Országgyűlési napló - 2007. évi őszi ülésszak
2007. október 16 (98. szám) - A Tisza-völgy árvízi biztonságának növelését, valamint az érintett térség terület- és vidékfejlesztését szolgáló program (a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése) közérdekűségéről és megvalósításáról szóló 2004. évi LXVII. törvény, valamint a vízgazdálkod... - ELNÖK (Lezsák Sándor): - JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz):
1610 kérem is önöket arra, hogy próbáljuk rávenni arra a kormányt, hogy ennek a célnak a jelentőségéhez, komolyságához méltó törvényt ervezetet terjesszen a Ház elé, egy olyan tervezetet, amit a Ház a ma elhangzottak szerint is teljes konszenzussal el tud fogadni. Ez a törvény bármennyire is a bizottságokban egyetértettünk, vagy legfeljebb egy tartózkodással próbáltuk az aggályainkat kif ejezni, alapjaiban nem éri el azokat a célokat, amelyeket önök is szorgalmaznak, és ami meggyőződésem szerint a tárcának is egyébként a célja és az érdeke. Kérem, hogy ennek megfelelően próbáljunk a törvény parlamenti vitája során állást foglalni. Köszönöm megismételt figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, Fónagy János képviselő úr. Tízperces időkeretben megadom a szót Járvás István képviselő úrnak, Fidesz. JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz) : Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Figy elembe véve, hogy nagyon sok minden elhangzott a Tiszavölgy árvízvédelmével, vízgazdálkodásával, valamint a vidékfejlesztést szolgáló programokkal kapcsolatban, nagyon rövidre szeretném fogni mondandómat, de mégis engedjék meg, hogy egy kicsit eredeti for ráshoz is visszanyúljunk, hiszen gróf Széchenyi Istvánnak a Tiszavölgy rendezését célzó eszmetöredékei vannak a kezemben, és ebből legalább egy eszmetöredéket hadd olvassak már föl, már csak azért is, hogy van egy rész, ami még ma is aktuális, van egy oly an része ennek a gondolatnak, amely ma itt többször előfordult: “De ugyan vane már terv - így szólt nemrég hozzám bizonyos barátom - mellyhez képest aztán roszulcsinálási veszély nélkül meg is lehessen jövő évben kezdeni a munkát? Mire én ekkép válaszolé k: A Tiszavölgy baja az, hogy néha annyira meggyül benne a víz, miszerint úgy jár mint egy messzelyes palaczk, mellybe egy pintnyit önteni akarnánk. Kitör. Már most, ha messzelyes palaczkba vizet sőt még egy pintnél is többet akarok önteni, a nélkül hogy nyakánál felbuggyanjon, nincs más mód, mint fenekét kiütni, miszerint folyása szabadabb és ekkép sebesebb legyen. Szintígy van a Tisza völgyével, csakhogy fenekét üthetni ki nem lehet, de helyette sebesíteni folyását; mi megint átvágások és gátak, gátak és átvágások, némelly helyeken egész területeknek maga a víz általi mesterséges feltöltésével eszközölhető. - Ámde gát és átvágás annyi kell, s némelly helyeken oly kézzelfoghatólag mutatkozik hasznuk sőt szükségük, mikép addig is biztosan a legnagyobb bátor sággal munkához foghatni, míg elég idő és elég tehetség következtében részletesebb és pontosabb terveket lehet készíteni.” Azt hiszem, hogy amikor ezt gróf Széchenyi István írta, és a munkák elkezdődtek, jó néhány évtized eltelt már azóta, és van tapasztal at terveket készíteni, bár az élet mindig és mindig fölülírja ezeket a terveket. Én úgy hiszem, hogy két dolog azért ebből az egy kis eszmetöredékből mindenféleképpen kiragadható, hogy a folyását meg kell gyorsítani a folyónak, és a munkálatokat el kell ke zdeni. Szerintem ma már erről volt szó. A folyását meggyorsítani - nem is egy képviselőtársam említette ezt a dolgot. (21.10) Tehát a folyás meggyorsítása vagy a folyás lelassulása évtizedes mulasztások következménye. Nem is az egyik, nem is az elmúlt kétháromnégy kormányé, hanem több évtizedes, öthat évtizedes mulasztás van, amely a Tisza völgyében tapasztalható. Ez az egyik, amely viszonylag a Tiszához közel álló, és a 2000es árvizek idején is, magam is voltam a gáton, és Katona Kálmán miniszter úr vo lt, amikor a tiszasülyi nagy kanyarnál azért elég nagy probléma volt. Nem sok kellett ahhoz, hogy az a gát egyáltalán ott megmaradjon abban az időben. Széchenyi gondolataira visszatérve, három fontos dolog azért ebből a kis könyvecskéből kiolvasható. A köv etkezőt látta Széchenyi annak idején: a folyó szabályozása nagyon fontos. Gyakorlatilag most, amikor árapasztó tározókat kívánunk építeni, árvízi szabályozást végzünk elsősorban, különböző ökológiai, tájvédelmi, tájrehabilitációs programokkal együtt. A más ik, ami
