Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 24 (99. szám) - „Népegészségügy vagy üzleti egészségbiztosítás?” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Áder János): - PODOLÁK GYÖRGY jegyző: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi miniszter:
1660 Többletszolgáltatás lehet a vizitdíj részbeni vagy egészbeni átvállalása. A pénztár nyújthat többletegészségmegőrző, egészségnevelő szolgáltatá sokat. A pénztár dönthet úgy, ha van elegendő megtakarítása, hogy akár például bizonyos gyógyszereink térítési díjának egy részét átvállalja. Nagyon széles tehát a paletta. Azt gondolom, hogy mindazt, amit a paletta jelenthet, valószínűleg ma még el sem tu djuk képzelni. Hiszen miért ne lehetne egy olyan pluszszolgáltatás, amit akkor kapunk, amikor az intézménybe, egy kórházba kell mennünk, és ott kapunk bármi olyan többletet, amire szükségünk lehet, például akár a felvételnél segítséget. Sok helyen sokfajta többletre számíthatunk. Nagyon fontos, hogy ezek mindenkinek járnak. Az egyegy pénztár által kínált többletszolgáltatás nemcsak annak jár, akit odatoboroztak, hanem mindenkinek, tehát mind a területileg odasorsolt, mind a toborzott betegeknek, biztosítot taknak. Nem tehet tehát egyegy pénztár különbséget a különböző biztosítottak között. Nagyon nagy dilemma és sokszor megkérdezett felvetés, hogy ezeknek a pénztáraknak lehete nyereségük. Igen, lehet nyereségük, mint ahogy az egészségügyben lehet nyeresége minden egyes olyan szolgáltatónak, ami társasági formában működik. Tehát egy kft.ként működő kórháznak igen, lehet nyeresége. Egy részvénytársaságként működő kórháznak igen, lehet nyeresége. Egy társasági formában működő gyógyszertárnak igen, lehet nyere sége. Egy gyógyszergyárnak, egy gyógyászatisegédeszközforgalmazónak, egy gyógyfürdőnek mindmind lehet nyeresége. Igen, a pénztárnak is lehet nyeresége, de kizárólag szabályozott mértékű. A szabályozás pont azért szükséges, hogy működjön egy újabb garanci a a biztosítottak számára: mindazt a szolgáltatást, ami ma jár nekünk, köteles nyújtani a pénztár. Azt várjuk, hogy attól, hogy javul a hatékonyság, hogy csökken a felesleges, indokolatlan igénybevételek aránya, attól, hogy csökkennek, eltűnnek a rendszerb ől a különböző, úgynevezett túlkódolások, azaz elszámolási manipulációk bizonyos intézmények részéről, már önmagában megtakarítás keletkezik a rendszerben; egy olyan megtakarítás, amelyből kifizethető a pénztár működési költsége, nyeresége, és bizony jut m ég vissza pénz az ágazatba is, például a bérrendezésre. Fontos célunk tehát, hogy valóban javuljon az ellátórendszer, valóban engedjük meg a profitot, de úgy engedjük meg a profitot, hogy abból a rendszer valamennyi szereplőjének kölcsönös haszna származzo n. A rendszer kialakításakor tehát az elsődleges szempontunk végig a beteg számára kényelmes, ugyanakkor minőségben, hatékonyságban és biztonságban megfelelő szintű ellátás volt. Az a célunk, hogy a kötelező, jövedelemarányos járulékfizetés révén ne csak f ennmaradjon a társadalmi szolidaritást jelképező nemzeti kockázatközösség, hanem az valóban erősödjön meg. Ennek lesz egy jól látható eszköze részben az OEP utódszervezetéből létrejövő kezelő szerv, részben pedig a nagy kockázatú betegségek kezelésére létr ehozni tervezett kockázatkezelő alap. A versengő, területtel bíró, de országos hatáskörű pénztárak megjelenésével megjelenik a verseny. A verseny tehát két szinten fog megjelenni, egyrészt a pénztárak által a biztosítottakért folytatott verseny, másrészt p edig a szolgáltatók közti verseny, amely a különböző típusú szerződésekben fog tudni megjelenni. A verseny megjelenéséből számunkra a legfőbb haszon és legfőbb előny, amely megjelenik, a minőség javulása. Azt várjuk tehát, hogy a kórházi ellátások, a járób etegszakellátások és bármilyen más ellátás minősége észlelhetően és észrevehetően javulni fog. A népegészségüggyel kezdtem, és azt gondolom, fontos, hogy beszéljünk a népegészségügyről is, hogyan is jelenik meg a népegészségügy, a megelőzés a pénztáraknál . Bizonyos feladatok, amelyeket jelenleg is a társadalombiztosítás, az OEP finanszírozott, természetesen megmaradnak a pénztárak finanszírozásában, ugyanakkor a pénztáraknak lesz lehetőségük arra, hogy saját, külön betegségmegelőző, egészségfejlesztő progr amokat működtessenek; olyan programokat, amelyekre teljesen igaz az, hogy hosszú távra hozzák meg az előnyüket és a hatásukat. Azonban rövid távon ezek lehetnek például azok az előnyök, például azok a többletek, amelyekért mi egyegy pénztárt választunk, v agy egyegy pénztárnál ott maradunk. Hiszen az is egyfajta választás, hogy amikor megnyílik az átlépési időszak, akkor mi bizony nem kívánunk élni a választásunk lehetőségével, mert elégedettek vagyunk a pénztárainkkal.
