Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 30 (104. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint egyes törvények módosításáról a nemek közötti tényleges esélyegyenlőség megteremtése érdekében szóló törvényjavaslat együttes általános vitájá... - ELNÖK (Harrach Péter): - MÉCS IMRE (MSZP):
2401 Hadd olvassam fel John Emesének pár sorát, amit a Népszabadság… (Pettkó András: Ő is SZDSZes.) Az most nem lényeges, vitán felül hölgy, csinos hölgy, tegyem hoz zá, és ráadásul politikai pályán van, a városházán a városházi közgyűlés egyik frakcióvezetője. Azt írja: “Én nem akarok kvótanő lenni, és nem akarom, hogy a szavazóknak újra kvótabányászokra vagy kvótamunkásokra kelljen voksolnia.” Később azt írja: “Pedig éppen nőtársaim védelmében kötelességem tollat ragadni, mert liberálisként nincs mitől félnem, mikor ellenzem az olyan antiliberális intézkedést, mint a női kvóta bevezetése. Tudom, hogy nem egyedül gondolkodom így.” - igaza van. “Hiszek benne, hogy mi, n ők kvóta nélkül is egyre többen be tudunk lépni a nagypolitika kapuján. Nem értek és nem is érthetek egyet azzal a félelemmel, ami pozitív diszkrimináció képében ölt testet. (18.40) A jó szándék közös, de a pozitív diszkrimináció jelen esetben a liberalizm us alapértékei ellen hat, és a sztereotípiák további erősödését segíti. Alaposan meg kell tehát vitatnunk a szükségességét.” Tökéletesen egyetértek vele. Úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat és az ebben ismertetett módszer tipikusan tüneti kezelés, mint amikor egy gennyes furunkulust leragasztunk, elválasztunk a való világtól, és akkor csodálkozunk, hogy később nagyobb baj lesz belőle. Az apró munkát, az alapos munkát, a gyökerekig hatoló munkát kell preferálni. Ki kell elemezni, hogy hogy lehet az, hogy a lakosság többségét jelentő női választópolgárok nem választanak nőket országgyűlési képviselőknek. Ki kell nevelnünk, föl kell készítenünk olyan hölgyeket, akiket a női választók is szívesen megválasztanak. Ez az egyik dolog. De vannak itt más kérdések is, az objektív kérdések, amiket itt többen pedzegettek, hogy hogyan tudnak azok az értékes nők eljutni a politikai pályára - és nem csak a parlamenti helyekről van szó , akik például gyermekeket nevelnek. A legértékesebb emberanyagról van szó. Hogy? A “L egyen jobb a gyermekeknek” című országgyűlési határozathoz beadtam egy módosító indítványt, amiben azt javasoltam, hogy a kormány dolgozza ki a gyermekeiket felnevelt nők számára a másodkarrier lehetőségét, mert ez egy erős társadalmi és anyagi kérdés. Ezt a bizottságok mind lesöpörték az asztalról, pedig ez a kulcskérdés. Én nagyon szeretném azt, ha sok családanya ülne benn a parlamentben, és azt a reprezentációt részben biztosítanák, ami nincs meg a mi parlamenti rendszerünkben. A családosoknak, a gyermek eknek nincsen itt reprezentációjuk. A lakosság 25 százaléka gyermek, és 25 százaléknak nincs itt képviselete, még ombudsman sincsen. Tisztán altruizmusból szavazzuk meg vagy szavazzák meg a gyermekek támogatására vagy a családok támogatására az intézkedése ket, és nem kényszerből, nem a politika kényszeréből, hogy 25 százalék szavazat bizony nyomást jelent és reprezentációt jelent. Ennek a részbeni pótlását jelentené az, ha családanyák lennének itt a parlamentben. De épp a családanyák nem kerülnének be ebbe az erőltetett, diktatórikus kvótarendszerbe. Különféle szinglik, kékharisnyák, egyedülállók vagy olyanok, akik ráérnek, azok lennének bent a parlamentben, és pont a női társadalomnak a legtapasztaltabb rétege nem jutna be. De mondok mást is; itt már említe tték azt, hogy nagyon sok helyen van feszültség a nőkférfiak aránya miatt. Az egyik benyújtó hat éven keresztül volt művelődésügyi miniszter, tehát testközelből ismeri a problémát, a másik benyújtó pedagógusokat tanít egyetemi tanárként. Tudja jól mind a két benyújtó, hogy milyen óriási szociológiai és az egész társadalomra kiható probléma az, hogy kevés a férfi tanár. De eszem ágába nem jutna azt javasolni, hogy férfi ösztöndíjakat hozzunk létre, erőltessük be, írjuk elő, hogy a gimnáziumokban legalább 30 százalékban férfi tanárnak kell lennie, pedig jó lenne. Mikor még volt sorkötelezettség, a csapattisztek panaszkodtak nekem, hogy rendkívül nehéz szociológiailag a kiskatonák helyzete, mert először találkoztak férfi feljebbvalóval. Elvált anyukák gyerekét nők nevelték az óvodában, az általános iskolában, a gimnáziumban. Ez egy nagyon komoly szociológiai probléma, mégsem adunk be törvényjavaslatot arra, hogy ezt ki kellene egyenlíteni, hanem rengeteg apró munkával, alulról kezdve, az okok föltárásával, az a kadályok elhárításával
