Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 24 (99. szám) - „Népegészségügy vagy üzleti egészségbiztosítás?” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Áder János): - PODOLÁK GYÖRGY jegyző: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi miniszter:
1659 A pénztára knak lesz lehetőségük másfajta szerződést is kötni, ez az úgynevezett preferáló szerződés. A preferáló szerződés jelenti azt a szerződést, amellyel bizonyos jól működő intézményeket, osztályokat, szakrendelőket a biztosító, a pénztár előnyben részesíthet. Arról szól ez az előnyben részesítés, hogy bizony itt ők áralkut is folytathatnak, azaz fizethet a pénztár akár 10 százalékkal többet is a szolgáltatásért, de akár lefelé is mehetnek 10 százalékkal, hiszen itt az a cél, hogy a biztosítottak, az emberek val óban ezekre a jó ellátóhelyekre jussanak, valóban ott kapják meg az ellátást. Nagyon egyszerű, hogy miért kell a jó ellátókat preferálni: mert ott kisebb a szövődmény, jobban gyógyul akár egyegy korszerű műtéti technológia alkalmazása után a beteg, kevese bb a visszavételi arány, kevesebb a sebfertőzés, és lehetne hosszan sorolni mindazt, amiben mérhető a minőség. Tehát valamennyiünk közelében lesz olyan kórház, amelyik biztosítja az ellátásunkat, és ahova teljesen szabadon mehetünk, a háziorvosunkat teljes en szabadon választhatjuk, tehát tulajdonképpen ebben sem fogunk nagy változást érezni. Abban sem feltétlenül kell éreznünk a változást, hogy létrejön a pénztári rendszer, hiszen a pénztárak egy választási lehetőséget adhatnak. Dönthetünk úgy, hogy pénztár at választunk, de nem kötelező élnünk a pénztári választás lehetőségével. Ha nem kívánunk a választással élni, vagy úgy érezzük, hogy nem tudunk választani, akkor is mindig van egy olyan pénztár, amelyik garantált, hogy a mi ellátásunkat megszervezi, mert köteles, mert az ő területére tartozunk. A pénztárak alapvetően a megyék mentén épülnek fel, kivéve Budapesten és Pest megyében, hiszen Budapest és Pest megye négy területet alkot, és emellett van a 18 megye, azaz összesen 22 darab területre indulhat meg a licit. A 22 darab területnél főszabály, hogy a pénztáraknak úgy kell felállniuk, hogy legalább 500 ezer ember ellátását garantálják. Ez kétféle módon lehetséges. Az egyik megoldás, hogy egyegy pénztár, egyegy leendő befektető úgy licitál, hogy már a lic itnél megszerezzen annyi megyét vagy akkora lakosságtömeget, amivel eléri az 500 ezer főt. A másik megoldás, hogy a befektető kisebb területre licitál, tehát nem éri el a licitnél az 500 ezer főt, de utána toboroz. Bármelyik megoldást is választja a befekt ető, a licit után megnyílik a toborzás lehetősége. A toborzás lesz az az időszak, amikor először választhatunk, amikor először dönthetjük el, hogy ki legyen az, aki az egészségbiztosítási ellátásunkat szervezi. Ha tudunk dönteni arról az életben, hogy hol akarunk lakni; ha tudunk dönteni arról, hogy ki biztosítsa a lakásunkat; ha tudunk dönteni arról, hogy hány gyermeket vállalunk és hogyan vállalunk, akkor miért ne tudnánk dönteni arról, hogy ki legyen felelős az egészségbiztosítási ellátásunkért és gyerme keink egészségbiztosítási ellátásáért? (13.10) Adott tehát a választás lehetősége, amivel ha nem akarunk élni, akkor egyegy területileg felelős pénztárnál maradunk. Nem kell senkinek attól félnie, hogy kimarad, mindenkit lefed a rendszer, nem lehetnek kim aradók a rendszerben. A választás, azaz az első toborzási időszakot követően kezdődik a pénztárak megalakulása, majd a szerződéskötések a szolgáltatóval. Mindig pontosan fogjuk tudni azt, hogy melyik pénztár tagjai vagyunk, hiszen vagy területileg sorsolta k, vagy mi magunk választhattunk. Soha nem lehetünk bizonytalan helyzetben, hogy ne tudjuk, hova tartozunk. Nem véletlenül fontos, hogy hova, melyik pénztárhoz tartozunk, hiszen a pénztárunk többletszolgáltatást kínálhat számunkra. A többletszolgáltatás na gyon sokféle lehet. Vannak kötelező szolgáltatások, amelyeket köteles nyújtani a pénztár, például köteles telefonos ügyfélszolgálatot működtetni, köteles ügyfélszolgálati irodát működtetni. A telefonos ügyfélszolgálat lesz az az eszköz, amit felhívhatunk, ha például szombaton éjjel megfájdul a gyermek füle, vagy vasárnap reggelre mi magunk belázasodunk, és tud segíteni abban, hogy hova menjünk, milyen ellátásra van szükségünk. Az ügyfélszolgálat pedig az a hely, ahol személyesen intézhetjük az ügyeinket, ho zzájuthatunk például ahhoz az igazoláshoz, amellyel igazolható, hogy melyik pénztárhoz tartozunk.
