Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. szeptember 11 (88. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter:
165 eredményeire méltán büszke magyar oktatást. Erre ugyanis semmi oka nem volt, hiszen a feltételek az oktatásfejlesztéshez ado ttak voltak. Tisztelt Képviselőtársaim! Hogyan lehetséges ez a magyar oktatás történetében példa nélkül álló hanyatlás? Hogyan lehetséges az, hogy miközben a miniszterelnök tudásközpontokat vizionál, egyes vidékeken középkori analfabetizmus uralkodik? Hogy an lehetséges, hogy miközben a kormány immár fél évtizede mindennap azzal áll a nyilvánosság elé, hogy esélyegyenlőséget kíván teremteni, ma egy hátrányos helyzetű gyermeknek jóval kisebb az esélye a boldogulásra, mint öt éve? Mi lehet a háttérben? A válas z tömören és egyértelműen: az oktatást szétziláló reformkapkodás. Bővebben idézhetjük a miniszter úr szavait is: “Túlságosan sok olyan helyi és országos döntés született, amelyek ellentmondásosak voltak egymással, amelyek megszüntették azt a légkört, amit egy jó pedagógus egy tanteremben, amikor együtt van 20 diákkal, meg tud teremteni. Túlságosan nagy a bürokrácia, és le kell venni minél többet a pedagógusokról ebből a teherből.” És bizony arró l sem hallgathatunk, hogy azokon a településeken, ahol a kormányzati reformkapkodást még helyben is megfejelték, valóságos falurombolás zajlik. Egészen kirívó példákat tudnék mondani arra, a mátraszőlősi példához hasonlóan, hogy a kormányra mutogatva hogya n lépik át az osztályok törvényben előírt maximális létszámhatárait, hogyan bocsátottak el vagy szüntettek meg pedagógushelyeket 2530 százalékos mértékben, és ennek következtében a megmaradók hogyan fognak megbirkózni - és főleg milyen eredménnyel - a het i 28 órájukkal. Tisztelt Országgyűlés! A változásokat nem lehet hűbelebalázs módjára bevezetni, mondván, ha nem jó, majd nekifogunk máshogy, mint ahogy ez történt a felsőoktatási tandíj körüli tavaly nyári ötletbörze esetében. A Magyar Demokrata Fórum tisz tában van vele, hogy infrastruktúra és megfelelő eszközök híján nem remélhetünk valódi eredményeket. De az a megalapozott gyanúnk, hogy a kormány a különböző eszközfejlesztésekkel akarja magától elhessegetni a reform szakmai kudarca miatti felelősséget. Me rt a politika nem agyagművesség, amely a rendelkezésre álló emberagyagot formára gyúrja, minden változtatás olyan hatással járhat, amelyet a miniszteri íróasztal mellett ülve el sem lehet képzelni. Ezért van szükség egyfelől az intézkedéscsomagok lehetsége s szakmai, társadalmi változásait feltáró hatástanulmányokra, másfelől pedig a fokozatosságra és következetességre. Az MDF nagyon is megalapozott félelme az, hogy ha ez így megy tovább, akkor három év múlva, amikor a miniszter úr reményei szerint végre meg mutatkoznak majd a reform valódi eredményei, szóval, három év múlva is csak egy toldozottfoldozott, deform által sújtott oktatást fogunk látni. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : A kormány nevében Hil ler István miniszter úr kíván szólni. Miniszter urat illeti a szó. DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Képviselő Úr! Világos útmutatás, világos kiútmutatás abból a helyzetből, amely 1990, a ren dszerváltozás utáni első kormány óta szinte folyamatos, világos és egyértelmű kiútkeresés és kiútmutatás egy minőségi, színvonalközpontú oktatásügy irányába - erről szólt a beszélgetés vasárnap este. Erről szólt a beszélgetés, és tisztelettel felhívom a fi gyelmét, hogy nemzetközi összehasonlításról volt szó. A helyzet ugyanis messze nem csak a mi országunkat, a mi hazánkat, vagy éppen a mi régiónkat, KözépEurópát érinti. Bizony ez a vizuális kultúra együttes hatásával a '90es évek első felétől, közepétől egyre jobban érzékelhető volt szerte Európában. Nem arról van szó, hogy a magyar oktatás, ezen belül a magyar közoktatásügy harcolt, küzdött és küzd ezzel a kérdéssel. Európa sok országában - Németországban, de mondhatnám ezen belül ÉszakNémetországot vag y Ausztriát, Itáliát vagy éppen NagyBritanniát - küzdöttek hasonló problémával. Milyen jó lett volna, képviselő úr, ha már a '90es évek közepén, második felében,
