Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 25 (100. szám) - A nagyváradi delegáció köszöntése - A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitája - PODOLÁK GYÖRGY jegyző: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - LENDVAI ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1778 eredményezne. Kell a közéleti morál szempontjából gondolkodni persze ilyesmin is, mi is gondolkodunk, de azért a kö ltségvetési egyensúly eléréséhez alkalmas intézkedésként ezt mégiscsak nagyon kicsi, nagyon szűkre szabott koncepciónak tartom. Ez nem azt jelenti, hogy egy költségvetéssel szemben ne támasztanánk szigorú követelményeket. Az előbb úgy fogalmaztam, megbízha tónak kell lennie és vállalhatónak minden értelemben. Nemcsak számszaki értelemben értem - természetesen úgy is , értem másik köznapi értelmében is a “bizalom” és a “megbízhatóság” szónak, társadalmi értelemben is. Egy költségvetés alkalmas kell legyen mé g a legnehezebb időkben is arra, hogy bizalmat adjon a tekintetben, hogy van kiszámítható jövője az országnak, a nemzetnek, az állampolgároknak, van távlatos emelkedésre lehetőség, van megoldása, ha nem is azonnal, társadalmi gondjainknak. Ennyiben elgondo lkodtató az Állami Számvevőszék figyelmeztetése arra, hogy az igazi próbatétel a 2009es esztendő gazdasági növekedése lesz, meg tudjuke ezt valóban alapozni a tervezett mértékben. De egy a lényeg, a jó költségvetés tehát nemcsak financiális gondjainkon s egít - kell, hogy azon is segítsen, ezek forinttal mérhetők , hanem meg kell hogy próbáljon társadalmi gondjainkon is enyhíteni, amelyek nem mindig forinttal mérhetők, de a forintok eszközével is orvosolhatók. Egy költségvetés társadalmipolitikai karakte rét éppen az adja meg a számokon túl és innen, hogy mely társadalmi gondokon akar még takarékos és szigorú időkben is segíteni, hova szán még ilyenkor is többet. Ebben az értelemben, tágabb értelmében a szónak a mostani költségvetés legfontosabb céljának a z egyensúlyt tekintem, de nem csak a költségvetési egyensúlyt. Szükség van természetesen a költségvetési egyensúlyra is, hiszen ezzel oldhatjuk meg államháztartási problémáinkat. Szükség van azonban a háztartások egyensúlyának visszaállítására is, arra, ho gy tényleg ne legyen több megszorítás, hogy kiki szinten tudja tartani a mostani életszínvonalat is. De a háztartások megélhetési egyensúlya és a költségvetési egyensúly mellett szükség van a költségvetés eszközeivel szolgálni egy harmadik egyensúlyt, a t ársadalmi egyensúlyt, a társadalmi konszolidációt, ami legalább olyan fontos, mint a gazdasági, költségvetési konszolidáció. Ezért ha megengedik, négy dologról szeretnék beszélni. Az első, hogy honnan indulunk, hol tartunk most a felsorolt szempontokból. A második: mi a helyzet a számok nyelvén a költségvetéssel, a költségvetési gazdasági egyensúly megalapozásával, mire számíthatunk? A harmadik: hogyan néz ki ez a bizonyos helyreállított megélhetési egyensúly, ami szerint már nincs szükség további megszorít ásra? Végül a negyedik: milyen területeken kíván ez a költségvetés a társadalmi egyensúlyhoz, a társadalmi problémák megoldásához, a társadalmi konszolidációhoz hozzájárulni? Az első kérdésről: hol tartunk most a jelzett szempontokból? Senki sem tagadja, n agy butaság volna kormányoldalról azon vitatkozni az ellenzékkel vagy a lakossággal, hogy hű, de könnyű év van mögöttünk - még nincs is egészen mögöttünk - 2007ben. Nem, nagyon nehéz év van mögöttünk, még akkor is, ha költségvetési szempontból persze sike resnek volt mondható. De az egyensúly helyreállítása irányában tett lépéseknek komoly ára volt, komoly társadalmi áldozatokat kellett hozni. Ezeket kell és lehet mindig megköszönni nem a kormánynak, hanem az országnak, ami vagy értve, vagy nem értve, de be lenyugodva meghozta, kiszenvedte ezeket az áldozatokat. Mekkora áldozatokról van szó? Két módon is meg lehet ezt határozni. Egyrészt a számok nyelvén, másrészt hogy mit érzünk belőlük a társadalmi közérzetben, és a két mennyiség nem lesz azonos. A számok n yelvén az áldozatok kisebbnek tűnnek, mint amit a közérzetünk mutat, mint ahogy az ország és mi magunk érezzük magunkat. Mi mutatható ki a számok nyelvén? Komoly és kézzelfogható áldozat ez is; természetesen nem végzetes, és nem azonnal tömeges éhínséget o kozó. Tudjuk, a számokat ismerjük, számokban mérhető, 45 százalékos reáljövedelemcsökkenésre kerül sor - kerül és részben már került az idén , és 1, pontosabban 1,1 százalékkal csökkent a háztartások fogyasztása. Ez a 45 százalék matematikailag kevés, átérezni sok, mert minden sok, ami veszteség, ami visszalépés, főleg az elmúlt időszak nagyon nagy iramú életszínvonalemelkedése után. Különösen sok ott, ahol fillérre ki van számolva a pénz a hónap elejétől a végéig, mert ott a 45 százalékos mínusz és a hónap utolsó napjainak nehézségeit jelenti.
