lom, nem gondolhatjuk azt, hogy a törvénynek az a szándéka, hogy fenyegesse a köztisztviselőket, hogy egyáltalán veszélyben érezhessék magukat.
