Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 25 (100. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. UJHELYI ISTVÁN önkormányzati és területfejlesztési minisztériumi államtitkár:
1742 lehetővé. A másik a területfejlesztési támogatásokról, a decentralizác ió elveiről, a kedvezményezett térségek besorolásának feltételrendszeréről megalkotott országgyűlési határozat. Az elfogadott országgyűlési határozat döntött a kedvezményezett térségek besorolásáról. A kedvezményezett kistérségek közül 33 és még 14, összes en 47 vehet részt a “Nem mondunk le senkiről” komplex térségfejlesztési zászlóshajóprogramban. A program forrása 2007 és 2013 között mintegy 244 milliárd forint, és közel másfél millió embert érint az adott térségben, tehát az ország lakosságának mintegy 1 5 százalékát. Éppen ezért fontos felhívni a figyelmet arra, hogy e kistérségek megismerhessék a program nyújtotta lehetőségeket, és reméljük, minél többen élnek is ezzel. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.) ELNÖK (dr. Sz ili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezetőhelyettes úr. Kérdezem, hogy a kormány részéről kíváne bárki reagálni. Igen, Ujhelyi István államtitkár urat illeti a szó, az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium részéről. Államtitkár úr! DR. UJHEL YI ISTVÁN önkormányzati és területfejlesztési minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Fair play hallatán az embernek sok minden jut eszébe, de kezdjük azzal, amit ön felvetett. Valóban, a minisztérium unk most már jó féléves előkészítő szakmai munkát követően benyújtotta a kormánynak azt a javaslatát, amely valóban Európa talán legszigorúbb összeférhetetlenségi törvényét hozhatja a magyar pályázati rendszerbe. Hozzuk ezt azért, mert szeretnénk, hogyha a következő évek, amelyek Magyarország vissza nem térő óriási fejlesztési lehetőségeit hozzák, a tiszta, a fair play körülményei között lejátszott fejlesztési pályázati rendszert tudnák maguk mögött néhány év múlva. (8.30) Szeretnénk ezt azé rt, mert pontosan tudjuk, hogy sem az esetleges botrányok, sem pedig ennek a pénznek az elvesztése nem lehet mentsége egyetlenegy politikai erőnek sem, akár a mostani kormánynak, akár a következőnek. Szigorú összeférhetetlenség, nyilvánosság és kőkemény sz ankciók a szabályok megsértőivel szemben, legyenek ezek önkormányzati képviselők vagy éppen ottani, az önkormányzati szakgárdában dolgozó munkatársak, legyenek országgyűlési képviselők, állami vezetők vagy éppen az egész pályáztatási intézményrendszerben d olgozó köztisztviselők és munkatársak. Egészen biztos, hogy sokan majd úgy érzik, hogy ennek az összeférhetetlenségi szabálynak ők kárvallottjai, merthogy eddig két széken is ültek, ülhettek, és nem politikusokról beszélek, hanem sokkal inkább arról a sok száz vagy éppen több ezer szakértőről, akik hol a döntéselőkészítői szakaszban vettek részt, hol pedig egyébként valamilyen normális, törvényes módon, de mégiscsak a kedvezményezetti körhöz is tartoztak. Így volt ez a magyar, a hazai finanszírozási forrás ok egy részénél is évtizedeken keresztül, és így volt ez az európai uniós forrásoknál is. Ennek vége. El kell döntenie mindenkinek, hogy a döntéshozói, döntéselőkészítői vagy pedig a kedvezményezetti, a leendő pályázói körbe tartozik. Kemény összeférhetet lenség lesz, de a célunk az, ahogy jeleztem, hogy le tudjuk hívni, fel tudjuk használni, beruházásra képesek legyünk ennél a sok ezer milliárd forintnyi óriás fejlesztési nagyságrendnél a következő években. Van egy nagyon kellemetlen tapasztalatom, mert bá r mi azt hisszük, hogy a politikai adokkapok sokszor csak a Ház falain belül hagy nyomot, de az az ellenzéki stratégia, amit valamikor egymásfél hónappal ezelőtt meghirdetett az ellenzék vezére, amely talán úgy fogalmazható meg, hogy az ellenzéknek minth a az lenne az érdeke, hogy elveszítse a magyar társadalom, a kis- és középvállalkozók, a kistelepülések önkormányzati vezetői, a különböző intézményvezetők és egyáltalán mi magunk, Magyarország tízmillió lakosa, elveszítse a hitét abban a fejlesztési progr amban, ami előtt állunk, mert ha elveszíti a hitét, ha nem pályázik, ha nem hisz abban, hogy ő is lehet nyertese, kedvezményezettje, az ő települése, az ő lakótelepe, az ő óvodája, az ő kórháza lehet kedvezményezettje ennek a fejlesztési időszaknak, ha ezt nem hiszi, akkor nem fog pályázni. Ha nem
