Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 30 (104. szám) - A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz):
2295 ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, Gegesy Ferenc képviselő úr. Megadom a szót Gógl Árpád képviselő úrnak, Fidesz. DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz) : Igen tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Ha költségvetést tárgyalunk, azt az általános vitában több módon közelíthetjük meg. Megközelíthetjük úgy, ahogyan a közgazdászok megközelítik: kiadás, bevétel, annak egyensúlya. Megközelíthetjük úgy is, hogy a céljai, amelyek végül is ezt a pénzmozgást szabál yozzák bevételkiadás oldalon, megfelelneke azoknak a céloknak, amelyeket a társadalom kitűz maga elé, vagy nem a társadalmi célokat vesszük előtérbe, hanem a kormányzat céljait, mert nem mindig azonos a kormányzat és a társadalom érdeke. Jelen pillanatba n olyan költségvetés van előttünk, amely fő számaiban, tendenciájában egy kormányzati célnak megfelel, de a társadalmi céloknak, az emberek érdekeinek - az egészségügyet vizsgálva, mert magam úgy érzem, hogy az egészségi és szociális terület az, amelyre na gyobb átlátásom van - egészen biztosan nem felel meg. De nem felel meg a XXI. század kihívásainak sem, hiszen egy költségvetés szól a máról és szól a jövőről. Sajnos, a mi költségvetésünk a múltról szól, arról, hogy egy kormányzat elrontotta a rábízott ját ékszert - a politikai játékszerét, valahogy annak is tekintette , és most azt próbálja egy költségvetéssel korrigálni. De olyan módon, hogy ha végigvesszük, a költségvetésnek két olyan fejezete van, amely érinti ezt a területet, az egyik az egészségbiztos ítás rendszere - bevétellel, kiadással és nyilván a működőképesség fenntartásával - és a főhatóság, az Egészségügyi Minisztérium költségvetése. Van oldalágon is egy eleme ennek a területnek, ez az oldalág pedig a tudomány területe, hiszen a kutatásfejlesz tés, innováció kérdése az, amely meg fogja határozni a jövőnket. Ha nézzük ezt a költségvetést általánosan, akkor az innovációs terület csúfos. Az uniós elvárások szerint, de számunkra - mivel felzárkózó társadalom szeretnénk lenni - még ennél is jobban ke llene ráfordítani, az össztermék 2 százaléka körül lenne elvárható ma Európában, a miénk 1 százalék. Ez azt jelenti, hogy egészen biztosan nem tudjuk teljesíteni azt a többlet szellemi terméket, amellyel előre tudnánk lépni. De nézzük szigorúan az egészség ügy területét! Az egészségügy területén a XXI. század… - és Magyarország ebben kitüntetetten így van, egy öregedő társadalom, egy nagyobb igénybevételi szükségesség, s ennek, akárhogy is rendezzük, racionalizáljuk, csökkentjük, valahol többletforrásigénye van. Sem az egészségbiztosítás, sem a minisztérium költségvetése nem tartalmaz többletet, még bizonyos vonatkozásban nominálisan sem. Tehát van egy olyan költségvetés előttünk, amely fiskálisan egyensúlyban van, céljait tekintve rossz célt tűzött ki maga e lé, és még a napi feladatait sem fogja tudni teljesíteni. Nem fogja tudni teljesíteni, pedig a magyar társadalom a munkanélküliséggel, az alacsony foglalkoztatással küzd, és a kiképzett, begyakorlott emberek munkában tartásával - azaz egészségének megőrzés ével - tudna olyan nyereséget kapni, ha az átlagéletkorunk hosszabbodik, és ha a munkában töltött idő megnőhet. Szó nincs arról, hogy ennek bármelyik eleméhez segítséget adna ez a költségvetés. Az egyensúly érdekében, hiszen a konvergenciaprogram 2008ra a z egészségügyön belül közkiadáscsökkentést ír elő, ezt vállalta a kormányzat, ezt úgy éri el, hogy folytatja azt, ami 2007ben történt. Azaz átterhelte a költségeket, kvázi a bevételi oldal egyensúlyát úgy teremtette meg, hogy a lakosságra terhelte a vizi tdíjat, az intézmény igénybevételi díját, és több tíz milliárd forinttal terhelte a lakosságot a gyógyszerkiadások hozzájárulásával. Tette ezt úgy, hogy Európában ma is Magyarországon a legmagasabb a lakosság közvetlen költségrészvétele az egészségügy fina nszírozásában. Ennek még egy többletsúlyt ad az, hogy az egészségügy igénybevétele, a gyógyszerfogyasztás azt a réteget terheli, amelyet a nyugdíjasok adnak. (10.20)
